A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ternovácz_áron. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ternovácz_áron. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 21., péntek

Tuzson Bence: Ez nem pozíció, hanem feladat – exkluzív interjú Magyarország leendő igazságügyi miniszterével

A Magyar Nemzet interjút közöl Tuzson Bence államtitkárral, leendő igazságügyi miniszterrel.

*

Tuzson Bence: Ez nem pozíció, hanem feladat – exkluzív interjú Magyarország leendő igazságügyi miniszterével

Hogyan érintette az, hogy a miniszterelnök felkérte az Igazságügyi Minisztérium vezetésére? Milyen eszközrendszere lesz a minisztériumnak az uniós támadások kivédésére? Hogyan alakítaná át a tárcát? – többek között ezeket kérdeztük Tusnádfürdőn Tuzson Bencétől, Magyarország leendő igazságügyi miniszterétől.

– Hogyan érintette önt személyesen az, hogy a miniszterelnök felkérte az Igazságügyi Minisztérium vezetésére?
– Ez egy különös megtiszteltetés. Nem is lehet szavakba foglalni, hogy mit érez az ember, amikor ilyen felkérést kap. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ez nem egy pozíció, hanem egy feladat. A miniszterelnök egy komoly feladatra kért fel, ez felelősséggel jár.

– Trócsányi László korábbi minisztert Orbán Viktor 2019-ben EU-biztosnak jelölte, így távozott a kormányból. Akkoriban arról szóltak a hírek, hogy a miniszterelnök önt kérte fel a pozícióra. Ezt meg tudja erősíteni?
– Ebben az időszakban nem volt ilyen felkérés. Akkoriban egy nagyon fontos feladatom volt, mégpedig a közigazgatás irányítása. Úgy gondolom, hogy azt a munkát jól elvégeztük, így talán ez az oka annak, hogy a miniszterelnök úr alkalmasnak talált az igazságügyi tárca vezetésére.

– Arra kérte a miniszterelnököt, hogy az európai uniós ügyek kerüljenek el a tárcától, amely tiszta, hagyományos igazságügyi minisztériumi struktúrában működne. Miért tartja fontosnak ezt az átalakítást?
– A következő időszak technikai értelemben sok szempontból az Európai Unióról fog szólni, az uniós soros elnökség időszaka következik most. Ez egy felkészülési időszak. Úgy gondolom, hogy az a feladat teljes értékű embert kíván. Nem szeretnénk elhanyagolni az igazságügyi területet, így az a helyes és felelős döntés, ha a két területet különválasztjuk, és egy hagyományos igazságügyi terület jön létre, a maga uniós vonatkozásaival. A jognak mindig van európai uniós vonatkozása. Nagyon sok szabály közvetlenül érvényesül, és a harc is tulajdonképpen jogi területen zajlik. Ám van egy uniós elnökségi felkészülés, amelynek számtalan dimenziója van.
Különböző szakterületektől az európai vélemények szintetizálásán át egy csapatépítési felkészítői munkát is el kell végezni. A mögöttünk hagyott időszakban indokolt volt, hogy ez a két terület egy tárca alá tartozzon, hiszen az uniós jog szerves része a magyar jognak is, és a csata ezen a területen zajlott. Bóka János lesz az európai uniós ügyekért felelős miniszter a kormányban.
Neki kell majd összefognia a kormányzat különböző területein megjelenő uniós kérdéseket. A legfontosabb feladata pedig az lesz, hogy a leendő magyar elnökség fel tudjon készülni a feladatára. Magyarország fogja vezetni ugyanis az uniós döntéshozatal jelentős részét. Nagyon komoly hatást tudunk kifejteni az Európai Unió működésére, akár rövid, vagy akár hosszú távon is.

– Megtörténhet, hogy az európai parlamenti választások közeledtével fokozódik a harc ezen a csatatéren?
– Elképzelhető, ugyanis az Európai Unión belül egy ideológiai harc is elkezdődött az európai liberális mainstream részéről. Attól félnek, hogy nem nyerik meg az uniós választásokat, s megpróbálnak most mindent lenyomni a nemzetállamok torkán. A jogállamisági jelentések, az uniós döntések, a különböző ideológiai eszmék belopózása az uniós jogalkotásba, az isztambuli egyezmény aláírása mind azt jelzik, hogy ez a harc erősödni fog a választásokig. Ezek lesznek a fő kérdései az uniós választásnak.

– Milyen eszközrendszere lesz az Igazságügyi Minisztériumnak mindezek kivédésére?
– Nagyon kell figyelnünk arra, hogy az unió milyen döntéseket hoz. Figyelnünk kell, hogy a brüsszeli bürokraták hogyan próbálnak lopakodó jogalkotással beavatkozni a nemzeti jogba, és ezt a nemzeti jog eszközeivel folyamatosan ki kell védenünk. Olyan jogszabályokat kell hozni, amelyek nem engedélyezik ezeket a törekvéseket. Feladata van az Alkotmánybíróságnak is ezzel kapcsolatban, természetesen független módon. Fontos megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság jól végzi ezt a feladatot. Többször is láttuk már, hogy megálljt parancsolt az uniós jogalkotásnak. Az Alkotmánybíróság meghatározza azokat a határokat, amelyeken túl már nem tud átlépni az európai uniós jog. Ezek a törekvések mindig a jogalkotásban jelennek meg, de a valóságban hatalmi, ideológiai törekvésekről van szó.

– Az ideológiai kérdések mellett említhetjük a migrációt is, ugyanis az Európai Unió belügyminisztereinek tanácsa néhány héttel ezelőtt megszavazta a migrációs paktumot…
– Szakpolitikailag ezek a kérdések nem az Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak, de minden jogalkotási kérdésre oda kell figyelni. Semmiképpen sem támogatjuk azt, hogy az unió a normális jogalkotási rendtől eltérően átminősíthet egy kérdést, s az átminősített kérdés alatt betolják a migráció kérdéskörét. Az uniós állásfoglalás alapján ezt nem lehetett volna így megtenni korábban. Rá akarnak erőltetni bizonyos intézkedéseket egyes országokra, ám ez így semmiképp nem működhet. A birodalmi logikának teljes egészében ellenállunk. A birodalmi logika önmagában indok lenne arra egyébként, hogy nemzeti ellenállás legyen. Szétfeszíti az Európai Uniót, ha Brüsszel diktálni próbál a jogalkotás terén, mert ez a folyamat oda fog vezetni, hogy a tagállamok nem tartják be az uniós döntéseket.

– Nemrégiben az uniós feltételek miatt át kellett alakítani az igazságszolgáltatást. Ön ezt az átalakítást megfelelőnek találja?
– Ez az átalakítás az igazságszolgáltatás működését tulajdonképpen nem érinti, hiszen az emberek elmennek a bíróságra, ott az igazságot keresik, ahol kapnak egyfajta jogszolgáltatást a végén. Az igazságszolgáltatás és a jogszolgáltatás nem feltétlenül ugyanaz, ennek korrigálásáért tenni fogunk a következő időszakban. Az igazgatási kéréseket tudjuk fogadni, az igazságszolgáltatást azonban át kell alakítani. Nagyon fontos kérdés, hogy a jogkereső polgár megtalálja az igazságot a bíróságon. A jogalkotó szándékának érvényesülnie kell a bírósági ítéletekben. Nem véletlenül alkotnak rendeleteket, törvényeket az Országgyűlésben. Ezeknek mindig van indoka. Érdemes megvizsgálni, hogy az ítéleteknél ez a szándék tükröződik-e. Az átalakítás nem érinti a bíróság függetlenségét, ahogyan azt sem, hogy a bíróság döntését tiszteletben kell tartani. Ám ha a gyakorlat olyan irányba megy el, amely ellentétes a jogalkotói szándékkal, akkor szükség van jogalkotói beavatkozásra.

Ternovácz Áron
(Magyar Nemzet, 2023. július 21.)



Magyarország leendő igazságügyi minisztere szerint  az Európai Unión belül egy ideológiai harc vette kezdetét az európai liberális mainstream részéről. Fotó: Bach Máté

2022. április 24., vasárnap

Wishről rendelt eltörléskultúra

A Magyar Szó közli Ternovácz Áron írását a Kosztlányi Dezső színház előadásáról.

*

TERASZ
Wishről rendelt eltörléskultúra

Keserű sors vár a bácskai színházkritika-íróra. Elsősorban akkor, ha a nemzeti értékeket, hagyományokat kigúnyoló színdarab miatt ragad tollat. A rendezőtől és annak holdudvarától gyorsan megtudhat bizonyos dolgokat. Például, hogy „bivalybasznádalsóról” (Kishegyesre célozhatott a bejegyzés írója) nem szólhat bele a városi élet dolgaiba. Azt is, hogy az ezeréves értékek melletti kiállás „trendi politikai széljárás”, a vajdasági néptáncos közösség egy része pedig „tincitánci maffia”. A kritikaíró különféle jelzőket kap, aki pedig kiáll mellette, az szövegértési gondoktól szenved. A reakciók láttán feltűnt: nincs szó érvek ütköztetéséről. Egész pályás letámadásról, karaktergyilkossági kísérletről annál inkább. A cél, hogy a szerzőnek többé eszébe se jusson, hogy kritikát fogalmaz meg a szent, sérthetetlen és vitán felül álló „szabad” színházi világ szűk körével vagy az általuk képviselt ideológiával szemben.
Így született a rendező tollából (az iromány szerzőjére utalva – aki egyébként tanárnő) kulturált megnyilvánulás helyett olyan reakció, hogy: „…és ez a hölgy gyermekeket tanít?” Mint egy nyugati mintára kigondolt, de Wishről (olcsó hamisítványokat is forgalmazó webáruház) rendelt cancel culture (eltörléskultúra). A kritika által kiváltott bejegyzés- és kommentcunami hatására nyolcéves önmagam jut eszembe. Gyermekkori pajtásom akkoriban azt mondta, hogy én vagyok a legbénább focista, akit ismer (volt valóságalapja), mire könnyes szemekkel, megsértődve azt válaszoltam: te meg csúnya vagy.
Apropó, politika és pedagógia. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tűnik fel a kritizált darab (abban szerepet is kapó) rendezője körül az anyaországi baloldali/ellenzéki előválasztás egyik kampányarca. Az a neves rendező, aki a Madách Imre-féle Az ember tragédiája saját énképére alakított verziójában elengedhetetlennek tartotta az orális szexuális aktus megjelenítését a színpadon. Egy újságírónő akkoriban ki is fejezte ellenérzését a rendező munkásságával kapcsolatban, és megkérdezte tőle, hogy ezt a jelenetet egy tizenkét éves gyermekkel megnézetné-e. „Meg bizony” – válaszolta a színész, aki azt is megjegyezte: „Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében.”
Nos, a szakemberek szerint a színház legfontosabb célja a kikapcsolódás mellett az, hogy segítse elsősorban a fiatalokat a gondolkodásban, a társadalmi szerepvállalásban, értékrendet alakít ki, illetve nagyban befolyásolja az önazonosság-tudatot. A színház tehát művel, szórakoztat és NEVEL. A történelem azt is bebizonyította számunkra, hogy ha kell, átnevel. Lehet érvelni a „ha nem tetszik, ne nézd” ütőkártyával, de „A trianoni csata” hívószóra a szülők többsége minden bizonnyal nem nemzeti identitásának mindennemű sárba tiprását, a vajdasági magyarság kigúnyolását várva viszi el gyermekét. Ahogy Az ember tragédiájára sem abban a tudatban váltunk jegyet, hogy orális szexszel fogunk szembesülni.
Az ezeréves értékeink melletti kiállás valóban „trendi politikai széljárás” lenne? Jogosan merül hát fel bennünk a kérdés: akkor mi a maradi? Csak az a megfelelő kulturális termék, amely a hagyományaink, gyökereink kifigurázását, mindenféle önazonosság-tudat sárba tiprását, (és/vagy) paráználkodást, (és/vagy) devianciák népszerűsítését, (és/vagy) az LMBTQ személyek kötelező megjelenítését, ideológiájuk propagálását tartalmazzák? Egy biztos, aki ennek kapcsán kifejezi nemtetszését, az vagy a „tincitánci maffia” tagja, pártkatona, értelmezési gondjai vannak, vagy csak falusi, s így nem szólhat bele a városiak dolgába. Pont. Kulturális keretek között (például kritika formájában) nincs már helye érvelésnek. Ez lenne hát a sokat hangoztatott szabadelvűség?

Ternovácz Áron
(Magyar Szó, 2022. április 24.)