[Végső búcsút vettünk Szilágyi Károlytól...]

Dormán László fotósorozatot tesz közzé Facebook-profilján Szilágyi Károly búcsúztatásáról.

*

Végső búcsút vettünk Szilágyi Károlytól. Szombattól, április 9-étől Budapest legszebb lakónegyedében, a Wekerle Telepen, a Munkás Szent József templom fehérmárvány, csupavirág urnatemetőjében nyugszanak földi maradványai, ő maga meg csak a Jóisten tudja, merre bolyong majd a nagyvilágban, hogy a magyar-szerb jó/rossz szomszédi viszonyokról vagy a nyílt pályán most épülő Belgrád-Budapest vasútvonal hamarosan szinte mindenhol 200 km/órás sebességgel száguldó szerelvényeinek suhanásáról morfondírozzon, miközben házat s hazát találjon sok-sok rászorulónak a Gyevgyelijától, a Triglávon át a Kárpátok karéjáig elterülő közös, országokhatárok nélküli nagy álomhazában, s megértesse mindenkivel, hogy ez értetek van, értitek-é? Mert ez a kicsi odú túl szűk lesz majd számára. Mary Elizabeth Frye versével válaszol majd az őt meglátogató, e világon maradt szeretteinek, hogy 

„Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom...

Gyémánt vagyok fénylő havon

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.”

(Facebook, 2022. április 11.)