Lakat az országra

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Lakat az országra címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Lakat az országra

Olvasom a szombati hírek között, hogy a szokásosnál intenzívebb lesz az idei hurrikánszezon a karibi térségben, és fennáll a veszélye annak is, hogy a január 12-i, pusztító erejű földrengésben gyakorlatilag megsemmisült Haiti helyzetét egy erősebb esőzés még tovább rontsa. Magyarán mondva: nagyjából egymillió hontalanná vált embert moshat ki sátrából a monszun. Tudom, a karibi térség, Haiti messze van tőlünk, a magyarok többsége – akárcsak jómagam is – legfeljebb a mozivászonról, A Karib-tenger kalózai című filmből ismerheti a környéket. Ennek a hátulütője azonban, hogy a hollywoodi szuperprodukcióban látott karibi térség kulissza csupán, a valósághoz és az eredeti, autentikus helyszínekhez nem sok köze van. Legfeljebb majd megkérdezném Veres János bukott pénzügyminisztert – nem is értem, hogyan is válhatott belőle keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztos –, és jelenlegi titkárságvezetőjét, Dobolyi Alexandrát, nem kevésbé bukott egykori európai parlamenti képviselőt, hogy – Makaó után és Mongólián kívül – esetleg nem bóklásztak, csatangoltak, kóboroltak, kalandoztak-e Hispaniola szigetének környékén is… Megkérném, mesélnének már a karibi tapasztalataikról. Nekünk, egyszerű földi halandóknak, lenézett parasztoknak, akik adóforintjainkból kifizetjük az ő repülőjegyüket, all inclusive szállodájukat, miegyebüket, talán még a családnak hazahozott csecsebecséket, turistabolondító giccses emléktárgyakat, bazári bizsukat, kinek, mire az ízléséből, illetve az ízlésficamából telik.

Mintha haveri alapon történne minden: összedobjuk mi néhányan, akár tíz millióan is, Veres és Dobolyi utazásának árát.

A földrengés után tehát most a hurrikánszezon fenyegeti az amúgy is romos Haitit. „Az esők jönnek, és nem hiszem, hogy képesek leszünk megvédeni ezeket az embereket időben” – idézték a szombati tudósítások az ENSZ misszióvezetője, Edmond Molet szavait. Olvasom a Haitiről érkező jelentéseket, és arra gondolok, ezt a rengeteg embert valahogy ki kellene menekíteni onnan.

Olvasom a Haitiről érkező jelentéseket és arra gondolok, hogy lakatot kellene tenni erre a karibi országra. Elhozni onnan mindenkit – biztonságba helyezni –, és lezárni a határokat. Nem is tudom meddig, de nem is érdekes. Ha majd biztonságosnak tűnik a helyzet, aki akar, visszatérhet.

Ha valamire gyűjteni, adakozni, haveri alapon pénzt összedobni kell, akkor már inkább ezeknek a sorsüldözött embereknek a megsegítésére menjenek a segélyek, mint Veres és Dobolyi repülőjegyére és szállodai számlájára…

All inclusive…

(Magyar Hírlap, 2010. február 22.)