Kilencvenmillió forintos sörkülönlegesség

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Kilencvenmillió forintos sörkülönlegesség címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Kilencvenmillió forintos sörkülönlegesség

Kedvenc söreim világos, barna, félbarna, vörös, bordó és fehér színvilágát vizsgálva nemrég egy kisebbfajta világválogatottat állítottam össze. A sörkészítő mesterek azonban mintha nem csak az italok színében, de erejében is versenyeznének egymással. A teljesen hétköznapinak vélt háromszázalékostól, sőt akár az egyre elterjedtebb sofőrbarát, alkoholmentes fajtáktól kiindulva a határ lényegében a csillagos ég... Illetve: a Bush nevű tizenkét százalékos alkoholtartalmú belga sör.

A Bush, ami csak angolos olvasatban jelent bokrot (a szó eredendően, a derék flamandok értelmezésben cselekvésként arra utal, hogy valaki cuppantós csókot ad, de szimplán a cuppanós puszit is jelentheti...), csak a legenda szerint a legerősebb sörfajta, hiszen több más márkából is létezik tizenkét százalékos kiszerelés. A sörkészítők a fantáziájukra hagyatkozva játszadoznak a százalékarányokkal. Az angol Bombardier barna sör például 5,2 százalékban tartalmaz alkoholt, a francia La Divine pedig, amelyik aranylónak mondott tónusával új színt hoz a színskálánkra, nyolc és félig kúszott fel. Honfitársa, az Abbaye de Lille hagyományos világos sör a maga 6,1 százalékos alkoholtartalmával így már egészen szerénynek mondható.

Amikor legutóbb a kedvenc söreimről írtam egy tárcában, barátom másnap bejelentkezett a Windows Live Messanger nevű internetes csevegőn: „Egy szemfüles oklahomai rendkívül alacsony összegért jutott hozzá egy üveg 1852-ben készített Allsopp’s Arctic Ale márkájú sörhöz, az eladó ugyanis hibásan, Allsop’s-ként írta be az aukcióra kínált italkülönlegesség nevét. A hiányzó betűnek köszönhetően összesen két érdeklődő jelentkezett, és összesen 304 dollárig, azaz 56 ezer forintig sikerült feltornászni az árat” – már kezdtem azt hinni, hogy barátom kioktatást tart, amikor kiderült, hogy csak egy idézetet másolt be a szoftver által megnyitott számítógépes ablakba: „A ritkaság újdonsült tulajdonosa ismét meghirdette a másfél évszázados italt, ezúttal a megfelelő helyesírással. Ezúttal százötvenheten licitáltak, és az Allsopp’s különleges sörét végül ötszázháromezer dollárért, azaz 92,2 millió forintért sikerült értékesíteni. A különleges sör India egyik legelső sörfőzdéjében készült. Sir Edward Belcher 1852-ben expedíciót indított az Északi-sarkra, és az Allsopp’s Arctic Ale nevű sörét vitte magával. Belcher azt írta jelentéseiben, hogy a sör kitűnő orvosság a skorbut ellen. Speciális tulajdonsága, hogy csak mínusz 11 Celsius fokon fagy meg. A sört másodszorra 1875-ben főzték, Sir George Nares északi-sarki expedíciójának alkalmából. 1889-ben Alfred Barnard híres sörszakíró is méltatta a 11,25 százalék alkoholt tartalmazó sört, szép, barna színét és borra, illetve dióra emlékeztető ízét dicsérte.” Hát, hogy mást ne mondjak, harcedzett alkoholistának kell lennie annak, akinek az értékrendjében megér ennyit egy jó pofa sör...

Mikor elolvastam, meg akartam kérdezni barátomtól, honnan ered az idézet, de addigra már nem volt vonalban. Gondolom, időközben lelépett felnyitni egy fincsi sörkülönlegességet, mert a szoftver így válaszolt: „Úgy tűnik, hogy partnere nem érhető el, ezért nem küldhet neki rezgő figyelemfelkeltést.” Vigasztalódásul megnéztem a sarki boltban, s jelenthetem, nem forgalmazzák az Allsopp’s Arctic Ale márkájú italt. Tény azonban, hogy ilyen áron manapság nem is lenne túl nagy keletje...

(Magyar Hírlap, 2007. december 8.)