Lemeztelenedés

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Lemeztelenedés címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Lemeztelenedés

Ingyenes napilapban közzétett, színes, látványos újsághirdetésben keres címlaplányokat a nyuszis magazin. Ezzel tulajdonképpen még nincs is különösebb baj, hiszen így vagy úgy, a fényképezőgépnek vetkőző fiatal nőket mindig is megtalálták a szerkesztők, kiadók.

Nekem inkább az szúrt szemet, hogy úgy tesznek a hirdetésben, mintha nem is lenne annál természetesebb emberi magatartás, mint a kukkolás, azaz, hogy minden házban, a napi betevő kenyérfalat mellé járna a nyuszis magazin. Amit aztán a tizenéves leányka, vagy az azonos korú kis suhanc tép ki áporodott apja kezéből, és az anyuka is ezt lapozgatja, miközben a tűzhelyen rotyog a töltött káposzta. Aztán pedig a családi ebéd mellett megbeszélik, kinek melyik fotósorozat volt a legizgalmasabb, kinek melyik nyuszilány tetszett a legjobban az épp aktuális lapszámban. Utóbb pedig, a magazin felgyülemlett régebbi lapszámait gondosan összegyűjtik a fiók mélyén, és a következő látogatás alkalmával elviszik az egészet a nagypapának, nagymamának, hadd lássák ők is, mi az érvényesülés legegyszerűbb, leggyorsabban járható útja. Talán még nekik is kedvük támad majd a fényképész lencséje elé állni.

„Pontosan tudjuk, hogy otthon azonnal kikapod a partnered kezéből a frissen vásárolt Playboyt” – írják a hirdetés szövegében. Majd így folytatják: „Azt is tudjuk, hogy te nézed át először a fotósorozatokat, és ábrándozol róla, mi lenne, ha te is szerepelhetnél a címlapon.” Soha szebb leányálmokat nem látott gyermekkor, mint a nyuszis magazin címlapján szerepelni meztelenül. Ennél szebb életcélokat nem láttak az emlékkönyvek, sem a gyermeki képzelet.

Nem kell persze félreérteni, a szabados irodalmi alkotásoknak, a szexualitással is kacérkodó provokatív művészi akcióknak, elgondolkodtató kreatív túlzásoknak, a művészi aktoknak megvan a maguk művészettörténeti jelentősége szinte az összes művészeti ágban a színháztól a filmen és a költészeten át egészen a festészetig és a fotográfiáig. De komolyan kétségbe ejtő dilettantizmus volna összetéveszteni ezt egy-egy erotikus magazin címlapfotóival, meztelen naptáraival. Ez már egy egészen másik kategória, amelyikben kivénhedt, „elhasznált” pornósztárok a bulvártévék celebműsoraiban legitimálják magukat. És foglalkozásukat! Hivatásukat... Ezzel együtt pedig az ipart, amelyiknek segítségével „felemelkedtek”, „felkapaszkodtak”.

Annak, aki nem fogyasztója, különösebben szemet sem szúr a pornográfia, vagy akár egy-egy erotikus magazin létezése, mindaddig, amíg nem követnek el hülyeségeket – mint például néhány évvel ezelőtt, a Hősök terén, fényes nappal, a járókelők, köztük tizenéves és még annál is fiatalabb gyermekek, a távolban cseverésző egyenruhások „társaságában” forgatott pornófilm –, amíg nem válik tolakodóvá és hivalkodóvá. Ezzel együtt pedig hamissá. Hazuggá. Mint ez a hirdetés is. Amelyik a reggel iskolába igyekvő diáklányok fejébe sulykolja, hogy az az igazi életcél, az az igazi önmegvalósítás, az az igazi vágyálom, ha a nyuszis magazin címlapján mutogathatják meztelen testüket.

(Magyar Hírlap, 2009. december 1.)