Vakcinafrász

 A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila publicisztikáját.

*

Vakcinafrász

A húsvét arról szólt, hogy „tegyünk egymásért” és „mindenki meghallotta a hívó szót” – mondta el Müller Cecília országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs tegnapi online sajtótájékoztatóján. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a legfrissebb adatok szerint Magyarországon már két és fél millió embert beoltottak a koronavírus elleni vakcinával, s közülük az egymillióhoz közelít azok száma, akik már a második adag védőoltást is megkapták. A számok magukért beszélnek, mondhatnánk, bár ennek az eredménynek a jelentőségét akkor tudjuk igazán felmérni, ha visszagondolunk az elmúlt hetek-hónapok eseményeire, és vetünk egy pillantást arra, hogy milyen nyilatkozatcunami kísérte egyik-másik oltóanyag bevezetését, megrendelését, vagy éppenséggel a megvásárlását.
Érdekesnek tartom azonban, hogy általában megdöbbenéssel vegyes csodálkozás fogadja szavaimat, amikor arról mesélek kollégáimnak, barátaimnak, ismerőseimnek, hogy más országokban, s itt a közvetlen szomszédságunkban is, egészen másként viszonyulnak az emberek a védőoltásokhoz, mint nálunk. Sokan például hitetlenkednek, amikor azt hallják, hogy az egyik dél-szerbiai kisvároska lakói néhány hónappal ezelőtt visszaküldték a belgrádi elosztó-központba a Pfizer-vakcinát, amikor megérkezett belőle településük oltópontjára az első szállítmány, ugyanis ők úgy döntöttek, hogy inkább megvárják az orosz készítményt, a Szputnyikot. Egy vajdasági kisvárosban pedig, ahol főként magyarok élnek, sokan nem kértek az AstraZenecából, mert azt mondták, ők inkább a kínait szeretnék megkapni. Pedig akkor még szó sem volt arról – mint a híradásokból kiderült –, hogy valóban összefüggés lehet az Oxfordi Egyetem által az új koronavírus ellen kifejlesztett vakcina, az AstraZeneca brit-svéd gyógyszercég oltóanyaga és a vérrögképződéses esetek között – ahogy a távirati iroda idézte tegnapi jelentésében Marco Cavaleri, az Európai Gyógyszerügynökség, vagyis az EMA vezető tisztségviselőjének szavait. Ezt persze a szakemberek még majd kivizsgálják, megvizsgálják, elemzik az eredményeket és újravizsgálnak mindent – és ennek alapján meghozzák majd a szükséges és megfelelő döntéseket, intézkedéseket –, de nem feltételezi tán bárki is, hogy olyan készítményekkel oltanának bárkit is világszerte, nagy számban, tömegesen, amelynek a biztonságosságáról nem győződtek meg kellőképp az orvosok, a kutatók, az illetékes hivatalok és az engedélyeztetéssel megbízott szervek. Itthon és külföldön egyaránt. Ennek ellentmondó gondolatok az elmúlt hónapokban jobbára csak az internetes mémgyárosok elméjében fogalmazódtak meg, akik aztán ontották is magukból a bölcsnek álcázott, körmönfontan humoros szövegkörnyezetbe ültetett vicces kis képecskéket, amelyek aztán megosztásról megosztásra terjedve fertőzték végig a mindenképp ennél sokkal jobb sorsra érdemesült világháló közösségi portáljait.
Addig persze tulajdonképpen nincs komolyabb baj, amíg ezeket a megosztásokat, mémeket laikusok terjesztik – a cukrász meg a pék, ja igen, és a fodrász –, a gondok akkor kezdődnek igazán, amikor ezek tartalmában szakemberek, orvosok és úgynevezett szakpolitikusok is hinni kezdenek. A közvélemény befolyásolására alkalmas közéleti személyiségek…
Hiszen jusson csak eszünkbe, néhány hete itt egy ország ismerte meg Kiss Csaba erdőkertesi háziorvos nevét, aki a páciensei határozott kérése ellenére sem volt hajlandó beadni nekik a koronavírus elleni védőoltást – egyiket sem. Az önkormányzatnak, a térség országgyűlési képviselőjének, a polgármesternek, minden illetékes hivatalnak és intézménynek interveniálnia kellett, hogy jobb belátásra bírja őt. Szerencsére eredménnyel! Végül is sikerült, megoldódott a helyzet, s néhány nappal később már Kiss Csaba is vállalta a vakcinák beadását. De akkor meg miért volt szükség erre a színjátékra? Hiszen a makacskodó erdőkertesi háziorvos betegeinek addig, amíg nem sikerült megoldást találni a helyzetre, illetve amíg nem sikerült jobb belátásra bírni őt, a közeli Veresegyházára kellett utazniuk, ha meg akarták kapni a vakcinát. Márpedig meg akarták!
A fent említett külföldi példákat figyelve úgy tűnhet hát, hogy térségünkben csak Magyarországon sikerült ilyen mérhetetlen mértékben, s a folyamatos vakcinaellenes, oltásellenes hangulatkeltésnek köszönhetően elbizonytalanítani a lakosságot, hiszen itt már minden kifogás és ellenérzés elhangzott „komoly szakértők” szájából, elsősorban az orosz és a kínai védőoltás ellen, de persze nem merülhetett ki ennyiben a dolog. A mentősöknél dolgozó ismerősöm például, aki munkavégzés közben napi szinten találkozik betegekkel – így tehát koronavírus-fertőzöttekkel is –, váltig állítja, hogy ő jobban fél a vakcinától, mint a járványtól. Azt meséli, hogy ő bizony hosszasan elbeszélgetett egy genetikus és egy mikrobiológus szakember kollégájával is, akik olyan „szakmai” szempontokba avatták be, amelyekkel aztán teljesen elbizonytalanították – magyarán: megrémítették. Így hát ismerősöm most inkább vállalja a munkájával járó veszélyeket, semmint, hogy beoltatná magát. Hát gratulálok a honi genetika és mikrobiológia két – sajnálatos körülmények között elsikkadt – koronázatlan nagyágyújának, álló- és hullócsillagának, ezt aztán jól megcsinálták.
A Demokratikus Koalíció korábban még petícióval és aláírásgyűjtéssel is előállt a kínai oltóanyag ellen, ma már persze ők is inkább szeretnék meg nem történtté tenni ezt, még az oltásellenes Komáromi Zoltán – a DK „egészségügyi szakpolitikusa”, egyébként az erdőkertesi Kiss doktor kollégája, hiszen háziorvos ő maga is – kikérte magának, hogy oltásellenesnek nevezzék. Kicsit gondban is vagyok hát, hogy minek nevezzem őt, ezért most inkább nem is bonyolódom bele a jelzős szerkezetekbe. Tényszerűen azonban nem cáfolható, hogy tévéműsorról tévéműsorra járva – ahogy a mémek is terjednek, és önmagukat sokszorosítva szaporodnak a világhálón – néhány hete még fennhangon kampányolt a kínai vakcina ellen. S ha létezhet is ennek akár egy olyan interpretációja is, miszerint csak az egyik elérhető, életmentő védőoltás ellen irányult a hangulatkeltés, ahhoz azonban mindenképp elég volt ez is, hogy további bizonytalanságot keltsen a laikusok körében. Ha néhány héttel ezelőtt még nem azon tüsténkedett volna, élő egyenesben, hogy minél több kétséget ültessen el a nézőkben a távol-keleti vakcinával kapcsolatban, s nem arra buzdított volna, hogy minél többen írják alá a Demokratikus Koalíció által kezdeményezett, a kínai oltóanyag magyarországi engedélyeztetése és alkalmazása elleni petíciót, akkor talán a bizonytalanok száma is mérhetően kisebb lenne hazánkban.
A két és fél millió azonban ennek ellenére is összejött tegnap – amit mindenképp egy fontos mérföldkőnek kell tekintenünk –, mától kinyithatnak a szolgáltatók… S a továbbiakban a vakcina és a lakosság megfelelő mértékű átoltottsága teszi majd lehetővé, hogy fokozatosan visszatérjen a korábbi megszokott életünk, és derűvel, optimistán várhassuk a nyarat.

(Magyar Hírlap, 2021. április 7.)