A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Bekötött
szemmel címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.
*
Bekötött szemmel
Szörnyű, ködös idő volt a múlt héten pénteken. A baleseti
statisztika igencsak megélénkült, versenyt futottak egymással a számok,
karambolok, árokba borult kamionok, könnyű és súlyos sérülések országszerte.
Sajnos, úgy alakult az életünk, hogy pont aznap mentünk a családdal hosszabb
útra, amit elhalasztani nem lehetett, és ráadásul csak este tudtunk elindulni.
Ködben, sötétben végig az M5-ösön. Meg aztán még néhány kilométer az unió
határain túl… Mondtam is feleségemnek, amikor megérkeztünk, hogy ha legközelebb
itt lesz dolgunk, megpróbálom ugyanezt az utat végigvezetni bekötött szemmel.
Kevesebbet látni – mint most – akkor sem fogok.
Talleyrand-nak, a 18. századi francia államférfinak, a
mesteri köpönyegforgatásáról elhíresült politikusnak – Bonaparte Napóleon
főkamarása és XVIII. Lajos külügyminisztere is volt – tulajdonítják a mondást,
miszerint a diplomáciában addig kell állni a másik lábán, amíg az bocsánatot
nem kér. Ma már minden bizonnyal azt mondanák erre az elkötelezett ítészek,
hogy politikailag nem korrekt magatartás, de jó, ezt talán hagyhatjuk is,
hiszen mindenre és mindenkire ezt mondják – és manapság már sokkal durvább
dolgokat is –, amit és akit meg akarnak bélyegezni, vagy egyszerűen csak
félreállítani azzal, hogy hiteltelenítik. A legnagyobb baj azonban éppen az,
hogy lényegében azok játszották el a leginkább a hitelüket az elmúlt években,
akik most az ilyesféle, legalább annyira megalapozatlan, mint amennyire
megbélyegző hívószavakat a nagyvilágba kiáltják. Maradtak a jól hangzó
szólamok, tartalmatlan hívószavak, amelyeket bármikor előhúzhatnak a
mellényzsebből, akármi történjék is az országban. Akárha bekötött szemmel
ülnének a volán mellett… Vannak politikusok, akiket már nem is nagyon érdemes
megkérdezni semmiről, mert mindenre ugyanazt válaszolják, előre borítékolható,
hogy mit fognak mondani. „Határolódjon el…”
Vélemény nélküli, kiszámítható emberek alakítják a
közéletet. És amilyenek ők magukban, ugyanolyan silány ez a közélet is. A
különbség csak annyi, hogy nem autót vezetnek, hanem egy országot, de
ugyanolyan bekötött szemmel, ugyanolyan ködben és sötétben. „Semmilyen szél nem
jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – fogalmazta meg igen bölcsen,
évszázadokkal Talleyrand előtt, a politikában és az állam ügyeiben ugyancsak
vétkes, Seneca nevű férfiú. Adott egy ország, adott egy vezetés, és adott két
választási ciklus, amelynek ideje alatt egy kikötőt sem sikerült definiálni.
Csak a bekötött szem az állandó. Meg a lábunkba taposó cipősarok, amelyik
bocsánatkérésre szeretni sarkallni bennünket.
(Magyar Hírlap, 2009. november 23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése