A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Alvidék,
vajon hol lehet? címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.
*
Alvidék, vajon hol lehet?
Szlovéniai magyarokkal találkoztam nemrég. Nagyon megható
volt, ahogy kicsit talán sértetten is, de inkább a mélységesen megbántott ember
hangján, indulatok nélkül, csendesen panaszolták, hogy róluk mindig mindenki
megfeledkezik, ha a délvidéki magyarságról beszél.
Panaszuk egy jellegzetes problémára mutat rá. Sokszor
beszéltem már magam is arról, hogy a Délvidék és a Vajdaság, ez a két fogalom
nem szinonimája egymásnak, mégis, hétköznapi szinten, tévesen így terjedt el.
Látom honlapunkon a hozzászólásokban is, hogy a kommentelők egy része elvárja,
hogy csakis és kizárólag a Délvidék meghatározást használjuk, és úgy tesz,
mintha ördögtől való hibát követtünk volna el, ha leírjuk a Vajdaság
kifejezést. Pedig ez így tévedés. Hogy kézenfekvő módon megvilágítsam a
problémát: minden vajdasági délvidéki, de nem minden délvidéki vajdasági. Mert
például szlovéniai, Mura-vidéki is lehet…
Tisztázzuk hát (amennyire lehet), mit értünk a Délvidék
fogalma alatt.
Látom, még a Wikipédia szerzője is kénytelen volt úgy
fogalmazni, hogy a Délvidék „nem pontosan körülhatárolt földrajzi névként”
használt fogalom. Tény azonban, hogy az elnevezés a történelmi Magyarország
idejéből ered, a Magyar Királyság déli területeit jelölte, de önálló
közigazgatási egységként soha nem létezett. Szent István korában az elnevezést
még Alvidék formában használták, ma élő változatában a török hódoltság után
terjedt el. Az évszázadok során több vármegyét is értettek alatta. Többek
között Bács-Bodrog, Torontál, Szerém, Verőce, és még néhány vármegyét, de egyes
értelmezések ide sorolják a Dél-Alföld egyes részeit, a Bánság (avagy Bánát) ma
Szerbiához és Romániához tartozó területeit, Nyugatra haladva pedig Baranyát
is. Ha ezt az értelmezést fogadjuk el, akkor bizony délvidékieknek kell
tekintenünk a szegedieket és a pécsieket is.
A legkézenfekvőbb talán az lenne, ha A. Sajti Enikő
történész, egyetemi tanár, a téma jeles kutatójának meghatározására
hagyatkozunk. Tanulmánykötetében emlékeztet rá, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén
Királyságban, tehát a Trianon után létrejött délszláv államban a korábbi, még a
Magyar Királyságon belül 1849 végétől 1860-ig fennálló szerb autonómia nyomán
kapták az elcsatolt baranyai, bácskai és bánáti területek a Vajdaság nevet.
Ezekhez majd csak a II. világháború után csatolták Szerémséget, viszont ekkor
már a baranyai területek Horvátországhoz kerültek. Szóval lehet ezt itt még
szépen tovább bonyolítani… „A magyar történeti irodalomban és a köznyelvben
használt Délvidék a Jugoszláviához csatolt valamennyi, korában Magyarországhoz
tartozó területet jelenti, kivéve Horvátországot” – jegyzi meg A. Sajti Enikő.
Az egészséges nemzettudattal élő szlovéniai magyarok tehát
identitásuknál fogva délvidékieknek tudják magukat, bántó rájuk nézve, ha ezt a
sokkal tágabb fogalmat Vajdaságra szűkítjük. Ne feledkezzünk meg róluk sem
felületesen, amikor új értelmeket adunk a szavaknak, vagy új határokat húzunk a
fogalmak köré.
(Magyar Hírlap, 2010. január 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése