Szerepek és hordozóik

A Magyar Hírlap és a Csongrád Megyei Napilap is közli Szabó Palócz Attila írását Szerepek és hordozóik címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Szerepek és hordozóik

Nyakkendősen, márkás cuccokban, lezser vagy sportos holmikban, strandpapucsban, baseballsapkában, felemás cipőben, szalmakalapban, térd- vagy könyökvédővel, esetleg meztelenül – minden csak egy szerep a hétköznapokban. Szakadt farmerben, rojtos rövidnadrágban, gumicsizmában, kismamaruhában, tarka ingben, bakancsban vagy szandálban, fürdőköpenyben vagy hálóingben, festett vagy batikolt pólóban, bikiniben vagy fürdőruhában – minden csak egy-egy olyan szerep, amelyet következetesen végig kell játszani.

A nyolcvanas évek második felében a diákszínjátszók regionális találkozóján az egyik csoport saját darabot mutatott be, a szerző, aki rendezőként is jegyezte az előadást, maga is színpadra lépett. Az egyik jelenetben a fiatal fiú kiabálva ledobálta magáról a ruháit, és meztelenül maradt a deszkákon. Panyókára vetett lenge magyarban... A szervezők érdektelenül (nem érdekelte őket), a zsűritagok pedig fenntartásokkal ugyan, de pozitívan fogadták a középiskolások megnyilvánulását. A közönség kissé talán meglepődött, de semmilyen komolyabb ellenreakciót nem váltott ki a jelenet. A legnagyobb problémát, jellemzően, épp annak a színtársulatnak a vezetője okozta, amelyik a darabot a vetélkedőre benevezte. Amikor megtudta, hogy vetkőzés van az előadásban, le akarta állítani az előadást, szerette volna megakadályozni, hogy a srácok fellépjenek. A darab szereplői végül a saját szakállukra utaztak el a vetélkedőre, saját társulatuk ellenszelétől kísérve. Egy ismert filmrendező (akinek a nevét itt és most „tapintatosan” elhallgatom, mert nem tudhatom, ma már hogyan viszonyul több mint húsz évvel ezelőtt kimondott szavaihoz: ha nem vállalná, ne hozzam kellemetlen helyzetbe; de ismerve őt, meggyőződésem, hogy vállalja...), aki jelen volt az előadáson, de a bírálóbizottságnak nem volt a tagja, később egy interjúban így beszélt az esetről: „Az volt az egészben a megdöbbentő, hogy ezek a fiatalok szinte bocsánatot kértek azért, mert csináltak valamit. Ez engem nagyon feldühített, hisz merészséget, szókimondást várok azoktól az emberektől, akik művészetekkel szeretnének foglalkozni. Azért várom el tőlük, hogy higgyenek abban, amit csinálnak, hogy ne szégyelljék a bátorságukat! A cenzúra mérge belopta magát középiskolásaink szervezetébe, és ez nagyon elgondolkodtató.” Egy másik kérdésre válaszolva, amelyikben arról kérdezték, hogy a saját filmjeiben hogyan viszonyul a meztelenséghez, így fogalmazott: „Hetvenkettőben még kivágták filmemből a meztelenséget. Ma már a ruhátlanság nem jelent külön gondot. Ha a meztelenség funkcionál egy drámában, azt meg kell csinálni. A […] fiatalok előadásában összezárt emberek küzdenek, és amikor ezek az összezárt emberek egymásra rontanak, mindenből kivetkőzve, akkor van értelme lemeztelenedésüknek. Rodin szerint az érzelem az ember hátán is tükröződik. Neki, Rodinnak is fontos volt az, mint híres szobrásznak, hogy meztelenül, pőrén mutassa be a gondolkodó férfiút. Gyönyörűen tükrözi a bőr a belső világot. Belső világunkat.”

Jó kis ördögi körbe keveredtek a történetünkben szereplő középiskolások: egyfelől a saját társulatvezetőjük akarja megakadályozni fellépésüket, másfelől pedig azok is szidják őket, akik támogatták vállalkozásukat. Az eredendő hibát, amelyet a filmrendező fölrótt nekik, akkor követték el, amikor megérkeztek a vetélkedőre, és megkeresték a zsűrit, hogy beszámoljanak arról: a saját szakállukra jöttek el, a társulat, amelyik benevezte darabjukat, már nem támogatja őket.

S történt mindez a múlt század nyolcvanas éveiben.

Hűvösen és rezignáltan, merészen vagy elbátortalanodva, nagyképűen, fennhéjázva, sértően és meghunyászkodóan, fennkölten akár – minden csak egy szerep a hétköznapokban. Felajzottan, tobzódva, leleményesen vagy inkább csak tétlenkedve, sírógörcsben, szégyenlősen, megalázva, kegyelettel vagy mélységes gyászban, önfeledten – minden csak egy-egy olyan szerep, amit következetesen végig kell játszani.

Mielőtt végleg legördül a függöny.

(Magyar Hírlap, 2007. július 7.)

(Csongrád Megyei Napilap, 2007. július 7.)