Vírustagadók és jehovások

 A Magyar Nemzet című lap Poszt-trauma című rovatában közli Szabó Palócz Attila írását.

*

Vírustagadók és jehovások

A legnépszerűbb internetes közösségi portálon tudatta a nyilvánossággal a magyar nyelvterület egyik legemblematikusabb vírustagadójának, Gődény Györgynek a felesége, hogy férjét – az otthonukban megtartott házkutatás után – a rendőrség előállította. Elvitték az egyenruhások… Végre! – sóhajtottam fel. „Biztos tudtok róla, hogy már jó ideje aljas támadásoknak vagyunk kitéve. De a mai nap ennél tovább mentek, és a családunk életébe már közvetlenül is beavatkozva, hajnalban megszálltak bennünket, majd házkutatás és lefoglalás után Gyurit elvitték a magukat »nemzetinek« mondó nyomozóiroda emberei…” – írta hát a Facebookon Gődényné asszony, s bejegyzése nyomán egynémely harcias vírustagadók már azonnal utcai demonstrációkat akartak szervezni, tiltakozni az önkény ellen.
Szerintem meg már rég ki kellett volna vonni a forgalomból ezt az embert és a fanatizált közönségét, minden elismerésem a nyomozóké, hogy végre léptek ebben az ügyben. Mert nem az a legnagyobb probléma ezzel a vírustagadónak mondott embercsoporttal, hogy megtéveszti, hazugságaival és az agyrém kategóriáját bőven kimerítő torzításaival tévútra tereli az egyébként sokkal jobb sorsra érdemes emberek gondolkodását, de meggyőződésem, hogy egyenesen közveszélyes is. S attól válik közveszélyessé, hogy valamiféle megszállott térítőként a fanatizmusig hergeli mindazokat, akik bedőlnek a vírusellenes dumáknak, s akik fogékonyak az ilyen átverésekre.
Intő példaként láthatom magam előtt szomszédomat, a Vírustagadó Józsit, a nyugdíjas sörfőzőmestert, akinek kőbányai főztjét évtizedeken át vedelte itt egy egész ország apraja-nagyja, no meg persze lázadó tinédzsere. Szegény Józsira én nem haragszom, ő áldozat ebben a történetben, tény azonban, hogy az elsők között dőlt be a Gődény-féle álnokságnak, még a maszkellenes tüntetésre is elment a nyáron a Szabadság térre, pedig manapság már elég nehezen jár. És szegény Józsit teljesen fanatizálták ezek a közveszélyes őrültek, oly annyira, hogy ma már nem lehet vele két értelmes szót sem váltani, mert azonmód a vírusügyi nemzetközi összeesküvésnél lyukadunk ki. Nem eshet köztünk szó ma már sem a régi sörfőző élményeiről – amelyeket afféle Hrabal-utóérzésként mindig is szívesen hallgattam –, sem bármi másról, akár az időjárásról. Ma már pont úgy viselkedik, mint a Jehova tanúi, akik merev meggyőződéssel csakis egy témát ismernek, és csakis egy választ fogadnak el.
Józsi persze sörfőzőmester – és a legjobbak egyike –, tehát az egészségügyről nagyjából annyi ismerettel rendelkezik, amennyit az a néhány, kötelezően előírt munkaegészségügyi vizsgálat alkalmával szerzett; és nem áll közelebbi kapcsolatban sem a biológiával, élettannal, vegytannal, fizikával, a virológiával meg pláne nem. Józsi a vírussal kapcsolatos ismereteit, amelyeket ellentmondást nem tűrően rázúdít a környezetére, internetes mémekből gyűjti. És megismétlem: Józsi áldozat ebben a történetben. Az egyetlen bűne, hogy fogékony a marhaságokra.
Nem a szólásszabadság része az – akármennyire is kardoskodjanak mellette az ATV meghívott stúdióvendégei –, hogy embereket a megtévesztésük révén hajszolnak bele az óvatlanságba és ezáltal sodorják (élet)veszélybe, ez már kőkemény bűncselekmény, amit a törvény szigorával kell büntetni. Én elsősorban ezért haragszom Gődény „doktorra” – meg persze azért az agymosásért is, amit Józsi szomszéddal tett –, és kérdés nélkül bevarrnám minimum tíz évre a rácsok mögé. Mert megérdemli! De egyelőre ezt, sajnos, a vágyálmaim kategóriájába kell átsorolnom, ugyanis még ugyanaznap este szabadon engedték, az éjszakát már otthon tölthette. Pedig az első tízévnyi börtönpriccs után, törvényes tárgyaláson további tíz évet rá mérnék, akkor már csak azért, hogy szokja a törődést…
S Józsit tenném meg Iustitia mérlegének nyelvévé: Gődényt és társait majd csak azután engedném ki, amikor már az ő fejéből is kitisztulnak ezek a közveszélyes gondolatok, és a védőoltást megkapva immár sör- vagy borgőzös fejjel tudok vele beszélgetni újra, akár az időjárásról, akár a régi sörfőző élményeiről, a sörfőzés apró kis konyhatitkairól.

(Magyar Nemzet, 2020. december 18.)