Utolsó kenet

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Utolsó kenet címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Utolsó kenet

„Sokan megbetegedtek, meghaltak, rám is feladták az utolsó kenetet, számomra halotti inget varrtak egy tarisznyából: ebben akartak eltemetni” – fogalmazott kötetében Teleki Júlia, a második világháború végén a délvidékre bevonuló jugoszláv partizánok által 1944-45-ben elkövetett magyar népirtás egyik túlélője és kiemelkedő kutatója, aki édesapját vesztette el a véres eseményekben. A történet helyszíne a járeki haláltábor, ahová a környékbeli falvak magyarjait hurcolták a délszláv katonák. Extrema unctio – avagy az utolsó kenet. Az egyházi szentség, amelynek végén a pap megadja a feloldozást. Azonban a legritkább esetekben fordul csak elő, hogy az egyházi személyt kisgyermekhez hívják ezzel a feladattal.

Hathatós lehetett azonban az a feloldozás, amelyet Teleki Júlia a járeki haláltáborban kapott, ugyanis túlélte a tragikus eseményeket, a vészterhes időszakot. A szerző alig néhány hónappal Tito partizánjainak bevonulása előtt született egy délvidéki kis faluban, Csúrogon, így egyéves sem volt, amikor 1944 októberében a település magyar lakosságának férfinépét – köztük édesapját – elhurcolták otthonából, megkínozták és meggyilkolták. Visszatekintés a múltba című kötetében meséli el, hogy a csonkán maradt családot a partizánok a követező év januárjában deportálták a járeki haláltáborba. Itt pedig könnyűszerrel válhatott volna belőle is gyermekáldozat.

Már a korábbi kutatások is külön említették a népirtás gyermek áldozatait, de mivel az eseményekről azóta sem kaphattunk teljes képet, a legfiatalabbakra vonatkozó adatok sem lehettek hiánytalanok. Csorba Béla, a politikában sem vétlen vajdasági magyar költő, a tragikus események ugyancsak jeles kutatója, mint lapunkban már megírtuk, nemrég találta meg a járeki haláltábor halotti anyakönyvének – szerinte soha el sem veszett – mindeddig „lappangó” második kötetét. Ennek tanulságait azóta is részletekben, folyamatosan publikálja. Az áldozatok származási helyére vonatkozó adatokról mondja: „Kezdetben Csurog és Zsablya, később Mozsor is gyakran szerepel, de kerültek a koncentrációs táborba magyarok meghalni más településekről is.”

A most feltárt adatok nyomán módosítanunk kell a járeki koncentrációs tábor gyermekáldozataira vonatkozó eddigi ismereteinket is, hiszen a korábban ismert 386-tal szemben számuk jóval meghaladja a nyolcszázat.

Extrema unctio. Teleki Júlia 1945-ben megkapta az utolsó kenetet, mégis azon kevés szerencsések közé tartozik, akik túlélték a haláltábor borzalmait. Azonban nemcsak neki, a ma még nem dokumentált áldozatoknak is jár a feloldozás.

(Magyar Hírlap, 2010. április 22.)