Manuel Camacho Solís levele Ljubiša Ristićhez

Manuel Camacho Solís levélben keresi meg Ljubiša Ristićet, a szabadkai Népszínház igazgatóját.

„A Balkán kultúraiszonyata testközelben szuszog”

„Amikor én ténylegesen bekapcsolódtam az irodalmi »életbe«, úgy 73-74 tájt, akkor ott már olyan hideg szélcsönd nyomott el minden élőt, vagyis egy olyan tetszhalott világba csöppentem, ahol a sok mellékes dolog teljesen elfedte a lényeget, és mi, akkori fiatalok keveset láthattunk a valóságból. (S ráadásul még a szemünket is igyekeztek bekötni!) Ez is volt a bürokrácia célja: írjál semleges dolgokat, esztétizálj, ne üsd bele semmibe az orrod! Éreztük, hogy valami bűzlik, de akkor még nem volt olyan kifinomult a szaglásunk – kölyökkutyák voltunk mi még! –, hogy megkülönböztettük volna a rothadás szagát a szarszagtól. Meg aztán nem is olyan egyszerű mindez, mint amilyennek első látásra tűnhet. Már a hetvenes években is a felparcellázás »ideája« dívott ezen a tájon. Ma, amikor az egyesült Európa eszméje látszik megvalósíthatónak Nyugaton, akkor a földrésznek eme felén még minden szárnyék külön irodalmat képez, külön fejedelmekkel, »udvartartással«. Nehéz egy olyan világban európainak lenni, főleg ha még a Balkán kultúraiszonyata is testközelben szuszog. Egy szó mint száz, néhány basáskodó kisisten magához ragadta a hatalmat, és ki-ki saját nemzetiségi területén igyekezett realizálni a maga kontraszelekciós politikáját. Magyar részről ez az atyavajda Major Nándor volt. (Persze, korántsem vagyok biztos benne, hogy az ő mostani túl látványos bukásával bármi is megváltozik majd a kultúrában arrafelé!) Az értelmiség java része asszisztált neki, miközben serényen sütögette szalonnadarabkáit a tűznél. Annak idején, amikor Illyés Gyula egy nyugatnémet lapnak adott interjújában figyelmeztetett erre, s a vajdasági magyarság sivár helyzetéért az ottani értelmiséget tette felelőssé, akkor az »illetékesek« Bori Imrét bízták meg, utasítsa rendre Illyést. (Ezt ő meg is tette a maga modorában.) Pedig hogy Illyésnek mennyire igaza volt akkor, mi sem bizonyítja jobban, mint a későbbi Új Symposion-botrány vagy az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok lezüllesztése, a magyar jellegű Dél-bánáti Szemle megszüntetése, a Hungarológiai Intézeten belüli tragikomikus leszámolások, a kanizsai magyar ajkú középiskolai tanárok menesztése munkahelyükről egy diáklány templomi orgonahangversenye miatt, hogy csak néhány tipikus ügyet említsek. Egyszóval: nem valami apácazárda az a Vajdaság, nem bizony!” (Keresztury Dezső: A forrásvizek barbársága; interjú Sziveri Jánossal, Alföld, 1989/11. szám)

A Vencel téri tüntetések kapcsán

Az Új Symposion 1989/9. száma közli Somogyi Péter írását A Vencel téri tüntetések kapcsán címmel.

*

     

Sétakocsikázás

A Topolyai Film- és Videotáborban forgatják a Sétakocsikázás című filmet Vicei Károly forgatókönyve alapján Póth Imre rendezői irányításával.
A főszerepben: Bicskei István.
További szereplők: Topolcsányi Laura, Soltis Lajos, Simon Mihály, Nagy József, Péter Ferenc, Szabó Palócz Attila, Szögedi Szabó Béla, Hoffmann Artúr, Vicei Károly, Tari István és még sokan mások.

A film soha nem készült el, a forgatás a tábor vége után félbeszakadt. Csak több mint tíz évvel később készült az akkor felvett anyagból egy megvágott munkaváltozat, amelyet szűk körben nyilvánosan is bemutattak.

A Trio Akorda szájharmonikaegyüttes vendégszereplése a Film- és Video Táborban

Topolyán, az 1989-es Film- és Video Táborban vendégeskedett egyik este a kikindai Trio Akorda együttes. Az ekkor készült emlékfilmet Erlauer Csaba vágta össze.

Topolyai Film- és Video Tábor

1989. július 7. és 13. között Topolyán megtartották a szokásos nyári Film- és Video Tábort, vagyis a videokolóniát.
A munkában részt vett: Bata János, Bicskei István, Erlauer Csaba, Hoffmann Artúr, Horváth Mihály, Póth Imre, Siflis Zoltán, Szabó Palócz Attila, Szemerédi Magda, Vicei Károly és még sokan mások.

Sympo-film (interjú a Topolyai Rádiónak)

1989 nyarán a Topolyai Rádió készített interjút Szabó Palócz Attilával az akkor tervezett, az Új Symposion című folyóirat botrányait feldolgozó dokumentumfilmről.

Ez a felvétel – vágatlan formában – ugyancsak egy régi kazettáról került elő.

Az interjú leirata:

„● A videokolónia az idén is filmeket készít, pontosabban a videotáborban, amelyet július 7-től 13-ig tartanak meg, különböző dokumentum- és játékfilmeket forgatnak. Ezek egyike Szabó Palócz Attila Sympo-ügy című műve lesz. A film rendezőjét, illetve egyik társszerzőjét kérem, hogy beszéljen a tervezett alkotásról.

– Írtam egy levelet a bírálóbizottságnak, amelyben három témát javasoltam: portréfilmet Tolnai Ottóról, riportfilmet az AIOWA csoportról – ez a zentai és szabadkai fiatalok közös csoportja, amely különböző sikereket ért el a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén és a Kis- és Kísérleti Színpadok Találkozóján is Pancsován –, a harmadik pedig a Sympo-ügyről forgatandó film lett volna. A Symposionról sokat lehetett olvasni-hallani az utóbbi időben, beszéltek róla a rádióban, sőt a televízióban is. Én ezt egy érdekes témának tartom, és azért beszélek most erről, mert ezt fogadta el a bírálóbizottság. Hát, hogy elkészül-e a film, azt egyelőre csak remélem, de kilencven százalék esély van rá jelen pillanatban. De talán még túl korai is erről beszélni… Én remélem!

● Milyen lesz ez a film, kik szerepelnek benne, és a Sympo-ügyről alkotott véleményed hogyan fogalmazod meg általa?

– Én nem a saját véleményemet szeretném elsősorban megfogalmazni, hanem egy tényfeltáró dokumentumfilmet szeretnék készteni. Hogy kik szólalnának meg benne? Elsősorban az érintettek: Sziveri János, Purger Tibor, és az azóta megválasztott új főszerkesztő, Beszédes István. De helyet kapnának még a filmben az akkori szerkesztőség munkatársai, az időközben menesztett csoport, de az új szerkesztőség tagjai is. Remélem, hogy sikerül rávenni egy nyilatkozatra Bányai Jánost, a Forum akkori vezetőjét, Tolnai Ottót, akinek az egyik verse kiváltotta az 1983-as incidenst, és másokat is, például Csorba Bélát stb.

● Bemutatóról még korai lenne beszélni?

– Túl korai!”