Tószt

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Tószt címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Tószt

„Isten hozta kedves vendégeinket!” – mondja a színes, hivalkodó felirat a felszalagozott falusi lakodalmas sátor bejáratánál, a cigányzenekar már húzza a talpalávalót, a pincérek tálcákról italt, pogácsát, harapnivalót kínálgatnak, a vőfély az érkező vendégeket köszönti enyhén pajzán kínrímeket rögtönözve, a násznagy tósztot mond az örömanya tiszteletére, a násznép pedig koccintásra emeli poharát, valódi kis rögtönzött üvegjáték hangjai vegyülnek a halkan morajló társaság beszélgetésébe. Mosolyogva koccintanak, majd isznak – mondhatjuk akár úgy is: a medve bőrére, hiszen épp arra ürítik poharukat, hogy az imént megkötött házasság hosszú lesz, akár évtizedekig is egymás mellett marad az ifjú pár. Holtodiglan-holtomiglan, vagy bármi más, aztán persze az élet majd megmutatja…

Ez az idilli kis jelenet ötlött fel bennem, miközben lapunk honlapján a kommentelők bejegyzéseit böngészgettem a napokban. Igen, néhányan vélhetően letagadják, én vállalom, olykor meg szoktam nézni – talán bevallhatom: kicsit hiúsági okokból is –, hogy milyen véleményekkel egészítik ki cikkeinket az olvasók. Jutott hát eszembe a minap, hogy illene egy frappáns kis tósztot mondani – amolyan násznagyosat – a rendszeresen visszalátogató ifjú szocialisták köszöntésére is. Ugyanis ők is itt vannak közöttünk…

Január közepén írtunk lapunkban arról, hogy több mint száztagú internetes kommandót állított fel a szocialisták ifjúsági szervezete. A Societas az MSZP sikeres választási szereplése érdekében toborzott önkénteseket az internetező fiatalok körében – mindegy is, hogy milyen a politikai meggyőződésük, csak a világháló, a számítástechnika területén mozogjanak otthonosan –, akiknek az áprilisi választásokig most az a dolguk, hogy megszórják hozzászólásaikkal a különböző honlapokat. Feladatuk, hogy minél hatékonyabban győzködjék a különböző fórumokon az embereket az MSZP politikájának erkölcsi felsőbbrendűségéről – és persze szapulják az ellenfeleket. Az ifjú szocialisták pedig játékot csinálnak mindebből: az önkéntesek között egy luxusszállodában eltölthető wellnesshétvégét, fesztiváljegyeket, vörös bögréket, pendrive-okat, pulóvereket és sapkákat sorsolnak ki.

Isten hozta kedves vendégeinket! – mondom most én is, immár idézőjelek nélkül, mert a Societas-aktivisták lapunk honlapjára is megéreztek. A hozzászólások természetesen névtelenek, így nem lehet azonosítani a szerzőjüket (vagy nagyon ügyes hackernek kell ahhoz lenni, ami pedig nem vagyok), a hangnem és a mondandó azonban árulkodó. Olvasgattam a hozzászólásokat a különböző cikkek alatt, és feltűnt, hogy ezeknek az embereknek szinte minden mindegy, teljesen egyre megy, hogy miről szól egy-egy írás, akármiről legyen is szó, nekik mindenről ugyanaz jut az eszükbe. Azzal lepleződtek le, hogy folyamatosan önmagát ismétli az érvrendszerük, ugyanazokat a szlogeneket és véleményeket szajkózzák, sőt még a helyesírási hibák is árulkodóan azonosak.

A pályázati kiírásból tudjuk azt is, hogy az önkénteseknek dokumentálniuk kell a hozzászólásaikat. Remélem, mosolyogva koccintanak a kiváló eredmény láttán, a szaporodó kommentek elemzésénél, abban a helyzetben azonban, amelyikben a párt – amelyiknek az érekeit képviselik – jelenleg vergődik, minden elfogyasztott korty csakis a medve bőrére mehet. Talán érdemes lehet erre is egy tósztot mondani.

(Magyar Hírlap, 2010. március 4.)