[Egy nyilvános Facebook-bejegyzés nem tekinthető magánszférának...]

Szerda Balázs újabb kommentben reagál Gyulai Zsolt Facebook-bejegyzésére.

*

Kedves Gyulai Zsolt!
Egy nyilvános Facebook-bejegyzés nem tekinthető magánszférának, pusztán az ott írtakra reagáltam, ezt teszem most is.
Nem a kritikával van baj. Ha valaki nyilvánosan foglal állást, lesznek, akik nem értenek vele egyet, ez egy ilyen ,,játék”. Én is kapok kritikákat, helyén kezelem őket, némelyekből építkezek, motivációt nyerek. Viszont ezek közül egyik sem a személyemet éri. Aki ismer (mint a színházi közegből oly sokan), az pontosan tudja, hogyan gondolkodom, milyen értékrend mentén élek, dolgozom, tehát vissza kell utasítanom, hogy a véleményem a ,,trendi politikai széljárás” felé való véleménykényszer határozza meg, alakítja. Visszatérve: ha születik provokatív mű, arra érkezhet kemény, kritika, arra provokatív reakció mindaddig, amíg nem az azt megfogalmazó személyt éri nemtelen támadás, már-már karaktergyilkossági kísérlet. Ezért tartottam fontosnak reagálni. Ergo irreleváns, hogy az adott személy mivel foglalkozik, néptáncos-e, melyik párt szimpatizánsa, esetleg tagja, magas, alacsony, kövér vagy sovány, stb. A te reakciód pedig hemzseg az ilyen jellegű előítéletektől.
A két tácháztalálkozó közti színházlátogatás felvetése, a (szerinted) ,,véemeszes” meglepő feltűnése a színházban, tincitánci maffia, Bivalybasznádalsó, a szerző, mint az agymosás ékes bizonyítéka – ezeknek egyiknek sincs köze a kritikában megjelentekhez, ezekkel próbálod megmagyarázni, miért írhatott a te olvasatodban ostobaságot a szerző.
Senki sehol nem írta, mondta, hogy csak az a magyar, aki ,,úgy gondolkodik, mint mi”. Előítéletből fakadó, tényszerű tévedés, hogy ,,mi” Trianont csak a múltba révedve, könnyezve látjuk. Történész vagyok, sokat foglalkoztam/foglalkozom a témával, nem csak a történelmi viszonylataival, a néplélektani hatásaival is. Igen, számos olvasatával találkoztam több nemzet szemszögéből. ,,Megérdemeltük, hiszen a rossz oldalon harcoltunk.” ,,Legyünk már kicsit megértőbbek, szegény szerbek, románok már mióta harcoltak azokért a területekért.” ,,Délvidék már akkor is többségében szerb lakosságú volt.” ,,Amúgy is a szlávok voltak itt előbb.” Ezek mind létező olvasatok, de engedtessék meg, hogy ne értsek egyet velük, mint ahogy a könnyes múltba révedéssel sem feltétlenül. Megvan a saját kialakult olvasatom, véleményem, aki másként vélekedik róla, azzal igenis vitám lesz, de nem az lesz az alap, hogy mondjuk ,,magyarmozgalmas”, ezért alapból hülyeséget beszél. Mindenki tudja, hogy Trianon máig érzékeny téma, foglalkozni kell vele, de úgy vélem, közösségi, véleményformálói felelősségünk teljes tudatában nyúlhatunk csak hozzá.
Tévedés, hogy a népi kultúra kizárólagos lenne. Ha szerveztél táncházakat, ismered a közeget. Bár elsősorban népzenével foglalkozom, én is klasszikus zenét, klasszikus éneket tanultam, játszottam több rockzenekarban, dalokat írok, zenét szerzek. Amennyit csak tehetem, színházba is járok. Feltölt, elgondolkodtat, megnevettet, nevel, alakít. (Én is a saját színházaimnak tartom őket.) A kultúra, a művészet egyik megnyilvánulási formáját sem tartom magasabb vagy alacsonyabb rendűnek. Állítom, hogy a kultúrának, a művészetnek, az ezzel foglalkozóknak komoly felelősség ,,terheli” a vállát. Édes tehernek szoktam hívni. Amellett, hogy szórakoztatunk, hatást gyakorlunk, alakítjuk a közízlést, a közvéleményt. Ezért nagyon nem mindegy, hogy mit viszünk a ,,színre”. Vannak is komoly vitáim zenészkollégákkal, színészekkel, táncosokkal, stb. Hogy igazam van-e, azt az utókor eldönti majd.
Továbbra is azt állítom, hogy egy mű, melyet úgy hirdetnek, hogy maga a rendező áll a plakát előtt felmutatott középső ujjakkal, kiválthat olyat, hogy valaki visszamutatja a középső ujját. És ez nem politikai támadás, nem központilag irányított, ,,trendi politikai széljárásba” illeszkedő, megfelelési kényszerből született dolog, hanem egy múlt-jelen-jövő síkon gondolkodó ember kemény véleménye, ami sokak gondolatát tükrözi. Lehet bagatellizálni, komolytalan színben feltüntetni, lehet provokatívan, lenézően, karaktergyilkossági kísérlettel reagálni, de ez mind-mind csak egy újabb elefántcsontdarab abba a bizonyos toronyba.

Szerda Balázs

(Facebook, 2022. április 21.)

[Kedves Szerda Balázs és mások! Így, ismeretlenül is köszönöm, hogy írtatok, megtisztelő...]

Gyulai Zsolt újabb bejegyzéssel jelentkezik Facebook-profilján a Kosztolányi Dezső Színház A trianoni csata című előadásával kapcsoaltban.

*

Kedves Szerda Balázs és mások! Így, ismeretlenül is köszönöm, hogy írtatok, megtisztelő. Régi álmom, hogy a VMSZ feltörekvő fiataljaival megoszthassuk egymással magvas gondolatainkat. Egyrészt örülök, hogy ekkora visszhangja lett egy félrecsúszott kritikára született reakciómnak, másrészt megrémít, hogy idegenek másznak bele a magánszférámba a véleményem folytán. Ez akár veszélyes is lehet. De én már kijártam ezt az iskolát, túl vagyunk már néhány „kakafónián” – hogy kedvenc politikusom szavaival éljek –, ezért nincs harag. Én speciel remekül viselem a kritikát, ha az objektív, más az, amikor valaki a trendi politikai széljárásnak megfelelően írja a véleményét, megfelelési kényszerből, adaptálódva egy bizonyos rigmushoz. Szerintem ez veszélyes. Ha jól értem, akkor a provokáció szülte provokációra a ti olvasatotok szerint nem szabad provokatívan reagálni?! Azaz a kritika nem szülhet újabb kritikát?! Egy cseppet kizárólagos, kb mint az aktuális politika. Márpedig a pluralizmus hiánya veszélyes. A kritika írójának igenis el kell viselnie, hogy lesznek rá kellemetlen reakciók, ha mondanivalója megalapozatlan és gonoszkodó. Ha politikával szeretnétek foglalkozni – azaz ti már most közszereplők vagytok, hiszen aktívan vállaltok feladatokat egy politikai pártban –, akkor sajnos érhet benneteket kritika, és igen, lesz, amelyik kellemetlenül érint majd. Végigolvasván a hozzászólásodat, kedves Balázs, picit úgy tűnik, hogy szövegértelmezési gondjaid vannak. Ez is lehet veszélyes. Érveket hiányolsz, miközben a kritika sem fogalmaz meg érveket. Fájdalmas csapongás, sértettség, néhol sekélyesen gonoszkodó hangnem. Picit veszélyes. Nem azt kérdőjeleztem meg, hogy milyen jogon írt a szerző, hanem hogy mit írt. Nem azt állítottam, hogy ostoba az, aki írta, hanem, hogy ostobaságokat írt. A kettő nem ugyanaz. Sajnálom, ha a lelkébe tiportam. Lehet, cinikus vagyok, de megbántani nem szeretnék senkit. Ez nem volt veszélyes. Gigantikus tévedés, hogy itt bárki lenézné a kultúránk tradícióinak ápolóit! Fontos a nemzetünk öröksége, ha az nem kizárólagos. Nem csak népzenéből és néptáncból áll egy nemzet kultúrája. Ha igen, akkor azt bőven hívhatjuk szektának. Én például nem állok le kritizálni, hogy a Fokos zenekar hogyan játszik, vagy ki hogy járja a néptáncot. Ez veszélyes lenne. Ha figyelmesen elolvastad volna, amit írtam, láthattad volna, hogy még szerveztem is ilyen programokat. Ugyan én saját zsebből fizettem, hogy legyen táncház Szabadkán, nem húztam le az anyaországi adófizetőket, hogy legyen új kisbuszom, vagy hogy új házat építsek. Hogy giccsnek vélem, azt gondolom, az az én magán szoc. problémám. Én zongorázni tanultam, és inkább klasszikus zenét vagy jazzt hallgatok. De nem húzom le a nemzetünk tradícióit és annak művelőit, és nem vagyok kizárólagos. Ha azt gondoljátok, hogy csak az lehet igaz magyar, aki úgy gondolkodik, ahogyan ti, és úgy éli meg magyarságát, mint ti, az már régen rossz. Ez tényleg veszélyes. Vagyunk még, akik hasonlóan gondolkodunk, és szeretjük az avantgárdot, a kortárs zenét és táncot, és igenis jogunk van hozzá, hogy másképp éljük meg a trianoni tragédiát. Jogunk van megmosolyogni a témát övező sopánkodást, az állandó múltba révedést. Szeretnénk újat tanulni, látni, érezni. Végre fejlődni!
A cinikusságom ne vegyétek sértésnek. Nekünk, akik kisebbségben maradtunk a kisebbségen belül, fontosak a színházaink. Nekünk csak ez maradt. Érthe
tő, ha ugrunk mindenféle nemtelen támadásra – én mindenképp, mert sajnos nem felejtek. Nem felejtem el az eddigi támadásokat a vajdasági színházakkal szemben, legyen az egy új igazgató, művészeti vezető kinevezése, betiltás, megjegyzések, telefonok, ajtócsapkodás.
Mindenki élje meg a percet. Szuper, amit csináltok, muzsikáljatok, táncoljatok! Legyen mindenki szájíze szerinti Trianonos előadás. Hogy ki veszítette el a külvilággal a kapcsolatot, azt majd megmondja az utókor. Egészséges nemzeti öntudattal maradok tisztelettel :-)

Gyulai Zsolt

(Facebook, 2022. április 19.)

[Az a baj, hogy a kritikát viselni kell. És nem, nem az a kritika, amiről ti azt mondjátok...]

Szerda Balázs kommentben reflektál Gyulai Zsolt korábbi Facebook-bejegyzésére.

*

Az a baj, hogy a kritikát viselni kell. És nem, nem az a kritika, amiről ti azt mondjátok. Amennyiben az alkotás szabad, a vélemény is az. Bár nem feltétlen lep meg a reakció, nem helyes. Ha provokatív dolgot viszünk színpadra, ne fájjon már, ha valaki ,,visszaprovokál”. Vitázni lehet, de ahhoz érvek kellenek, a szerző személyének bármily nemű támadása etikátlan. Ugyanis ő sem azt írja, hogy bármelyik alkotó ilyen vagy olyan ember, az alkotással kapcsolatban vannak fenntartásai, azzal szemben fejezi ki (adott esetben) a nemtetszését, és miért ne tehetné meg?
,,Bivalybasznádalsóról ne szóljon bele a városiak dolgába”? Elmondod, hogy mit mondanál, ha sznob lennél, de hál' Istennek nem vagy? Mekkora lélekszámú településen élő embernek van joga hozzá? Vagy miben mérik? Mit mondana egy ,,akkora” sznob?
Mindig érdekelt, hogy honnan az a fölényesség, az a felsőbbrendűség-érzet, amivel a népművészettel foglalkozókra tekintenek néhányan, akik a ,,magas” kultúra valamilyen nemű, szintű művelői. Miért zárja ki a ti koordinátarendszeretekben, hogy aki táncháztalálkozóra, táncházba jár, az színházba nem, vagy keveset? Mi zárja ki, hogy még értsen is a színházhoz? ,,Tincitánci maffia”? Miért éri meg nektek minden áron dehonesztizálni, komolytalan színben feltűntetni a népművészetet, a népi kultúrát, az azzal foglalkozókat? Mivel kellene foglalkoznia annak, aki szerintetek releváns véleményt, kritikát írhat?
Vagy melyik párt szimpatizánsának kell lennie? Azt honnan veszed, hogy ő ,,véemeszes”? Ezt komoly érvnek szánod a kritika kritikájában, hogy szerinted a ,,véemeszesek” nem járnak színházba? Te így döntöttél,és akkor így is van? Vagy van valami titkos felmérésed is?
Azt meg remélem, te sem hiszed el, hogy bárki azért ment oda,mert azt gondolta, hogy ez egy könnyezős darab lesz. Te tényleg ennyire hülyének gondolsz mindenkit? Azért ez már kicsit vicces. Nem, mindenki pontosan tudja, mire számítson.
,,Ha valami nem tetszik, tovább kell lépni.” Akkor miért foglalkozol ezzel az írással? Ha te írhatsz véleményt, más miért nem?
Szóval jött egy falusi, amúgy is néptáncos, (szerinted) ,,véemeszes” lány, aki életében először betévedt a színházba, és írt valamit, de mivel falusinéptáncosvéemeszes, így nyilvánvalóan maradi és agymosott is, ezért nem lehet komolyan venni. Szerintetek.
,,El a kezekkel a színházainktól!” Mégis kinek a kezei, kinek a színházai? A kritika kezei és a magasan művelt, városi ,,nem sznobok” színházai? Jaaaaj, ne, most ne próbálj meg úgy tenni, mintha ez valami központi, irányított támadás lenne. Mert nem.
Az a baj, hogy tényleg veszélyes. Veszélyes ilyen szinten elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Az elefántcsonttorony pedig csak ideiglenes védelmet nyújt. Egyszer bizony összetörik.

Szerda Balázs

(Facebook, 2022. április 19.)