Szerda Balázs újabb kommentben reagál Gyulai Zsolt Facebook-bejegyzésére.
*
Kedves Gyulai Zsolt!
Egy nyilvános Facebook-bejegyzés nem tekinthető magánszférának, pusztán az ott írtakra reagáltam, ezt teszem most is.
Nem a kritikával van baj. Ha valaki nyilvánosan foglal állást, lesznek, akik nem értenek vele egyet, ez egy ilyen ,,játék”. Én is kapok kritikákat, helyén kezelem őket, némelyekből építkezek, motivációt nyerek. Viszont ezek közül egyik sem a személyemet éri. Aki ismer (mint a színházi közegből oly sokan), az pontosan tudja, hogyan gondolkodom, milyen értékrend mentén élek, dolgozom, tehát vissza kell utasítanom, hogy a véleményem a ,,trendi politikai széljárás” felé való véleménykényszer határozza meg, alakítja. Visszatérve: ha születik provokatív mű, arra érkezhet kemény, kritika, arra provokatív reakció mindaddig, amíg nem az azt megfogalmazó személyt éri nemtelen támadás, már-már karaktergyilkossági kísérlet. Ezért tartottam fontosnak reagálni. Ergo irreleváns, hogy az adott személy mivel foglalkozik, néptáncos-e, melyik párt szimpatizánsa, esetleg tagja, magas, alacsony, kövér vagy sovány, stb. A te reakciód pedig hemzseg az ilyen jellegű előítéletektől.
A két tácháztalálkozó közti színházlátogatás felvetése, a (szerinted) ,,véemeszes” meglepő feltűnése a színházban, tincitánci maffia, Bivalybasznádalsó, a szerző, mint az agymosás ékes bizonyítéka – ezeknek egyiknek sincs köze a kritikában megjelentekhez, ezekkel próbálod megmagyarázni, miért írhatott a te olvasatodban ostobaságot a szerző.
Senki sehol nem írta, mondta, hogy csak az a magyar, aki ,,úgy gondolkodik, mint mi”. Előítéletből fakadó, tényszerű tévedés, hogy ,,mi” Trianont csak a múltba révedve, könnyezve látjuk. Történész vagyok, sokat foglalkoztam/foglalkozom a témával, nem csak a történelmi viszonylataival, a néplélektani hatásaival is. Igen, számos olvasatával találkoztam több nemzet szemszögéből. ,,Megérdemeltük, hiszen a rossz oldalon harcoltunk.” ,,Legyünk már kicsit megértőbbek, szegény szerbek, románok már mióta harcoltak azokért a területekért.” ,,Délvidék már akkor is többségében szerb lakosságú volt.” ,,Amúgy is a szlávok voltak itt előbb.” Ezek mind létező olvasatok, de engedtessék meg, hogy ne értsek egyet velük, mint ahogy a könnyes múltba révedéssel sem feltétlenül. Megvan a saját kialakult olvasatom, véleményem, aki másként vélekedik róla, azzal igenis vitám lesz, de nem az lesz az alap, hogy mondjuk ,,magyarmozgalmas”, ezért alapból hülyeséget beszél. Mindenki tudja, hogy Trianon máig érzékeny téma, foglalkozni kell vele, de úgy vélem, közösségi, véleményformálói felelősségünk teljes tudatában nyúlhatunk csak hozzá.
Tévedés, hogy a népi kultúra kizárólagos lenne. Ha szerveztél táncházakat, ismered a közeget. Bár elsősorban népzenével foglalkozom, én is klasszikus zenét, klasszikus éneket tanultam, játszottam több rockzenekarban, dalokat írok, zenét szerzek. Amennyit csak tehetem, színházba is járok. Feltölt, elgondolkodtat, megnevettet, nevel, alakít. (Én is a saját színházaimnak tartom őket.) A kultúra, a művészet egyik megnyilvánulási formáját sem tartom magasabb vagy alacsonyabb rendűnek. Állítom, hogy a kultúrának, a művészetnek, az ezzel foglalkozóknak komoly felelősség ,,terheli” a vállát. Édes tehernek szoktam hívni. Amellett, hogy szórakoztatunk, hatást gyakorlunk, alakítjuk a közízlést, a közvéleményt. Ezért nagyon nem mindegy, hogy mit viszünk a ,,színre”. Vannak is komoly vitáim zenészkollégákkal, színészekkel, táncosokkal, stb. Hogy igazam van-e, azt az utókor eldönti majd.
Továbbra is azt állítom, hogy egy mű, melyet úgy hirdetnek, hogy maga a rendező áll a plakát előtt felmutatott középső ujjakkal, kiválthat olyat, hogy valaki visszamutatja a középső ujját. És ez nem politikai támadás, nem központilag irányított, ,,trendi politikai széljárásba” illeszkedő, megfelelési kényszerből született dolog, hanem egy múlt-jelen-jövő síkon gondolkodó ember kemény véleménye, ami sokak gondolatát tükrözi. Lehet bagatellizálni, komolytalan színben feltüntetni, lehet provokatívan, lenézően, karaktergyilkossági kísérlettel reagálni, de ez mind-mind csak egy újabb elefántcsontdarab abba a bizonyos toronyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése