A Magyar Napló című folyóirat közli Szabó Palócz Attila versét.
*
záporban a fény utcai piacon
úgy csomósodik meg a nyirok a bőröm alatt,
ahogy az ütőér veri a ritmusát
a szamárlétra harmadik fokán kuksolva
ebben a hirtelen jött homályban
holmi szél, viharos erejű
sodorta fölibénk a felhőt,
aranyozott szavakat körmöltünk épp
ezernyi színbe kódolva érzéseink,
az érzelmek feltárulkozásában
azt a reményvesztettséget,
azt a tetten érhetőt, azt a tapinthatót,
amit még otthonról hurcoltunk magunkkal
mint értékálló portékát
szavak és árajánlatok záporoztak,
hullott vissza fejünkre minden terhelő tétel,
mint a zokszó,
patakzott vállunkon a víz
(Magyar Napló, 2015. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése