Az év értéke

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Az év értéke címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Az év értéke

December végén, a két ünnep közötti időszakban – ebben a sajátos uborkaszezonban –, sorozatban készülnek a legkülönfélébb éves összegzések, visszatekintések. Az üzleti világban, a tőzsdéken persze ezek elsősorban számtani elszámolások, számvetések, amelyek a nemzetközi gazdasági válságra való tekintettel az idén többségükben negatívak lesznek. Az igazi kérdés azonban mégsem az, hogy ki veszített többet, melyik cég bukott nagyobbat. Hiszen az elmúlt évnek – kevés jól helyezkedő kivétellel – valamilyen szinten mindannyian a vesztesei voltunk. Adókkal és emelésükkel, elvonásokkal, kurtításokkal, költségvetési ügyeskedésekkel nyúltak a zsebünk mélyére. Az élet minden területén.

A legnagyobb veszteséget azok könyvelték el – számtani és emberi szempontból is –, akiket lapátra tettek a multinacionális vállalatok, amelyek leépítették magyarországi üzleti érdekeltségeiket. És persze azok a kisvállalkozók, akik nem tudták fizetni a sokasodó adóterheket, ezért fel kellett adniuk tevékenységüket. Mert úgy van az, kérem tisztelettel, hogy amikor nekünk kell fizetnünk, amikor tőlünk vesznek el, akkor nincs haladék és nincs türelem, szigorúan betartatják velünk azokat a határidőket, amelyeket úgy találtak ki maguknak, hogy meg sem kérdeztek bennünket. És már jön is az inkasszó. Ha azonban mi várunk a pénzünkre, akkor mindig van olyan kifogás, amire hivatkozva még kitolható néhány héttel, olykor akár hónappal is a határidő.

Habár a pozitív történések 2009-ben sem fenyegettek bennünket a bőség zavarával, egy jó hírről mindenképp tudok – aztán, hogy milyen lett a hozadéka Bajnaival az élen, már egészen más kérdés –, hiszen megtörtént végre, amire régóta vártunk: Gyurcsány Ferenc távozott a kormány és a Magyar Szocialista Párt éléről. A pártban ott egye meg a fene, az kevésbé érdekel, ott édesgessék akár a világ végéig is, ha úgy diktálja gusztusuk, de a kormányból való távozásával megszűnt végre egy, nagyjából az őszödi beszéd kiszivárgása óta fennálló igencsak visszás helyzet. Vagy akár korábbról is datálható? „Tévedtem erőnket, lehetőségeinket illetően, fontos pillanatban adós maradtam a világos beszéddel, szavahihetőségem ennek következtében jelentősen sérült” – mondta Gyurcsány Ferenc a párt tisztújító kongresszusán. Sajnálatos módon az esetek többségében éppen a kárunkra tévedett.

Mindezek tükrében az igazi kérdés inkább az volna, hogyan fogunk emlékezni 2009-re. Minden év értékét nagyban meghatározza, hogy mennyi olyan dolog történt velünk, az életünkben, a környezetünkben, amit érdemes megőrizni az emlékezetünkben. Amit emberileg értékelni tudunk. Ez kinek-kinek a sajátja, kedves és szeretettel teli élmények, mint a minapiak is, karácsony ünnepén. Személyesek. Sokkal mélyebbek és fontosabbak a mindennapjainkat beárnyékoló, leginkább felszínes külső hatásoknál.

(Magyar Hírlap, 2009. december 31.)