Térképészeti együttható

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Térképészeti együttható címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Térképészeti együttható

Azt mondja a sokéves tapasztalat, hogy ritkán lesz jó vége annak, ha politikusok kezdenek el térképeket rajzolgatni. Abból véres háborúk kerekednek, szorgos egyenruhás kezek ássák meg a tömegsírokat, és hosszasan lehetne még folytatni a következmények sorolását. Láthattuk ezt a kilencvenes években, a délszláv háborúk elején is, amikor például Tuđman horvát és Milošević szerb elnök az asztal mellett ülve, vacsora közben egyezett meg, és egy papírszalvétára rajzolta fel, hogyan osztja fel egymás közt az akkor még szabad prédának vélt Boszniát. Ma pedig már nagyon jól tudjuk, hogy mi lett az egészből, hadd ne részletezzem. A papírszalvéta „illetéktelen” kezekbe került, megjelent a sajtóban, néhány napig hangos volt a botrány, amelynek hangját azonban nagyon hamar elnyomta a fegyverropogás.

Nem akarok itt most persze véres leszámolásokat vizionálni. Csak eszembe jutott, hogy nem jó az, ha politikusok kezdenek el térképeket rajzolgatni. És az sem jó, ha nem is ők maguk, de az általuk megbízott „szakértők” politikai okokból rajzolják át a térképeket. Ilyet is többször láthattuk már, például, amikor Csehszlovákia és a Szovjetunió a második világháború után szerződést kötött Kárpátalja átadásáról. Ma már mindez történelem, akármelyik példánkat vesszük is: a régi Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió is felbomlott, eltűnt a térképekről. Legalábbis a jelenlegi helyzetet rögzítő kiadványokról. No jó, elhiszem, hogy többeknél is kallódik még otthon néhány régi, agyonhasznált autóstérkép, amelyiken fellelhetőek az elősorolt országnevek, de azért nem árt figyelmeztetni a gyereket, hogy ha ezek alapján tanulja meg a földrajzot, átmenő osztályzatra nemigen számíthat.

Ezek az államok eltűntek a térképekről, illetve a történelmi atlaszokba vonultak vissza. Ott vannak jó helyen, és immár nem a földrajz, hanem a történelem tantárgyának tárgykörében tanulnak róluk a nebulók. Persze, csak ha hagyják. Ha a politikusok hagyják. És az önjelölt „szakértők” sem kontárkodnak bele…

Ahogy azonban a múlt héten kiderült, újabban már a történelmi atlaszokat is át akarják rajzoltatni, mert állítólag túl sok az egyikben a Nagy-Magyarország-térkép. Mert bántja az ítészek szemét ez a sok magyarkodás… Nem akarok itt most azzal érvelni, hogy ha lefelé kerekítünk, Trianonig akkor is mintegy kilencszáz esztendő történelméről beszélünk, van hát bőven mit szemléltetni ezeken a térképeken, egyszerűn csak bődületes, hogy esetenként mi mindenből képesek ellenségképet kreálni maguknak politikusok, közéleti személyiségek, akik bukásuk előszelét megérezve abból igyekeznek tőkét kovácsolni, hogy feszültségeket gerjesztenek. Egy-egy frappánsan megválasztott ellenségkép azonban ma már nem elég a politikai túléléshez, nagyon szépen példázta ezt az SZDSZ csúfos bukása is az európai parlamenti választásokon. Érdekes módon a történelmi atlaszok ezt sem szemléltetik. De azért mi tudjuk! És az éppen elég…

(Magyar Hírlap, 2009. szeptember 3.)