A Magyar Hírlap közli Tamáska Péter publicisztikáját Hitetlenekkel,
ha találkoztok címmel.
*
Hitetlenekkel, ha találkoztok
Keszthely, szigetstrand. Nyújtózkodás az álmos balatoni párában,
jólesően hiábavaló beszélgetések. Saint-Étienne-du-Rouvray és az ott történt
gyilkosság olyan távolinak tűnik, mintha a tatárjárás idején történt volna. A
kövérkés francia elnök, Francois Hollande és főminisztere, Manuel Valls, sőt
Ferenc pápa megrendülése is oly súlytalan, mintha egy szokványos hivatali
gyászjelentésből olvasnánk. Jegyzeteimet kiterítem a büféasztalon, nézve az
elém tett aranyló sört és a furcsa kárókatonát, amely tavasztól őszig mindennap
ott ül az egyik jégtörő betonkolonc körüli védőkorláton. Ki a gyilkos? Mi
történt?
Két terrorista közül az egyik elvágta egy idős francia pap
nyakát, és a támadók védpajzsul apácákat rántottak maguk elé. Mindkettejüket
lelőtték. Mintha az ilyen típusú akcióknál mostanában nem ejtenének foglyot. A
sajtó jelentéktelen, deviáns figurákról beszél, némi bűnözői vagy éppen
migrációs háttérrel, az Európában megszaporodott támadások közt pedig nemigen
tud összefüggést felfedezni. Pedig lehet, hiszen az elkövetők az iszlám
katonáinak nevezik magukat, és ezt az Iszlám Állam hírportálja, az Aamák is
megerősíti: háború folyik.
Nézzük az ügyet némi egészséges előítélettel. A gyilkosság
helyszíne egy katolikus templom, az áldozat a helyi mohamedánokkal is
kapcsolatban álló idős, nyolcvannégy esztendős pap. A huszonhét-huszonnyolc
ezres, Rouan mellett fekvő kisvárost az iszlám egyik helyi fészkeként tartják
nyilván. A gyilkosok tudatosan a keresztény egyház képviselőjére emeltek kezet,
és meggyaláztak egy templomot. Az, hogy ez misén történt, minden eddiginél
kegyetlenebb üzenet. A kivégzés módja ősi - az állat kivéreztetésének rítusa -,
ezt elevenítette fel az Iszlám Állam, vagy mint a Korán negyvenhetedik,
Muhammad szúrájának negyedik versében olvashatjuk: „Ha hitetlenekkel találkoztok
(a harc során), vágjátok el a nyakukat!”
A Korán magyar fordításában lábjegyzetben az áll itt, hogy
ezt a dzsihád vagy a gazwa (katonai rajtaütés) során tegyék a harcosok, akiknek
cselekedete „Allah Útján történik”. A világhálón pedig megy a vita, hogy a
harcosok éles vagy tompa kést használjanak: az éles kés csak kegyesebbé teszi a
halált. Nem tudjuk, hogy Jacques Hamel atya halála pillanatában tudta-e, mi
történik vele, de a kereszténység szempontjából nézve mártírhalált halt.
A pápa végzi az egyház lassú, ráérő, örök mozdulatait,
békéről és türelemről beszél, Essen püspöke a német katolikus egyházfői
testület élén pedig arról, hogy a németeknek éppúgy idomulniuk kell a
betelepülőkhöz, mint azoknak új hazájukhoz. Recep Tayyip Erdogan az idén is
megünnepelte Európa egykori legnagyobb városának, Konstantinápolynak az
elestét, amikor a Hagia Szophia belsejében a vérengzések után a kupoláig ért a
hullahegy. S tiltakozott, hogy a Bundestag másfél millió örmény kiirtását
népirtásként bélyegezte meg. Pedig a muzulmánok vallási okokból indított
tömegmészárlásainak listája szinte végtelen: szír és libanoni keresztények,
pontusi görögök, algériai franciák, egyiptomi koptok, Nigéria és Fekete-Afrika
többi keresztényei. Európa pedig felégeti előretolt őrhelyeit, kiüríti külső
várövét és nagy buzgalommal tolja a trójai falovat a belső várba. Régi
történet, hogy a második világháború végének ünneplése faji zavargásba
torkollott, és az algériaiak megöltek százhárom franciát. A feldühödött franciák
lebombáztak negyvennégy falut, a hadsereg és a civilek rohamosztagai válogatás
nélkül öltek. Kezdődik minden elölről?
Nézem a ráérő, szinte az öröklétbe meredt kormoránt: az
aranyló sörön át is fémesen fekete a tollazata.
(Magyar Hírlap, 2016. július 30.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése