Hivatásos tapsolók

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Hivatásos tapsolók címmel a szerző Némafilm című tárcasorozatában.

*

Hivatásos tapsolók

Nem jártam még Észak-Koreában, de a főváros kórháza állítólag a mai napig is Rákosi Mátyásról van elnevezve. Persze, lehet, hogy ez csak egy nagyvárosi legenda. És ismerősöm meséli, hogy Phenjannak van egy metróvonala is, alig néhány állomással, amit csak azért építettek, hogy a ritka, de azért időnként mégis előforduló külföldi delegációk előtt dicsekedjenek vele. Egyébként, a szürke hétköznapokon nem közlekedik. Vannak amolyan hivatásszerű, fizetett utasok, akiknek az a munkájuk, hogy utaznak, úgy tesznek, mintha épp dolgozni igyekeznének. A külföldi delegációk örömére és legnagyobb döbbenetére. De lehet, hogy ez is csak egy nagyvárosi legenda.

Arra gondoltam, ha legközelebb egy kétméteres látogató ül elém a színházban, a moziban vagy a cirkuszban, én bizony rendőrt hívok. Ha hihetünk Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitánynak, aki szerint azért igazoltattak a rendőrök két embert a Kossuth téren március 15-én, mert a magasba emeltek egy transzparenst, ami több embert zavart a kilátásban, akkor számtalan olyan üldözendő és igazoltatandó bűnözővel volt már dolgom, akiket érdemes lett volna lekapcsolni. Zavarták már a kilátást előttem színházban, koncerten és moziban egyaránt, de ezentúl résen leszek, előkapom a mobilom és rendőrt hívok, ha egy méter hetven centinél magasabb látogató ül elém. Lesz majd riadalom, amikor Boriska belépője közben bevonulnak az egyenruhások a színház patinás nézőterére, és igazoltatják az előttem ülő marcona fickót, mert persze telefonon pontosan megadom majd, hogy hol találják a bűnözőt. Hetedik sor, tizenkettes szék… Reszkessetek, hórihorgasok!

A rendőri intézkedés pedig teljesen jogszerű volt, a rendőrfőkapitány nem lát benne kivetnivalót, az egyenruhások a hatályos jogszabályokat betartva jártak el. Mint mindig... Ahogy Gergényi is mondta három évvel ezelőtt: képzeljék csak el, mit érez a gyanútlan rendőr, amikor váratlanul szembejön vele egy tank. Egy hórihorgas tank, amelyik zavarja őt a kilátásban, nem tud rendesen célozni, amikor kilövi a gumilövedéket vagy a könnygázgránátot.

Csendnek kell lenni, látszott ez már tavaly október 23-án is, amikor egy idős hölgy randalírozott az egyik állami rendezvényen. Csak addig jutott megkezdett mondatával, hogy „Gyurcsány, taka...”, s máris odaléptek mellé ketten, egyenruhában, előzékenyen, és az iratai felől érdeklődtek. Ők is úgy ítélték meg, hogy a hangerő, amivel az idős nő megszólalt, nem illik a rendezvényhez, ezért intézkedtek. Vélhetően ebben sem volt semmi kivetnivaló.

Mielőtt azonban rendőrt hívnék a nézőtérre, jut eszembe még, hogy ez csak a jelenség, a felszín. Hiszen lassan, de biztosan megtisztítjuk az ünneplőktől az ünnepeket, és hamarosan már fizetett ünneplőket kell majd szerződtetni valamelyik modellügynökség segítségével, hogy legyenek a tévében mutogatható emberek a köztereken állami ünnepeken. Mint utasok a phenjani metrón.

(Magyar Hírlap, 2009. március 19.)