Ahogy a Reggeli Próféta is írja

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Ahogy a Reggeli Próféta is írja címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Ahogy a Reggeli Próféta is írja

Lehet a Harry Potter-könyveket szeretni vagy nem szeretni, a sorozat sikere vitathatatlan. Hogy rögtön kitegyem a jelzőtáblát, elmondom, hogy én igenis azok közé tartozom, akik szeretik és kedvüket lelik benne. Azt egyébként sem szeretem, ha emberek úgy mondanak véleményt színházi előadásról, hogy meg sem nézik, meg persze könyvekről is anélkül, hogy elolvasnák. Pedig, mi tagadás, sokan vannak – többen is, mint amennyi tolerálható lenne –, akik csuklóból utasítják el a jelenséget, és hozzák meg negatív értékítéletüket, pedig bele sem lapoztak a könyvbe.

A sorozat szerzőjének, J. K. Rowlingnak az egyik zseniális húzása volt, hogy a gyermekkorunkból ismert régi, klasszikus mesehősöket (jó és gonosz varázslók, boszorkányok, sárkányok, koboldok, házi manók, kentaurok, óriások és egyéb mágikus lények...) átemelte a jelenbe. Úgy kötötte össze a hagyományos mondavilágot a jelen megtapasztalható, mindennapi apró kis dolgaival, hogy közben kiváló humorral fűszerezve elmesélt egy hősiességtől sem mentes történetet. Tévedés lenne azt hinnünk, hogy ma, az internet, a globális felmelegedés, a műholdak, a számítógépes játékok világában még bárkit érdekelhetnének az elvarázsolt királyi leánysarjakról és hősiességtől dagadó mellű hercegi utódokról szóló történetek. Hiszen hol vannak ma már a királylányok és a fehér lovon érkező hercegek? Nagy-Britanniában, Luxemburgban, Belgiumban, Hollandiában, Svédországban és egyebütt, de egyes helyeken már így is sokkal inkább csak a bulvársajtó által futtatott botrányhősök, semmint uralkodók. Az arisztokrácia dicsősége felett úgy járt el az idő, amilyen kurta egy színműben a szerzői utasítás: jobbra el. Minden korban az hiteles, ami megélhető, ami tartalmaz a befogadónak kézzel fogható elemeket. Mintha Rowling egy nagy ívű történelmi tablót rajzolt volna meg: az őskortól indul, és ma, 2007 nyarán csak azzal érhet véget, hogy folyt. köv. A Harry Potter-sorozat hősei vasúton, buszon és autóval utaznak, újságot olvasnak (a Reggeli Próféta a legkelendőbb lap...), és tévét néznek, meg úgy általában: teljesen maiak. Ez egyszerűnek tűnik, de csinálta volna meg valaki helyette.

Azt mondják, a régész karrierje romokban hever, s van is ebben igazság, ha a feltárásokra, az ásatásokra gondolunk. Az elmúlt napok néhány híre azonban az ős- és ókorra, a régészek munkájára, sikereire irányította a figyelmet, így hát feltételezhető, hogy néhányuk karrierje épp felfelé ível. Ötvenezer éves kőszerszámokra bukkantak Észak-Franciaországban egy bevásárlóközpont építésekor; a Görögország déli részén végzett útmunkák közben egy háromezer éves, különleges mükénéi kori sírt találtak; a Zalaegerszeg és Boba közötti vasúti rekonstrukcióhoz kapcsolódva, ahol a megelőző feltárásokat egy évtizeddel ezelőtt végezték el, folytatódnak a munkák, mert római kori sírokra bukkantak.

Nemcsak a mai régészek tesznek ilyen felfedezéseket. Adrienne Mayor, az antik folklór kutatója Az ókor régészei című, 2000-ben megjelent kötetében, amelyik alcímében az Őslénytan a görög–római világban meghatározást viseli, arra vállalkozott, hogy felkutassa a mitológiai lények eredetét, s feltette a kérdést: „Mi van akkor, ha ezek a teremtmények nem csak a fantázia szülöttei?” Arra a következtetésre jutott, hogy a mitológiából ismert mágikus lények legnagyobb része valóban létezett, ha egy kicsikét másként is, mint ahogy a fantázia tovább éltette őket. Hiszen az ókor régészei is találhattak mamut- vagy dinoszauruszmaradványokat, s mivel nem tudták, hogy mikori és milyen lények lehetnek ezek, a leletekből ítélve mágikus tulajdonságokkal ruházták fel őket.

Mayor megállapítási szerint tehát szó sincs holmi miszticizmusról, a legendák és mitológiák is az adott korok realitásaira vezethetők vissza. Ahogy Rowling sem csinált semmi mást, csak a maga adott korához igazította mindazt, amit az ókor régészei egy kicsit félreértelmeztek. De gondoljunk csak bele: mennyi és mennyi csodálatos történettel lennénk ma szegényebbek, ha ők ott és akkor régen mindent pontosan meghatároznak. A Harry Potter-sorozattal biztosan.

Pedig kár lenne érte.

(Magyar Hírlap, 2007. augusztus 10.)