[Situacija u Novom Sadu u 19,10 h… Ispred nastavničke kule u kampusu Novosadskog Univerziteta je (p)ostavljeno 20-30 džakova sa šutom, letvama i sličnim “materijalom”...]

Bojan Pajtić bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Situacija u Novom Sadu u 19,10 h… Ispred nastavničke kule u kampusu Novosadskog Univerziteta je (p)ostavljeno 20-30 džakova sa šutom, letvama i sličnim “materijalom”. Navodno zbog nekog renoviranja. Ispred je parkiran kombi neke privatne firme za bezbednost. Na trgu 5-6 momaka sa kapuljačama. Parking iza zgrade ftn-a prepun automobila.Ukoliko se do ujutru taj šut pod hitno ne skloni zbog opšte bezbednosti, osnovano sumnjam da se radi o scenografiji za igrokaz protiv studenata. Na 50 metara od tog “materijala” su PMF, Filozofski, Pravni i FTN. Upozoravam predstavnike režima da će, ukoliko jedan jedini kamen ili letva budu upotrebljeni protiv studenata posledice biti nesagledive. Sklanjajte to ODMAH. I šut i kapuljače.

Bojan Pajtić

(Facebook. 2024. december 8.)

[Nos, végülis bárkivel előfordulhat olyan vis maior, hogy kifogy a kocsijából a benzin...]

Konok Péter egy bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Nos, végülis bárkivel előfordulhat olyan vis maior, hogy kifogy a kocsijából a benzin. Mert persze az ilyen újabb kocsikban – az enyém például még csak 16 éves, hozzám képest egy csecsemő – már „fedélzeti komputer” mutatja a még hátralévő kilométereket, amiben úgy általában nem bízom, de alapból szeretem feszegetni a határokat, azt hiszem, az talán afféle alkati kérdés, jól mutat majd a sírkövemen. 

A „fedélzeti komputer” (beszarok ezen a fellengzős elnevezésen, de mindegy) még 28 kilométerrel kecsegtet, mikor már itthon, a kapu előtt a motor nyökög, vakog, nyiffan, leáll. Egy-két ráindítással még éppen annyit tudok kicsiholni belőle, hogy a kapun belülre kerüljünk, hurrá. Ha már kifogyott, hát jobb helyen nem is tehette volna. 

Itt persze adódik a probléma, mert benzint kellene bele tölteni, hogy elmehessek a benzinkútra, én meg benzint itthon nem tartok, mert szoktam néha bulit rendezni, valaki még a végén meginná nekem, történetek itt már furcsább dolgok is. Elgyalogolhatnék éppen egy kannával a kútra, csak két kilométer, de szerencsére vannak jóbarátaim, az egyik már írja is, hogy melóból hazafelé beugrik két liter benzinnel, aztán hajrá. Meg is jön, tekerünk a kannára ilyen beöntőcsöcsöt, nyitom a megfelelő csinos ajtócskát, dugnánk be a csöcsöt ahová való: nem megy. 

A Ford fejlesztői ugyanis valamikor kitalálták, hogy a tanksapka a civilizáció haladásának kerékkötője, ezért elvetették. A beöntőnyílásban van egy helyes kis ajtócska, ami csak a megfelelő méretű kútpisztoly nyomására nyílik ki, semmi sapka. Ez a kúton fel sem tűnik, de kannával már kínosabb. Erre a célra a Ford fejlesztői egy passzentosan hercig tölcsért ajánlanak – eléggé úgy néz ki, mint egy kórházi kacsa – ami nekem nincs. Később már tartozék lett, mint az emelő meg a vontatószem, de amikor az én kocsimat gyártották, még nem volt az. Vegye meg a paraszt, ha kell neki, ha nem veszi, így jár. Illetve nem jár, mert ácsorog. 

Egy darabig próbálunk mindenféle dolgokat a nyílásba tuszkolni, egyik sem passzol. Ujjainkkal nyomogatjuk az ajtócskát nyitó ravasz reteszeket, de három is van belőlük, ami megnehezíti a dolgot, az egyik ráadásul nem is látszik, nagyjából úgy kell elképzelni, mint a beöntőnyílás G-pontját: mindenki tudja, hogy létezik, de senki sem tudja, hogy pontosan hol (igen, ezen a ponton felmerül, hogy „Faszom bele!”, és egy pillanatra el is töprengek ezen a megoldáson, de a méret sem jó, a tartás sem az igazi, vágyat sem tudnék csiholni magamból, és különben is: az utcáról pont rálátni az autóra, és bár engem errefelé már így is mindenki hülyének tart, de azért vannak fokozatok). 

Barátom amúgy igazi technikai ember, zenész és asztalos, aki kaputelefonokat szerel, szóval ötletei is vannak és felszerelése is, én pedig bölcsészként általános irányelveket tudok megfogalmazni, illetve azok kritikájára is mindig kész vagyok, de elvérzünk a feladaton. Megpróbáljuk az ajtócskát kicsit bebillentve a résen át apránként beadagolni a benzint, folyik is, csak a kocsi alól halk csurgás hallatszik közben, mintha valaki orvul oda pisálna: a Ford fejlesztőmérnökei, hogy az Isten áldja újító szellemüket, direkt valami kis elvezetőt szereltek bele, hogy ilyen durva próbálkozások esetén a benzin egy erre rendszeresített csövecskén a kocsi alá csorogjon, ami kétségkívül kellemes meglepetés. Hideg van és sötét, ott bassza meg az egész, majd holnap, világosban. (Azért tényleg jó, hogy itthon vagyok, nem valahol az M3-as leállósávjában Guglinsekeresd és Kitudjapuszta között félúton.)

Már látom is magam, ahogy autósboltról autósboltra vándorlok: „– Mit keres? – Én bíz’ a Szent Grált! – Benzineshez vagy dízeleshez? – Á, vicceltem, csak ilyen speckó tölcsért szeretnék Ford Focushoz… – Ja, azt nem tartunk!”, de azért reggel még bemegyek a sufniba, arrébb teszem a rossz fridzsit, a kerekenincs biciklit meg a Szent Grált, és alatta… ott vigyorog rám a gyerekkorom! 

Akinek volt rendes gyerekkora, az játszott indiánosdit. Akinek rendes és szerencsés gyerekkora volt, annak piros, műanyag fúvócsöve is volt az indiánosdihoz, amivel tapadókorongos nyilacskákat lehetett kipöffenteni. És aki akkora mázlista, mint én, az meg is találja ezt a fúvócsövet a sufniban, ami azért nagy öröm, mert az misztikus módon pontosan illeszkedik a Ford trükkös benzinlukába, benyomja a reteszeket, stimulálja a G-pontot, túlér az aljas kivezető csövecskén, és már csak egy tölcsér kell a végére, hogy az ember önthesse bele a két liter vészüzemanyagot, és mehessen benzinért a benzinkútra. Tölcsér meg van, ha nincs, csinálunk: betankolom a két litert, büszkén elautózom a kútra, megtankolok húsz litert (egyszer élünk, urizálunk), és azt mondom: ejnye, hát győztünk. Büszke és erős (bár kissé büdös) országnak érzem magam, ahogy éppen a bércre hág. 

Persze, semmi kis történet lett volna ez a Ford fejlesztőmérnökei nélkül. Meg is nézem a neten, hogy mégis, mi a lószarral indokolják forradalmi ötletüket. Nos, azzal, hogy így az ember keze nem lesz benzines a tanksapkától, mert, ugye, nincs tanksapka. Frappáns. Fülig benzinesen kissé nyűgös leszek tőle, de megértem. A világ halad, aki elébe áll, azt eltiporja. 

Most már csak azzal a cinikus marketingessel szeretnék egy sör mellett elbeszélgetni Hegelről, Proustról, a szépségről, a szeretetről és a jó kurva nénikéjéről, aki ezt a kifinomultan gonosz tankolásgátló rendszert pofátlan módon „Easy Filling System” néven jegyeztette be.

Konok Péter

(Facebook, 2024. december 4.)