Örök élet

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Örök élet címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Örök élet

Bocsák Rudolf csúrogi napszámos kilencvenhét, özvegy Pálfi Erzsébet hetvenegy éves volt, amikor – 1945-ben – elhunyt a járéki haláltáborban. Makra Júlia mindössze két hónapot élt, Barna Erzsébet még nálánál is kevesebbet, egyhónapos volt, amikor meghalt. Ugyanott. Ugyanakkor. Csikós Rozália huszonkét napot élt. És egyhónapos volt Tamás József, kéthónapos Gálik Juliska, öthónapos Baranyi Ilona, héthónapos Móra Katalin... Valamint a tizenöt éves Berta Mihály cipésztanonc is osztozott a sorsukban. És még sok százan mások.

A második világháború végén a Délvidékre, Bácskába, Vajdaságba bevonuló partizánok („Tito rezsimjének pribék bandája” – ahogyan Teleki Júlia, a téma egyik jeles kutatója nevezi őket) magyarellenes véres dühöngése, kegyetlen mészárlásai három dél-bácskai faluban, Csúrogon, Zsablyán és Mozsoron kulminálódtak, ezeket a településéket szinte teljesen megtisztították a magyar lakosságtól. A legfiatalabbakat, az alig néhány hónapos csecsemőket sem kímélték, és a legidősebbeket, a kis híján százesztendős aggastyánokat is haláltáborokba hurcolták.

Csúrog egy délvidéki falu, nem is a legkisebbek közül való, már 1910-ben 10180 lakosa volt, ebből az összeírás szerint 2730 magyar, 7211 szerb. A településen 1944-ig folyamatosan emelkedett a magyar lakosság aránya, de erről nincsenek pontos adataink, mert nem maradtak fenn összeírások, illetve népszámlálási adatok. Vagy, ha maradtak is, nem hozzáférhetőek, történelmi levéltárak gondosan elzárt polcain porosodnak.

Tény azonban, hogy a háború és az utána következő véres események után, 1948-ban már mindössze 193 magyar élt a településen, miközben a szerb lakosság létszáma enyhe emelkedés mellett szinte változatlan maradt – 7293 fő. Hova tűnt időközben mintegy két és félezer magyar ember Csúrogról? Összesen 2537 fővel nem tudnak elszámolni azóta sem a halotti anyakönyvi kivonatok, a jegyzőkönyvek, az okiratok. Sem a hatóságok.

Az anyakönyvekből az a tévképzet alakulhat ki, hogy ezek az emberek megszülettek, de soha nem haláloztak el... Az örök életről alkotott csalóka elképzelésekre azonban rácáfolnak az adatok, többek között azok is, amelyeket Teleki Júlia kutatott fel, amikor édesapja sorsáról szeretett volna pontos, megbízható információkat szerezni. Az akkor harminchét esztendős Szabó Ferenc – nős, négy gyermek apja – is azok a csúrogi ártatlan áldozatok között volt, akiket 1944-ben kivégeztek a partizánok. Válogatás, ítélet és gondolkodás nélkül. Kiket ott helyben, kiket kicsivel később, a gyűjtőközpontokban, haláltáborokban. Ezek az emberek elvesztek a hatóságok számára, sokuk haláláról semmilyen feljegyzés nem készült, csak a túlélők emlékezete – és ma már Teleki Júliának a témában megjelent néhány könyve – őrizete meg, éltette, és élteti tovább őket azóta is.

(Magyar Hírlap, 2009. november 16.)