És mit tud Ön Koneszkiről?

 A Magyar Nemzet című napilap közli Szabó Palócz Attila írását Blazse Koneszkiről.

*

És mit tud Ön Koneszkiről?

Történetünk most több szálon fut. Kezdjük talán azzal, hogy Észak-Macedóniában, attól függetlenül, hogy az ország nemrég megváltoztatta a nevét, és fölvette önmeghatározásába az égtájat jelző előtagot – voltak is emiatt napokig tartó heves tiltakozások, tüntetések, demonstrációk a fővárosban, Szkopjéban – továbbra is macedónok élnek. Ugyanis nincs észak-macedón vagy dél-macedón, esetleg kelet-macedón nemzet. Az ország neve az valami más… Akikre tévesen a görögök gondolnak – és emiatt évtizedeken át még az ENSZ-ben is megakadályozták ezen a néven az ex-jugoszláv utódállam elismertetését és felvételét a díszes tagságba –, nos, ők a makedónok. Nagy Sándor makedónjai. Ők hellének voltak, valamikor, anno, a régmúlt történelmi időkben, de legfőképp az időszámításunk előtti korokban és évszázadokban, amikor meghódították az akkor ismert világot és kiszélesítették látókörünket, s akiknek a nyomdokaiban Görögországnak azóta is van egy nagy kiterjedésű, több közigazgatási egységet is magába foglaló, Makedónia nevű régiója. De ne vesszünk el a részletekben…
Mindennek a lényeg csupán csak annyi, hogy Macedóniát és Makedóniát, ahogy a macedónokat és a makedónokat sem kell összetéveszteni.
A történetük második, s ettől bizony teljességgel független szála – ami már egy teljesen szubjektív kérdés, és a személyes érdeklődésen túl nem is nagyon vezethető vissza másra –, hogy nagyon szeretem, eredetiben olvasom, sőt, olykor még fordítom is a kortárs macedón irodalmat. Márpedig Blazse Koneszkit (1921–1993), az írót, költőt, esszéistát, irodalomtörténészt, filológust, egyetemi tanárt, fordítót tartják a modern, s azon belül tehát a kortárs macedón irodalmi nyelv megteremtőjének. Az idén decemberben lesz születésének századik évfordulója, így hát nem véletlen az sem, hogy nagy kiállításokkal és egyéb rendezvényekkel készülnek a jubileumra, már amennyire, ugye, a járványhelyzet, amely őket is igen hátrányosan érinti ott a messzi délen, megengedi. Decemberig persze van még idő, akár arra is, hogy jobbra forduljon a helyzet, legyünk hát optimisták, a védőoltások beadása, a vakcináció a tomboló harmadik hullám ellenére is jól halad a régióban.
A szkopjei nagy jubileumi kiállítás egyik szervezője küldte át nekem néhány nappal ezelőtt Koneszki egyik kevéssé ismert, eredetiben először 1945-ben megjelent poémáját. A címe egyszerűen csak ennyi: A híd (Mosztot). Barátom okostelefonnal fényképezte a régi kiadású kötet oldalait, nem túlzottan értékelhető felvételek hát ezek. De nem is ez a lényeg. A szöveg olvasható volt, és nekem ennyi már elég is.
A százesztendős jubileum talán jó alkalom arra, hogy figyelmünknek egy picinyke szegletét, töredékét az alig kétmilliós lélekszámú déli állam felé fordítsuk. Már csak azért is, mert Blazse Koneszki életműve van olyan jelentős, hogy azt mi is megismerjük és a méltó helyén kezeljük, másfelől pedig azért is, mert ő egy európai léptékű alkotó volt. S a Macedón Tudományos Akadémia alapítójaként bekapcsolta hazáját a nemzetközi folyamatokba, amelyek immár bennünket is érintenek.
A történet sokadik szála, hogy éppen ennek a munkálkodásának köszönhetően, Paszkal Gilevszki személyében a magyar irodalomnak is van egy elkötelezett és elhivatott macedón fordítója, aki még itt él közöttünk, s nagyon remélem, hogy megkapta már a védőoltást. Hiszen ha egyszer végre lesz neki is egy világútlevéllel felérő vakcinaigazolványa, mindenképpen itt lenne a helye egy decemberi, budapesti Koneszki-megemlékezésen.

(Magyar Nemzet, 2021. március 12.)

Blazse Koneszki decemberben lenne százéves (Fotó: Wikipedia)

Paszkal Gilevszki macedón költő, műfordító, miután átvette a Balassi Bálint-emlékkardot (Fotó: MTI)