Budapesten a Népszava című napilap interjút közölt Bakosi Miklós, volt politikai üldözöttel, aki ekkor már kórházban volt.
„– Mikor volt börtönben?
– 1950-ben, 8 hónapig.
Szovjetellenességgel vádoltak. Rettenetesen megkínoztak… A lábamat, a kezemet
kikötötték, s gumibottal verték a nemi szerveimet. A fogaimból csak hét maradt.
Kinyittatták a számat, csokoládét raktak bele, utána pedig sorban telepisálták.
Állatok! Állatok! Férgek! Négyen voltak: ÁVH-s kommunisták, gazemberek!
Könyörögtem nekik… Esdekeltem, hogy ne bántsanak, mert beteg vagyok. De csak
röhögtek a képembe, s vertek, vertek… […]
– Ön keresztény ember: miért nem
bocsát meg?
– Könyörögtem nekik, hogy
ne bántsanak, de csak röhögtek… Látom őket magam előtt. Borzalmas emlék.
Vertek, vertek, vertek… És röhögtek. A párttitkár és a tanácselnök is, amikor
bocsánatért esdekeltem. Ha megszántak volna, én is megbocsátanék… Ha csak egy kicsit
is megsajnáltak volna. De kommunisták voltak, akiknek ha azt mondták, rúgjon az
emberbe ötöt, belerúgtak huszonötöt… Állatok! El kell őket taposni!
– Miért nem a bíróságokra bízza az
igazságszolgáltatást?
– Nem bízom bennük. Az ítélet túl enyhe lenne, legfeljebb csak
ejnye-bejnye.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése