Szabó Palócz Attila képregényfordítása

A Vajdasági Rádió és Televízió kettes csatornája riportot közöl Slavko Matković képregényének magyar kiadásáról.

*

Szabó Palócz Attila képregényfordítása

ZENTA - A vajdasági avantgárd művészet egyik különleges alakja volt Slavko Matković, szabadkai költő, képzőművész és performer. Az ő egyik korai képregénye most először olvasható magyarul Szabó Palóc Attila fordításában, a NyugatPlusz folyóiratban.

A zentai Művelődési Házban találkoztunk Szabó Palócz Attilával, aki nemrég lefordította a szabadkai Slavko Matković 1981-ben készült képregényét. A mű a NyugatPlusz című folyóiratban jelent meg, most először magyar nyelven.

Szabó Palócz Attila, író, költő:

- Én nagyon régóta ismerem ezt a képregényt, megvolt otthon elmentve számítógépen. Nagyon régóta ismerem és nagyon szeretem. A NyugatPlusz című folyóirattal együttműködésben láttam lehetőséget arra, hogy ezt most közreadjuk, ebből most készüljön egy fordítás. Megmutattam a lap szerkesztőinek, akik örömmel fogadták és nekik is nagyon tetszett.

A képregény eredetileg a Fiatal Jugoszláv Képzőművészek rijekai Találkozójára készült, és az akkori neoavantgárd művészeti irányzat egyik különleges, kiemelkedő alkotása. Slavko Matković a Bosch+Bosch csoport tagjaként a hetvenes–nyolcvanas években formabontó, kísérletező munkáival hívta fel magára a figyelmet.

Szabó Palócz Attila, író, költő:

- Ezen a találkozón Matkovićnak volt egy önálló kiállítása is, és a kiállításmegnyitóra készített akkor Matković egy tizenhárom oldalas művészképregényt. Ő ebben a képregényben összefoglalta a saját művészi törekvéseiket, a saját meglátásaikat és azt, hogy tulajdonképpen merre haladnak, mit szeretnének elérni, mi az, ami mozgatja őket ebben a művészvilágban.

Matković a hagyományos képregény nyelvét bontotta meg: szöveget, jeleket és vizuális ritmust vegyített, amivel a mindennapi kultúrát és az egyéni szabadság kérdését is új megvilágításba helyezte. A mostani magyar kiadás nemcsak tisztelgés a művész előtt, hanem híd is a múlt és a jelen művészeti törekvései között.

(Vajdasági Rádió és Televízió, 2025. november 12.)

[A vajdasági Zentán kiadott Családi Kör c. folyóirat 2025 októberi számában...]

 Dupka György bejegyzést tesz közzé a Facebook-oldalán.

*

A vajdasági Zentán kiadott Családi Kör c. folyóirat 2025 októberi számában Szabó Pálócz Attila A vasfüggöny visszaköszön címmel jelent meg Dupka György íróval, történésszel, az Együtt c. irodalmi folyóirat lapigazgatójával készített interjúja, aki a vajdasági olvasóknak az elhúzódó háború árnyékában  is "takarék lángon lobogó" irodalmi, kulturális életről, az egyre fogyatkozó helyi magyarság túlélési akaraterejéről, a békevárásról osztotta meg gondolatait. Köszönjük a lehetőséget.

 

„Софийските метафори“ гостуваха на Българския културен институт в Будапеща

A BTA, vagyis a bolgár nemzeti hírügynökség jelentést tesz közzé az előző esti budapesti programról.

*

„Софийските метафори“ гостуваха на Българския културен институт в Будапеща

Поетите и музиканти Петър Чухов и Иван Христов от екипа на Международния поетичен фестивал „Софийските метафори“ в продължение на няколко дни бяха в унгарската столица, за да участват в поетичен пленер, който завърши с поетично четене на 20 февруари. Това съобщи за рубриката „БГ Свят“ на БТА Светла Кьосева - главен редактор на двуезичното списание за култура и обществен живот „Хемус“.
По модела на уъркшоп „Софийските метафори“ двамата български поети, заедно с унгарските си колеги Дьорд Сонди - поет, преводач, издател и българист, Атила Сабо Палоц и Ксения Торнаи проведоха поетически пленер, по време на който написаха и преведоха стихотворения за емблематични за унгарската столица места – зала „Надор“ в Института на слепите в Будапеща и крепостта Вайдахуняд в градския парк.
Кулминация на събитието се състоя в Българския културен институт в Будапеща. На срещата с широката общественост „Стихове и етнокомпозиции с Петър Чухов и Иван Христов“ те свириха и представиха стиховете, написани по време на поетическия пленер из унгарската столица, отбеляза Кьосева.
„Целта на това гостуване е да насърчи връзките и взаимоотношенията между българските и унгарски творци“ – каза Теодора Станкова – директор на Международен поетичен фестивал „Софийските метафори“.
„И ако сме успели да заинтригуваме някои нови почитатели на „Софийските метафори“, които да станат участници в бъдещо издание на фестивала или наш верен приятел, то, мисията ни е повече от успешна“, добави тя. 

ЙОАНА КРЪСТЕВА

(БТА, 21. 02. 2025)

(BTA, 2025. február 21.)

Снимка: Светла Кьосева, сп. „Хемус“

[Az Állati rekordok 2 matricagyűjtő albumban megtalálod Garfield legújabb kalandjait...]

 A Spar üzletlánc bejegyzést tesz közzé a hivatalos Facebook-oldalán.

*

Az Állati rekordok 2 matricagyűjtő albumban megtalálod Garfield legújabb kalandjait, ahol együtt ismerhetitek meg a természet különleges rekordjait. Tudtad, hogy vannak állatok, akik rendkívüli hűséggel kötődnek társaikhoz, míg mások hihetetlen hosszú életet élnek? ❤️
Ne maradj le a matricaőrületről!
Minden 5.000 Ft vásárlás után egy ajándék zöld matricacsomagot kaphatsz, ha gyorsabban szeretnél haladni, 149 Ft-ért kék matricacsomagot is beszerezhetsz.
A Garfield matricagyűjtő albumot pedig MySPAR kuponnal 899 Ft-ért vásárolhatod meg!

Indulj el Garfielddal egy állati rekordvadászatra – és töltsd meg az albumod különleges matricákkal!

További részletek: www.spar.hu/garfield

[Situacija u Novom Sadu u 19,10 h… Ispred nastavničke kule u kampusu Novosadskog Univerziteta je (p)ostavljeno 20-30 džakova sa šutom, letvama i sličnim “materijalom”...]

Bojan Pajtić bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Situacija u Novom Sadu u 19,10 h… Ispred nastavničke kule u kampusu Novosadskog Univerziteta je (p)ostavljeno 20-30 džakova sa šutom, letvama i sličnim “materijalom”. Navodno zbog nekog renoviranja. Ispred je parkiran kombi neke privatne firme za bezbednost. Na trgu 5-6 momaka sa kapuljačama. Parking iza zgrade ftn-a prepun automobila.Ukoliko se do ujutru taj šut pod hitno ne skloni zbog opšte bezbednosti, osnovano sumnjam da se radi o scenografiji za igrokaz protiv studenata. Na 50 metara od tog “materijala” su PMF, Filozofski, Pravni i FTN. Upozoravam predstavnike režima da će, ukoliko jedan jedini kamen ili letva budu upotrebljeni protiv studenata posledice biti nesagledive. Sklanjajte to ODMAH. I šut i kapuljače.

Bojan Pajtić

(Facebook. 2024. december 8.)

[Nos, végülis bárkivel előfordulhat olyan vis maior, hogy kifogy a kocsijából a benzin...]

Konok Péter egy bejegyzést tesz közzé a saját Facebook-oldalán.

*

Nos, végülis bárkivel előfordulhat olyan vis maior, hogy kifogy a kocsijából a benzin. Mert persze az ilyen újabb kocsikban – az enyém például még csak 16 éves, hozzám képest egy csecsemő – már „fedélzeti komputer” mutatja a még hátralévő kilométereket, amiben úgy általában nem bízom, de alapból szeretem feszegetni a határokat, azt hiszem, az talán afféle alkati kérdés, jól mutat majd a sírkövemen. 

A „fedélzeti komputer” (beszarok ezen a fellengzős elnevezésen, de mindegy) még 28 kilométerrel kecsegtet, mikor már itthon, a kapu előtt a motor nyökög, vakog, nyiffan, leáll. Egy-két ráindítással még éppen annyit tudok kicsiholni belőle, hogy a kapun belülre kerüljünk, hurrá. Ha már kifogyott, hát jobb helyen nem is tehette volna. 

Itt persze adódik a probléma, mert benzint kellene bele tölteni, hogy elmehessek a benzinkútra, én meg benzint itthon nem tartok, mert szoktam néha bulit rendezni, valaki még a végén meginná nekem, történetek itt már furcsább dolgok is. Elgyalogolhatnék éppen egy kannával a kútra, csak két kilométer, de szerencsére vannak jóbarátaim, az egyik már írja is, hogy melóból hazafelé beugrik két liter benzinnel, aztán hajrá. Meg is jön, tekerünk a kannára ilyen beöntőcsöcsöt, nyitom a megfelelő csinos ajtócskát, dugnánk be a csöcsöt ahová való: nem megy. 

A Ford fejlesztői ugyanis valamikor kitalálták, hogy a tanksapka a civilizáció haladásának kerékkötője, ezért elvetették. A beöntőnyílásban van egy helyes kis ajtócska, ami csak a megfelelő méretű kútpisztoly nyomására nyílik ki, semmi sapka. Ez a kúton fel sem tűnik, de kannával már kínosabb. Erre a célra a Ford fejlesztői egy passzentosan hercig tölcsért ajánlanak – eléggé úgy néz ki, mint egy kórházi kacsa – ami nekem nincs. Később már tartozék lett, mint az emelő meg a vontatószem, de amikor az én kocsimat gyártották, még nem volt az. Vegye meg a paraszt, ha kell neki, ha nem veszi, így jár. Illetve nem jár, mert ácsorog. 

Egy darabig próbálunk mindenféle dolgokat a nyílásba tuszkolni, egyik sem passzol. Ujjainkkal nyomogatjuk az ajtócskát nyitó ravasz reteszeket, de három is van belőlük, ami megnehezíti a dolgot, az egyik ráadásul nem is látszik, nagyjából úgy kell elképzelni, mint a beöntőnyílás G-pontját: mindenki tudja, hogy létezik, de senki sem tudja, hogy pontosan hol (igen, ezen a ponton felmerül, hogy „Faszom bele!”, és egy pillanatra el is töprengek ezen a megoldáson, de a méret sem jó, a tartás sem az igazi, vágyat sem tudnék csiholni magamból, és különben is: az utcáról pont rálátni az autóra, és bár engem errefelé már így is mindenki hülyének tart, de azért vannak fokozatok). 

Barátom amúgy igazi technikai ember, zenész és asztalos, aki kaputelefonokat szerel, szóval ötletei is vannak és felszerelése is, én pedig bölcsészként általános irányelveket tudok megfogalmazni, illetve azok kritikájára is mindig kész vagyok, de elvérzünk a feladaton. Megpróbáljuk az ajtócskát kicsit bebillentve a résen át apránként beadagolni a benzint, folyik is, csak a kocsi alól halk csurgás hallatszik közben, mintha valaki orvul oda pisálna: a Ford fejlesztőmérnökei, hogy az Isten áldja újító szellemüket, direkt valami kis elvezetőt szereltek bele, hogy ilyen durva próbálkozások esetén a benzin egy erre rendszeresített csövecskén a kocsi alá csorogjon, ami kétségkívül kellemes meglepetés. Hideg van és sötét, ott bassza meg az egész, majd holnap, világosban. (Azért tényleg jó, hogy itthon vagyok, nem valahol az M3-as leállósávjában Guglinsekeresd és Kitudjapuszta között félúton.)

Már látom is magam, ahogy autósboltról autósboltra vándorlok: „– Mit keres? – Én bíz’ a Szent Grált! – Benzineshez vagy dízeleshez? – Á, vicceltem, csak ilyen speckó tölcsért szeretnék Ford Focushoz… – Ja, azt nem tartunk!”, de azért reggel még bemegyek a sufniba, arrébb teszem a rossz fridzsit, a kerekenincs biciklit meg a Szent Grált, és alatta… ott vigyorog rám a gyerekkorom! 

Akinek volt rendes gyerekkora, az játszott indiánosdit. Akinek rendes és szerencsés gyerekkora volt, annak piros, műanyag fúvócsöve is volt az indiánosdihoz, amivel tapadókorongos nyilacskákat lehetett kipöffenteni. És aki akkora mázlista, mint én, az meg is találja ezt a fúvócsövet a sufniban, ami azért nagy öröm, mert az misztikus módon pontosan illeszkedik a Ford trükkös benzinlukába, benyomja a reteszeket, stimulálja a G-pontot, túlér az aljas kivezető csövecskén, és már csak egy tölcsér kell a végére, hogy az ember önthesse bele a két liter vészüzemanyagot, és mehessen benzinért a benzinkútra. Tölcsér meg van, ha nincs, csinálunk: betankolom a két litert, büszkén elautózom a kútra, megtankolok húsz litert (egyszer élünk, urizálunk), és azt mondom: ejnye, hát győztünk. Büszke és erős (bár kissé büdös) országnak érzem magam, ahogy éppen a bércre hág. 

Persze, semmi kis történet lett volna ez a Ford fejlesztőmérnökei nélkül. Meg is nézem a neten, hogy mégis, mi a lószarral indokolják forradalmi ötletüket. Nos, azzal, hogy így az ember keze nem lesz benzines a tanksapkától, mert, ugye, nincs tanksapka. Frappáns. Fülig benzinesen kissé nyűgös leszek tőle, de megértem. A világ halad, aki elébe áll, azt eltiporja. 

Most már csak azzal a cinikus marketingessel szeretnék egy sör mellett elbeszélgetni Hegelről, Proustról, a szépségről, a szeretetről és a jó kurva nénikéjéről, aki ezt a kifinomultan gonosz tankolásgátló rendszert pofátlan módon „Easy Filling System” néven jegyeztette be.

Konok Péter

(Facebook, 2024. december 4.)