Költségvetési Airbus A380-as

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Költségvetési Airbus A380-as címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Költségvetési Airbus A380-as

Másodpercenként közel kétmillió forintnyi államadósságot termel a brit kormány – összegezte hétvégi számában a The Times című lap. Az újság az idén augusztusban felvett teljes havi hitelösszeg alapján állapította meg ezt a summát. Bele sem merek gondolni, hogy ez naponta hozzávetőleg hány millió forintot jelenthet. Percenként százhúszmillió, és így tovább… Meg a borravaló. A történet vicces részéhez tartozik, hogy kiszámították azt is: mindössze kilenc óra és 24 percnyi állami hitelfelvételből már egy Airbus A380-ast is megvehetnének. Csak úgy mellékesen mondom, de ez jelenleg a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe. Ja igen, és nem egész négy óra (egészen pontosan: három óra 42 perc) alatt vesz fel az Egyesült Királyság kormánya annyi hitelt, amennyiből a világ jelenleg legdrágább labdarúgóját, Cristiano Ronaldót is megvásárolhatná. A magyar válogatott Portugália és Svédország elleni hazai fiaskója után talán nem ártana elgondolkodni ezen a lehetőségen. Végül is, szerintem minden vérmesebb focidrukker beáldozna közadakozásban négyórányi ingyenmunkát annak érdekében, hogy ilyen sztárokat szerződtessenek a nemzeti tizenegybe. Még ha – akárcsak a britek – mi is hitelből fizetnénk meg az árát.

Manapság szinte bármit rá lehet fogni a nemzetközi gazdasági válságra. Olyan helyzet alakult ki, mint a régi viccben, amikor a férj in flagranti, az ágyban hancúrozva tetten éri feleségét egy másik férfival, az asszony mégis mindent tagad, végül pedig dühösen, szemrehányóan megkérdezi: drágám, te most nekem hiszel, vagy a szemednek?

A szemének már rég nem hisz az ember. Hiszen látja, hogy lopnak, látja, hogy politikai polgárjogot nyert a markecolás, látja, hogy omlik, dől, roskad össze minden körülötte, és mégis, amikor kiáll a kormányszóvivő az újságírók elé, beül egyik-másik miniszter valamelyik tévéstúdióba, nyilatkozik a kormányfő, csak azt hallja, hogy minden tökéletes, minden nagyszerű. Nehezen tudja eldönteni ilyenkor a kiszolgáltatott, hétköznapi halandó, hogy kinek higgyen. Látja ugyan, hogyan röppennek szét a költségvetésből a milliók és milliárdok mindenféle végkielégítésekre, sikerdíjakra, és még számtalan más ürüggyel, mindenféle csatornákon, mégis azt sulykolják a fejébe, hogy minden törvényes és rendjén való. Amikor pedig megpróbálja összerakosgatni kis sárga számlácskáit, nem tud velük zöld ágra vergődni. A maga módján ez is egyfajta in flagranti. És nem tudja eldönteni az ember, hogy most a szemének higgyen, vagy a politikusnak. Azt tudja csak, hogy akik lopnak, nem azért lopnak minden szinten szinte mindent, mert a nemzetközi gazdasági válság begyűrűzött hozzánk. Nem. Azért lopnak, mert megtehetik. Büntetlenül

Elkészült a jövő évi költségvetés, s máris látszik, hogy elvonnak, megszorítanak, megkurtítanak már megint minden szinten szinte mindent. És mégis harsog az optimista sikerpropaganda. Csak még azt nem tudjuk, hogy hány darab Airbus A380-ast vehetnénk az így keletkező hiányból…

(Magyar Hírlap, 2009. szeptember 21.)