A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Precedens
címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.
*
Precedens
Korai lenne még ünneplésre gondolni, de egy nagyon fontos
eredmény, egy igen fontos előrelépés történt. Január közepén jelentették be a
délvidéki Magyarkanizsán, hogy a szerb állam hivatalosan is elismerte: az
1944-ben, a vajdasági Martonoson kivégzett Forró Lajos „politikai és ideológiai
erőszak áldozata lett”. Ez az első olyan eset, amelyben egy délszláv utódállam
hatóságai hivatalosan megállapították, hogy a délvidéki magyar településekre a
második világháború végén bevonuló jugoszláv partizánok ártatlan magyar
embereket gyilkoltak meg mindenféle eljárás és ítélkezés nélkül. Forró Lajos
tehát a délvidéki mészárlások első rehabilitált áldozata.
A magyar férfi azonos nevű, Szegeden élő, magyarkanizsai
származású unokája, Forró Lajos történész több éves kitartó munkával harcolta
ki, hogy tisztázzák nagyapját. Mintegy két évtizeden át végzett kutatásokat az
1944-es és 1945-ös délvidéki eseményekkel kapcsolatban, eredményeit könyvben
publikálta, tavaly pedig, Jelöletlen tömegsírok címmel, még filmet is készített
a tragikus eseményekről.
A nagyapjának igazságot kereső kutató nem az egyetlen
személyesen is érintett alkotó a filmben, hiszen Bakota Árpád színművész
például ugyancsak a saját nagyapját, az Adorján mellett, a Tisza-parton
agyonlőtt falusi tanító szerepét játszotta el, az ártatlanul megkínzott és
végül brutálisan meggyilkolt nagyapa, Forró Lajos szerepét pedig a kiváló
színművész, Bicskei István tolmácsolta. Az 1944. november 22-re virradó
éjszakán azonban nem Forró Lajos volt az egyetlen ártatlan martonosi áldozat,
akit minden ok nélkül – csak azért, mert magyarnak született – kegyetlenül
kivégeztek: huszonnégy falubeli társa halt meg ugyanakkor. Ezért is mondtam kicsivel
fentebb, hogy korai lenne még ünnepelni, mert velük együtt a mintegy
negyvenezernyi áldozat rehabilitációja még várat magára.
A szabadkai Kerületi Bíróság a 2008. május 22-én tartott
tárgyaláson hozta meg a Forró Lajos rehabilitációjáról szóló határozatát.
Jellemző, hogy még ekkor is hallgatni akartak az eseményről, a bírói döntést
hitelesítő végzésére az unokának ugyanis másfél esztendeig kellett várnia: a
dokumentumot csak tavaly december 31-én kézbesítették a történész jogi
képviselőjének.
A bíróság határozata – a rehabilitálásról szóló törvény 4.
szakaszának 3. bekezdése alapján – így fogalmaz: „Egyszerűen rövid eljárás
alapján, ellenőrizetlen és koholt vádak alapján megölték őket a bírósághoz és a
védelemhez való jog biztosítása nélkül. Erre való tekintettel bizonyos, hogy
Forró Lajos ideológiai és politikai okokból, ítélkezés nélkül vesztette
életét.”
Egy nagyon fontos lépés történt tehát a délvidéki
vérengzések feltárásának ügyében, de még legalább negyvenezer hasonló lépés
hátra van…
(Magyar Hírlap, 2010. január 28.)
