Most már csak ki kell színezni...

Szabó Palócz Attila újabb bejegyzést tesz közzé a Sörkorcsolya című blogjában Most már csak ki kell színezni... címmel.

*

És persze gyorsan akadt olyan is, aki sebtében összekötötte a számok melletti ikszeket.

Most valóban nem maradt más hátra, egyszerűen csak ki kell színezni:

A Kozel egyébként a másik kedvencem, ha nem tudok hozzájutni a Lavhoz (márpedig igen gyakran nem tudok, hiszen egy országhatár választ el tőle…), akkor mindig ezzel pótolom: az ízvilága, és szinte minden más jellegzetessége is nagyon hasonló.

Éppen ezért a tízes skálán most a Kozelt helyezem a korábban üresen hagyott tizenkettes helyre.

Bekötött szemmel talán össze is téveszteném a két sört. Persze, egy ilyen italfelismerő versenyen azért szívesen részt vennék egyszer, még ha nem is tudom megbecsülni, hogy milyen sikerrel, milyen eredménnyel indulhatnék. Én azért bizakodom a legjobbakban.

Négy százalékos alkoholtartalmával igencsak kellemes, könnyen fogyasztható sör, talán még a Lavnál is könnyebben, hiszen egy százalékkal elmarad annak megszokott alkoholtartalmától. (Az átlagos hétköznapi Lav ugyanis öt százalékos, de készül időnként belőle erősebb, olykor a hét százalékot is elérő különlegesség…)

A Kozel összetevői: víz, árpamaláta, komló és komlókivonat.

Magyarországon forgalmazza a Dreher Sörgyárak Zrt.

Az árpamaláta és a komló keverékének jól eltalált aránya adja a könnyed, kellemes ízét, amely miatt egyrészt könnyű fogyasztani is, másfelől pedig, ami miatt a lager típusú söröket úgy nagy általánosságban szeretjük. A komlóról azt tartják, hogy tulajdonképpen ez „a sör fűszere”, vagy „a sör lelke”, mert bizony ettől – a csalánfélék családjába tartozó alapanyagtól – függ, hogy mennyire lesz kesernyés íze az italnak. S ráadásul a komlólányokban (vagyis a növény kettős bogas füzérű nőivarú virágaiban…) bújik meg az úgynevezett lupulin. Ettől az aranysárga portól lesz tartós a sör, másfelől pedig ez befolyásolja a kesernyés ízét, hiszen meghatározza, hogy mennyire lesz testes a szájban ízlelgetve. Ez utóbbit persze erősen befolyásolja a felhasznált víz minősége és mennyisége is, de csakis a lupulinnal összhangban és szoros együttműködésben. Ezt a gyógyászatban is használják, általában vízgőzzel desztillálják, és így kapnak egyfajta kábító szagú és kesernyés aromás ízű anyagot, amit elsősorban húgyhólyagbántalmaknál, priapizmusnál és altatószerként használnak. Értjük, ugye…

A lupulin tehet arról is, hogy a sörnek kellemesen nyugtató, szedatív hatása van, ami pedig már csak azért is fontos, mert a nagy sörnemzetek, akárcsak a csehek is, régóta büszkék arra, hogy mennyivel nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak a hagyományosan borivóknál. Huhhh… S akkor még a pálinkásokról nem is beszéltük!

Szóval egy kis lupulinnal a vérünkben teljes nyugalomban tudunk nekiállni, hogy kiszínezzük ezt a korsót.