A jó Demszky

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását A jó Demszky címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

A jó Demszky

Volt Demszky Gábor főpolgármesternek egy, de tényleg csak egyetlenegy jó gondolata, két mondatra tagolva, az immár hagyományos, március 15-i beszédében: „Főpolgármesterként huszadik alkalommal szólok a ’48-as forradalom ünnepén. Ez a huszadik alkalom egyben az utolsó is” – mondta. Szép elgondolás, utoljára még eljátssza a „jó Demszkyt”, a haza megfáradt bölcsét, aki visszavonul a közélettől, talán ősz szakállat is növeszt, és most már csak a családnak él, időnként leviszi az unokáit a játszótérre, sakkozgat a közeli parkban a régi haveri társasággal, talán még Hagyó Miki, a szocialista munka e rettenthetetlen, Arany Nokia-díjas hőse is beugrik néhanap egy-egy remire, amikor megtörli fekete izzadtságtól gyöngyöző homlokát, és átmenetileg felhagy a hobbiszintű, öntevékeny szénlapátolással.

Nem annyira stilárisan, emelkedettségében vagy nyelvi pallérozottságában és zsenialitásában volt tehát sziporkázó ez a két egyszerű mondat, hanem elsősorban – tartalmában. Amelyikkel ugyan semmi újat nem mondott, de legalább akadt a beszédének egy olyan retorikai csúcspontja, ahol valóban érdemes lehetett hatásszünetet tartania, és egyetlenegy olyan pontja is, amit őszinte tapssal jutalmazott a hallgatósága.

És akkor arról még nem is beszélt a „jó Demszky”, milyen olcsón megúszta a tatarozást, hiszen a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. költségén újították fel a főpolgármester korábbi lakásait, az FKF építette át házának angolaknáját, valamint a lovardát is rendbe hozták. Demszky pedig – mint tőle már rég megszokhattuk – most ismét perrel fenyeget mindenkit, aki az erről szóló híreket leírja, feldolgozza és átveszi. Long live sajtószabadság!

Érdekes – ezt már az elmúlt évek nagy beszédeiben is megfigyelhettük – mennyire igyekeznek a forradalom eszméire hivatkozni, a sajtószabadságba kapaszkodni épp azok, akik a legtöbbet tesznek azért, nehogy mindebből bármi is megvalósuljon napjainkban. Csak az nem derült még ki a számomra, hogy a forradalmi eszmék, a sajtószabadság szakirodalmában mindehhez hol találnak igazolást. Lennének már szívesek rábökni a 12 pont között arra, amelyik azt mondja: „követeljük a közpénzek szabad szétrablását” – vagy valami hasonlót. Nem, kérem tisztelettel, ott nincs ilyen, és abban a másik, hasonlóan egyszerű kis felsorolásra épülő jegyzékben sem, amelyik foglalkozik ugyan az anyagi javak eltulajdonításával, de azzal a fikarcnyi kis különbséggel, hogy ott a „lopj” szónak van egy „ne” előtagja is…

Hoppá, ezt nem vették észre!

(Magyar Hírlap, 2010. március 30.)