Konok Tamás festőművész kapta ebben az évben a Magyar
Festészet Napja rendezvénysorozaton hagyományosan odaítélt Életmű-díjat. Az
elismerésről évről-évre a kortárs magyar festészet kiválóságaiból álló
bizottság dönt, a díjat Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium
szakállamtitkára adta át hétfőn.
Konok Tamás 1930. január 9-én született Budapesten, ahol
1945-1949 között végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendékeként, többek
között Bernáth Aurél „keze alatt”. Tanulmányai elvégzése után kezdetben
figurális stílusban alkotott, majd 1958-as párizsi ösztöndíját követően az
absztrakt kifejezésmód felé fordult. Később kollázsokat, vonalra épülő
monotípiákat készít. A mai napig jellemző nonfiguratív ábrázolásmódja a
hetvenes évek elején bontakozott ki. Konok Tamás hosszú időn keresztül élt
Párizsban és Zürichben.
A hetvennyolc éves, ma is aktív művész többek között
elnyerte a Fiatal alkotók díját (1955), a Derkovits ösztöndíjat (’58), a New
York-i H. Hertford Alapítvány ösztöndíját (’63), A Magyar Festők Társaságának
Díját. 1998-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend
Középkeresztjének polgári tagozatával tüntették ki. 1997-ben választották a
l'Ordre du Mérite lovagjának.
Konok Tamás festményeit az elmúlt évtizedekben száznál is
több önálló és csoportos kiállításon csodálhatták meg az érdeklődők, alkotásai
több tucat hazai, európai és tengeren túli közgyűjteményben megtalálhatók.
Munkatársai a művészt mindenekelőtt sokoldalú és nyitott emberként ismerik. Rendszeresen tart előadásokat az egyetemeken, jártas a zenében és az építészetben egyaránt. Önmagáról, művészetének útjairól írta 2005-ben: „Az ördög, amióta a világ világ, meg-megkísérti a művészeket. Lelkükért hírnevet és sok pénzt ígér cserébe. Az ördög ott, a Notre-Dame tövében, ahol lakom, engem is megkísértett a hatvanas évek elején… Igen, de mi lesz az elképzeléseimmel, alakuló festészetemmel, vékony testű graphidionjaim monokróm világával? Épülő hitemmel? Nem! Nagyon rosszul érezném magamat e valótlanságban. Jól döntöttem? – kísértett a kérdés a későbbi éhes napokon. Úgy gondolom, igen, mivel örömmel festettem és boldog voltam munkámban.”
Munkatársai a művészt mindenekelőtt sokoldalú és nyitott emberként ismerik. Rendszeresen tart előadásokat az egyetemeken, jártas a zenében és az építészetben egyaránt. Önmagáról, művészetének útjairól írta 2005-ben: „Az ördög, amióta a világ világ, meg-megkísérti a művészeket. Lelkükért hírnevet és sok pénzt ígér cserébe. Az ördög ott, a Notre-Dame tövében, ahol lakom, engem is megkísértett a hatvanas évek elején… Igen, de mi lesz az elképzeléseimmel, alakuló festészetemmel, vékony testű graphidionjaim monokróm világával? Épülő hitemmel? Nem! Nagyon rosszul érezném magamat e valótlanságban. Jól döntöttem? – kísértett a kérdés a későbbi éhes napokon. Úgy gondolom, igen, mivel örömmel festettem és boldog voltam munkámban.”
Fehér hajlítás
Vonallengések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése