A Cila Szabó néven regisztrált felhasználó közzéteszi Jeszenszky Géza levelét a Kőbánya Blues/Hyde Park nevű Facebook-csoportban.
*
T. Címzettek!
Én március elejétől már nem számítottam az ellenzék sikerére, még egy 2/3-os Fidesz-győzelmet sem zártam ki, elsősorban az orosz-ukrán háború hatása és hazai kezelése nyomán. Az ellenzék nem próbálta meg magához vonni a kezdeményezést, egységes nemzeti álláspontot követelve. Ahogy tette ezt az 1991-es moszkvai puccskísérletkor Antall, majd a délszláv háború során is. De a szocialista vezetésű kormányok is egységet teremtettek a NATO- és EU-csatlakozás ügyében, majd a 2008-as pénzügyi válság idején is. Orbán sikerrel hirdette kezdettől fogva, hogy ő az ország békéjének a garantálója, és propagandája teljes erejével terjesztette a hazugságot, hogy az ellenzék és személyesen MZP háborúba akarja vinni Magyarországot. A rágalom terjesztése mindig könnyebb, mint a cáfolat. Ezt a (hamis) kontrasztot mindenki értette és a nagy többség el is hitte. Azt sokkal nehezebb volt bemutatni, amit sokan gondoltunk, hogy Orbán kettős játékot játszik: formálisan, látszólag követi szövetségeseinket, Európát és Amerikát, de azt is jelzi, főleg befelé, hogy nem szakít Putyinnal. Hívei, propagandistái Putyin bűnét az Egyesült Államok nyakába varrták. Orbán egy szavával leállíthatta volna az oroszbarát propagandát, annak ellenére, hogy ezt az elmúlt években mennyire fölépítette. Látható egy 2008-as beszéde
Orbán: 56 miatt is kötelességünk világosan beszélnünk az orosz agresszióról - YouTube
ebben a legélesebben elítélte a grúziai orosz beavatkozást, agressziónak nevezve azt. A sokkal súlyosabb, sokkal több áldozatot követelő jelenlegi orosz politikát igazán nem ítélte el, emberei pedig védték. De ez nem is érdekelte, nem zavarta a vidéki, a nem értelmiségi, nem tájékozott szavazókat. A módszeres agymosás a háború kérdésében teljes sikert aratott, szerintem ez magyarázza Orbán nagyarányú győzelmét. A korábbi, a Fidesznek óriási előnyt biztosító tényezők a háború nélkül szoros, legfeljebb kis arányú győzelmet hoztak volna Orbánnak. Most még Budapesten is jobban szerepelt a Fidesz a vártnál.
A Mi Hazánk párt szereplése általános meglepetést keltett. Pedig csak azt mutatja, hogy a pár éve még erős Jobbik politikai irányváltása sikertelen volt. Korábbi szavazói nem voltak hajlandók egy olyan egyesült platformra szavazni, amiben benne van a DK, amely Nyugat- és NATO-barát, amiben nincs antiszemitizmus és cigányellenesség, sőt. A korábbi Jobbikosok nagy része a Mi Hazánkra, kisebb része a korábbi Jobbik sok gondolatát magáévá tevő Fideszre szavazott.
Ami számomra külön fájdalom, hogy a külföld eddig azt látta, hogy Orbánnak nincs akkora többsége a szavazók között, hogy az egységes ellenzék akár meg is verheti. Mától fogva a külföld már nemcsak Orbánt, hanem az egész országot leírja. A „fasiszta nép” után lettünk „kommunista ország” és most orbánista nép. Fölmerül „Brüsszelben” a kérdés: Szabad ezt EU-pénzekkel támogatni? Érdemes ezt bírálni, és ezzel talán teljesen eltaszítani és az oroszok meg a kínaiak karjába lökni? Akkor inkább le kell nyelni Orbánt, hiszen Kádárt előbb utálták, azután elfogadták, a végén pedig már szerették.
Van-e vigasz, remény a nem Orbán-hívők számára? Legfeljebb az, hogy részben a világméretű recesszió és infláció, de még inkább az Orbán-kormány felelőtlen pénzszórása és a megugró államadósság miatt heteken, hónapokon belül rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe kerül az ország, benne a Fidesz választói is. Ebből lehet komoly kiábrándulás, noha a kormány a bajokat az EU, „Brüsszel” és a magyarság többi ellensége nyakába próbálja majd varrni. Ha eredményesen, akkor valóban könnyen miniszterelnök marad Orbán, még legalább 2030-ig.
Most mindenben vitatható, rossz, sokak szerint becstelen politika folytatódik. És most nem külső hatalom túlereje erőltet ránk egy sok kárt okozó rendszert, hanem saját megvezetett népünk. Ráadásul az egykori sorstárs országokban – nem beszélve a nyugati demokráciákról – hasonló egypártrendszernek nyoma sincs.
A jövőben, a még előttem lévő években értelmetlennek látom a magyar politikával foglalkozni, inkább a magyar külpolitika huszadik századi dilemmáit és alternatíváit bemutató könyvön dolgozom, valamint egy politikai memoáron. Ezért levelezésemet is radikálisan vissza fogom fogni.
A balszerencse mellett a balítéletek végigkísérik történelmünket, 32 éve a szerencse reánk mosolygott, de nem éltünk a nagy lehetőséggel. Talán két-három nemzedék múlva kigyógyul a nemzet betegségeiből, ebben azért bízzunk!
Sok erőt és józanságot kíván a nehéz idők átvészelésére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése