Maradj otthon!

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Maradj otthon! címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Maradj otthon!

Jó hír, hogy aláírásgyűjtést kezdeményezett a Civil Mozgalom a parkolási díjak eltörléséért. Végül is egy régi, de rendszeresen visszatérő téma ez, mégis érdekes, és örülök is az ötletnek, mert kevés ennél értelmetlenebb sarc létezik, amivel hatóság a földi halandó zsebébe nyúl. Vannak persze magasztos érvek és átlátszó magyarázatok arról, hogy az autósforgalom visszaszorítása, a légszennyezés csökkentése meg miegymás teszi ezt indokolttá. Ha azonban elfogadjuk és komolyan vesszük ezt az érvelést, akkor azt látjuk, hogy vérszegény pótcselekvésnél nem több egy ilyen intézkedés. No jó, persze, jelentős hagyománya van már annak is, hogy hatóságok mindenféle értelmetlen pótcselekvéssel álcázzák a semmittevést és a tehetetlenséget. És még pénzt is kérnek érte. Teljesen mellékes, hogy parkolás vagy bármi más címén.

De mint látjuk, az őrültségek tárháza kimeríthetetlen, így hát ez a történet is zavartalanul folytatódik, vidáman hömpölyög a maga szerény kis medrében. Ahogy Albert Einstein is megmondta rég: „Két dolog végtelen: a világűr és az emberi hülyeség, bár az elsőben nem vagyok biztos!”

Hiszen az úgynevezett parkolási társaság gyakorlatilag semmilyen szolgáltatást nem nyújt, a „gondjaira bízott” autókat nem őrzi, a járműveken keletkező esetleges károkért, lopásokért semmiféle felelősséget nem vállal. Ő csak a pénzt akarja… Egy célja és egyetlen egy tevékenysége van: a pénz behajtása. A semmiért cserében. Mindenáron. Ha valaki nem teszi ki a parkolócédulát, nem dobja be az aprót, borsosan megbüntetik, ha pedig nem fizet, perlik, vagy rosszabbik esetben, behajtó – tartozáskezelő – cégnek adják el a követelést. Tehát lényegében úgy vesznek ki pénzt a zsebünkből, hogy semmit nem adnak érte.

Néhány évvel ezelőtt Montenegróban nyaraltam. Nagy divatja volt akkoriban a mindenféle humoros, vicces képeslapoknak. A turistaidényre kirakodóvásárrá alakult rakparti sétányon az egyik standnál egy olyan nyomtatványon akadt meg a szemem, amelyik azt részletezte, milyennek képzeli el az átlagos apartmanház-tulajdonos az ideális turistát. Volt ott minden a felsorolásban, attól kezdve, hogy csendes, nem szemetel, lábujjhegyen jár, kitakarít maga után, ilyenek… A képeslapszöveg slusszpoénja pedig a vendéget megszólítva summázta a lényegi mondanivalót: „legjobb lesz, ha otthon maradsz, és elküldöd nekem a pénzed!”

Amíg azonban ez a képeslapszöveg csak egy vicc volt, a parkolási díjak nagyon is valósak. Akárcsak az emberi hülyeség. Legjobb lenne talán, ha az ideális turista példáját követve, mi sem kelnénk útra autóval – fontos a légszennyezés visszaszorítása, nemde? –, és nem állnánk meg parkolni sem, csak egy laza mozdulattal átutalnánk pénzünket a parkolási társaságoknak.

(Magyar Hírlap, 2010. február 4.)