Precedens

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Precedens címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Precedens

Korai lenne még ünneplésre gondolni, de egy nagyon fontos eredmény, egy igen fontos előrelépés történt. Január közepén jelentették be a délvidéki Magyarkanizsán, hogy a szerb állam hivatalosan is elismerte: az 1944-ben, a vajdasági Martonoson kivégzett Forró Lajos „politikai és ideológiai erőszak áldozata lett”. Ez az első olyan eset, amelyben egy délszláv utódállam hatóságai hivatalosan megállapították, hogy a délvidéki magyar településekre a második világháború végén bevonuló jugoszláv partizánok ártatlan magyar embereket gyilkoltak meg mindenféle eljárás és ítélkezés nélkül. Forró Lajos tehát a délvidéki mészárlások első rehabilitált áldozata.

A magyar férfi azonos nevű, Szegeden élő, magyarkanizsai származású unokája, Forró Lajos történész több éves kitartó munkával harcolta ki, hogy tisztázzák nagyapját. Mintegy két évtizeden át végzett kutatásokat az 1944-es és 1945-ös délvidéki eseményekkel kapcsolatban, eredményeit könyvben publikálta, tavaly pedig, Jelöletlen tömegsírok címmel, még filmet is készített a tragikus eseményekről.

A nagyapjának igazságot kereső kutató nem az egyetlen személyesen is érintett alkotó a filmben, hiszen Bakota Árpád színművész például ugyancsak a saját nagyapját, az Adorján mellett, a Tisza-parton agyonlőtt falusi tanító szerepét játszotta el, az ártatlanul megkínzott és végül brutálisan meggyilkolt nagyapa, Forró Lajos szerepét pedig a kiváló színművész, Bicskei István tolmácsolta. Az 1944. november 22-re virradó éjszakán azonban nem Forró Lajos volt az egyetlen ártatlan martonosi áldozat, akit minden ok nélkül – csak azért, mert magyarnak született – kegyetlenül kivégeztek: huszonnégy falubeli társa halt meg ugyanakkor. Ezért is mondtam kicsivel fentebb, hogy korai lenne még ünnepelni, mert velük együtt a mintegy negyvenezernyi áldozat rehabilitációja még várat magára.

A szabadkai Kerületi Bíróság a 2008. május 22-én tartott tárgyaláson hozta meg a Forró Lajos rehabilitációjáról szóló határozatát. Jellemző, hogy még ekkor is hallgatni akartak az eseményről, a bírói döntést hitelesítő végzésére az unokának ugyanis másfél esztendeig kellett várnia: a dokumentumot csak tavaly december 31-én kézbesítették a történész jogi képviselőjének.

A bíróság határozata – a rehabilitálásról szóló törvény 4. szakaszának 3. bekezdése alapján – így fogalmaz: „Egyszerűen rövid eljárás alapján, ellenőrizetlen és koholt vádak alapján megölték őket a bírósághoz és a védelemhez való jog biztosítása nélkül. Erre való tekintettel bizonyos, hogy Forró Lajos ideológiai és politikai okokból, ítélkezés nélkül vesztette életét.”

Egy nagyon fontos lépés történt tehát a délvidéki vérengzések feltárásának ügyében, de még legalább negyvenezer hasonló lépés hátra van…

(Magyar Hírlap, 2010. január 28.)