Hómofiszra, magyar!

 A Magyar Nemzet című napilap közli Szabó Palócz Attila publicisztikáját.

*

Hómofiszra, magyar!

Nagyot változott – már megint! – hétfő óta az életünk: engem például határozottan meglepett, hogy milyen kevesen voltunk reggel a villamoson, a 37-sen, csúcsidőben, amikor pedig mindig mindenki munkába igyekszik, egymás lábára tapos, egymás maszkjába liheg, most meg hát alig lézengtünk néhányan a szerelvényen; átszállás után pedig, a Blahánál a metrón még ülőhelyem is akadt, különösebben keresgélnem sem kellett, pedig arra számítottam, hogy alig férek majd fel a kocsira, akkora lesz a tumultus. Az újabb járványügyi szigorítások első körben tehát nyilvánvalóan meghozták az eredményüket – vagyis megtizedelték az utazógárdát, hiszen aki csak tehette, otthon maradt, hómofiszra magyar! –, ehhez nem kellenek különféle felmérések, módszertani leírások meg kontroll csoportok, elég csak kimenni az utcára.
Persze felmérések most is, s egészen biztosan erről is készülnek majd – utólag is. Meg statisztikák! Csak hát én meg összefüggést látok aközött, hogy mennyire megváltozott a fővárosi tömegközlekedés képe – s ha közbe is iktattunk egy hétvégét, mégiscsak egyik napról a másikra –, hogy milyen „lazán” jutottam be a munkahelyemre, és aközött, hogy Magyarország az elsők között tette lehetővé egy meghatározott összegig a hómofisz adómentes támogatását. A távirati iroda ismertette ugyanis a Niveus Consulting Group – illetve az itt megnevezett üzleti tanácsadó cég nemzetközi hálózatának – régiós összehasonlítását, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetben az otthonról való munkavégzés szabályozása és az ehhez kapcsolódó támogatási programok kidolgozása különösen nagy figyelmet kapott több országban, így tehát hazánkban is. Hát persze, hiszen különben nem is lehetett volna ülőhelyem a metrón, ha nem maradnak otthon oly sokan ezen a reggelen…
Az üzleti tanácsadó cég szerint a juttatások tekintetében rendkívül vegyes a kép: egyes országokban komoly támogatási programokat dolgoztak ki a koronavírus-járvány hatására, máshol azonban semmi nem történt ezzel kapcsolatosan. Most mondjam? Persze, mint mindig… C’est la vie! Számított tán valaki bármi másra?
S éppen ezért (mert nálunk idejében ébredtek…) fontos az is, hogy november óta – egyelőre csak a veszélyhelyzet végéig – a magyar kormány lehetővé tette a cégeknek a hómofisz adómentes támogatását havonta a minimálbér tíz százalékának megfelelő összegig, ami jelenleg 16740 forintot jelent. A rendelet szerint kinek-kinek a munkaszerződésében foglaltaknak megfelelően, de a távmunkában dolgozó alkalmazottnak nyújtható az ilyen adómentes támogatás. Nagyon remélem, hogy ténylegesen meg is kapják majd ezt a pénzt mindazok, akiknek most a helyére ülhettem a villamoson és a metrón. Van, aki megteheti, hogy otthon marad, és ehhez én csak gratulálni tudok neki is, a munkaadójának is, minden elismerésemről biztosítva őket. Hómofiszra magyar!
Más kérdés, hogy nem teheti meg mindenki, hogy otthonról dolgozik, hiszen azt a metró kocsit vagy villamost is, amelyen én is munkába zötykölődöm, vezetnie kell valakinek, távirányítással ez ma még nehezen lenne megoldható; egy, a közeljövőnkben játszódó sci-fiben talán már igen. Bírjuk ki még ezt a néhány napot, egy-két hetet, vegyük fel mindannyian a védőoltást, hogy aztán túltömött strandokon és más szórakozóhelyeken, fesztiválokon és táncházakban ünnepeljük meg a pandémia végét. Úgy tűnik nekem, mai szemmel nézve, hogy olyan lesz, mint egy igazi felszabadulás! Mert hát hétfő óta megint egy kicsit más lett minden. De mindennek elsősorban az adhat értelmet – nekünk pedig kitartást –, ami majd utána következik.

(Magyar Nemzet, 2021. március 8.)