Ukrajnai háború – Orosz külügy: az izraeli kormány az antiszemitizmust támogatja Ukrajnában

A Magyar Távirati Iroda háborús összeállítást tesz közzé.

*

Oroszország-Izrael-diplomácia-Ukrajna-konfliktus
Ukrajnai háború – Orosz külügy: az izraeli kormány az antiszemitizmust támogatja Ukrajnában

Pogár Demeter, az MTI tudósítója jelenti:

Moszkva, 2022. május 3., kedd (MTI) - Jair Lapid izraeli külügyminiszter „történelmietlen” kijelentései nagymértékben magyarázzák az izraeli hatóságoknak „a kijevi neonáci rezsimet támogató irányvonalát” – állította az orosz külügyminisztérium a kedden a Twitteren megjelent kommentárjában.

Az orosz diplomáciai tárca arra reagált, hogy hétfőn az izraeli külügyminisztériumba bekérették Oroszország nagykövetét Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek a Mediaset olasz tévétársaságnak adott interjúja miatt, amelyben az állította, hogy Adolf Hitler náci diktátor részben zsidó származású volt. Lavrov a nyilatkozatban arra az elterjedt érvelésre reflektálva, hogy Ukrajnában nem lehet nácizmus, mert az államelnök, Volodimir Zelenszkij zsidó származású, így érvelt:
„Ha jól emlékszem – félek, hogy tévedek –, de szerintem Hitlerben is volt zsidó vér. Ez abszolút semmit sem jelent. És már régóta azt halljuk, ahogy a bölcs zsidó nép azt mondja, hogy a legvérmesebb antiszemiták rendszerint zsidók. »Nincsen család fekete bárány nélkül«, mondják minálunk.”
»Ez egy megbocsáthatatlan, botrányos kijelentés, szörnyű történelmi tévedés, és bocsánatkérést várunk« – írta hétfőn a Twitteren Lapid, aki személyesen nem volt jelen a nagykövettel az általa vezetett tárcánál lefolytatott eszmecserén.
„A zsidók nem öngyilkosok lettek a holokausztban. A nagyapámat nem a zsidók ölték meg, hanem a nácik. Azt mondani, hogy Hitler zsidó származású, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a zsidók magukat gyilkolták a holokausztban. A holokauszt ügyeiben nem vagyunk elnézők« – tette hozzá az izraeli külügyminiszter.
Az orosz diplomáciai tárca keddi állásfoglalása szerint „nemcsak tarthatatlan, hanem ravasz is” az érvelés, amely az államfő érvelésére hivatkozva kizárja, hogy Ukrajnában lennének neonácik. A dokumentum szerzői sajnálattal mutattak rá, hogy a történelem „ismer tragikus példákat a zsidók és a nácik együttműködésére”, de amíg egyesek kénytelenek voltak erre, addig „a származásával takarózó” Zelenszkij „ezt teljesen tudatosan és teljesen önként” teszi, fedezve vele a „neonácikat, a népe hóhérainak szellemi és vér szerinti örököseit”.
Emellett, mint írták, „az elnök zsidó származása nem jelent garanciát arra, hogy megvédi az országban burjánzó neonácizmustól”, mert a szintén zsidó gyökerű Egils Levits lett államfő is „sikeresen nyújt fedezéket” a Waffen SS rehabilitációjának hazájában.
„Lapid és kabinetje nem látja ezt? Mint ahogy cinikusan semmibe veszik a járványt is, amely elpusztítja és meggyalázza a világ népeinek valódi igazai – a Vörös Hadsereg holokausztot megállító és a zsidó világot megmentői – emlékműveit” – hangsúlyozta a minisztérium.
„Amit Lapid és kabinetje nem lát, az az, hogy Zelenszkij egyszerűen »bevégezi« a Martin Niemöller német lelkész által leírt forgatókönyvet. Ukrajnában 2014-ben először a kommunistákért jöttek, aztán a szocialistákért, majd az egész »civilizált« világ hallgatott, amikor az oroszokat »törölték el« Ukrajnában” – mutatott rá a dokumentum.
Az orosz külügyminisztérium szerint mindennapi antiszemitizmust és nácizmust nemhogy elfojtanák, hanem táplálják is Ukrajnában, annak ellenére, hogy létezik ott egy, az antiszemitizmus megelőzéséről és az ellene való fellépésről rendelkező törvény, amelyet 2020-ban írt alá Zelenszkij. A jogszabály normái a tárca szerint nem hatékonyak, a hatóságok és a bűnüldöző szervek pedig eltűrik a „banderista” felvonulásokon elhangzó zsidóellenes kiabálásokat. Az efféle „államépítés” az orosz diplomácia szerint különösen erkölcstelen egy olyan országban, amely 1,5 millió zsidót veszített el a holokauszt során, és amely fővárosának területén áll Babij Jar áldozatainak emlékműve.
Az orosz külügyminisztérium emlékeztetett rá, hogy az ukrán nacionalista pártok már közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után kezdték előmozdítani antiszemita programjukat, de a 2014-es puccs után az ukrajnai antiszemitizmus „felvirágzott”. Naftali Bennett izraeli diaszpórakapcsolatokért felelős miniszter (jelenlegi kormányfő) 2017-es jelentése szerint Ukrajnában megsokszorozódott az antiszemita incidensek száma, a múzeumokban, zsinagógákban és emlékművekben  többtucatnyi vandál cselekedetet követtek el.
Ukrajna az orosz diplomáciai tárca szerint az élre került a volt szovjet országok között az antiszemita incidensek számát tekintve, amely egyes publikációk szerint több mint az összes többi volt területen együttvéve. A tavalyi hanuka zsidó ünnepen neonácik meggyaláztak egy menórát Kijevben, Mikolajivban pedig antiszemiták elvágták  a hanukai lámpafüzért.
A moszkvai minisztérium hangsúlyozta, hogy Ukrajnában a romákat is gyakran üldözik etnikai származásuk miatt, és ezt is legfeljebb „pitiáner huliganizmusnak” szokták minősíteni.
Az állásfoglalás nem tért ki arra, hogy Lavrov nyilatkozatát hétfőn az izraeli kormányfő is elítélte. „Az ilyen hazugságoknak az a célja, hogy magukat a zsidókat vádolják meg a történelem legszörnyűbb bűneivel, amelyeket ellenük követtek el, ezzel felmentve a felelősség alól az elnyomókat” – mondta Naftali Bennett az orosz külügyminiszter kijelentéséről.

kpd \ kvb \ brr
MTI 2022. május 3., kedd 17:27

(Magyar Távirati Iroda, 2022. május 3.)

Visszavonta az Anne Frank feltételezett elárulójáról szóló könyvet a hollandiai kiadó

A Magyar Távirati Iroda jelentést tesz közzé a nemrég megjelent Anne Frank-könyv visszavonásáról.

*

Kultúra-történelem-irodalom-könyv-Belgium
Visszavonta az Anne Frank feltételezett elárulójáról szóló könyvet a hollandiai kiadó

Gebauer Szabolcs, az MTI tudósítója jelenti:
Brüsszel/Amsterdam, 2022. március 23., szerda (MTI) - Hollandiai kiadója visszavonta az Anne Frank feltételezett elárulójáról szóló könyvet, miután egy szakértői csoport jelentése szerint hiteltelennek bizonyultak az abban szereplő állítások – közölte a DutchNews.nl című angol nyelvű holland hírportál.

Rosemary Sullivan könyve – amely Nyomozás Anne Frank ügyében – Az árulás igaz története címmel magyarul is megjelent – „85 százalékos bizonyossággal” állítja, hogy a nácik elől rejtőzködő Anne Frank és családja amszterdami búvóhelyét egy zsidó jegyző árulhatta el a megszállóknak a második világháború idején.
A szóban forgó könyv egy már nyugdíjba vonult FBI-ügynök, Vince Pankoke nyomozása alapján íródott. A kötet szerint Arnold van den Bergh – a lehetséges áruló – a németek által létrehozott amszterdami Zsidó Tanács tagja volt, és jegyzőként műalkotások náciknak való kényszerértékesítése ügyében járt el. A könyv írója szerint Van Bergh bejutott olyan helyekre, ahol zsidók rejtőzködtek, és vélhetően ő vezette el a rendőrséget 1944. augusztus 4-én a Frank család rejtekhelyére.
A könyv kiadása óta több történész is megjegyezte, nincs bizonyíték arra, hogy a Zsidó Tanácsnak feljegyzései lettek volna azokról a címekről, ahol a zsidók elrejtőztek.
A kötet holland kiadója, az Ambo Anthos azt követően döntött a visszahívásról és a kiadás leállításáról, miután kedden nyilvánosságra hozták a könyvben szereplő állítások vizsgálatára létrehozott, háborús szakértőkből és történészekből álló bizottság jelentését. A jelentés szerint az FBI nyugalmazott ügynöke által vezetett nyomozás következtetései szakmailag nem helytállóak. A könyv állításai gyenge, bizonyíthatatlan, esetenként hibás forrásokra alapulnak, azokat semmilyen módon nem vetették alá kritikai értékelésnek. Nincs hiteles bizonyíték arra, hogy léteztek volna címlisták a zsidók amszterdami rejtekhelyeiről, ahogy arra sem, hogy Arnold van den Bergh ilyen listák birtokában lett volna – közölték.
„Ennek a súlyos vádnak nincs komoly bizonyítéka” – állapították meg a szakértők.
Anne Frank családja Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Miután 1940 májusában a németek Hollandiát is lerohanták és megszállták, Anne és családja bujkálni kényszerült, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket 1944. augusztus 4-én. Annét és nővérét a bergen-belseni táborba szállították, mindketten ott haltak meg. Édesanyjukat Auschwitzban gyilkolták meg. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérve tudta meg, hogy családját koncentrációs táborokban ölték meg.
Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd 1947-ben kiadta. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik.

kgsz \ ksb \ pmg
MTI 2022. március 23., szerda 10:10

(Magyar Távirati Iroda, 2022. március 23.)

Vodka, vodka, édes vodka

A Magyar Hírlap olvasói rovatában közli Matthaeidesz Konrád írását Vodka, vodka, édes vodka címmel.

*

Vodka, vodka, édes vodka

Hajdanán, úgy hét évtizede, a szülőfalumnál szóltak a fegyverek. A keletről Uri-uri-hurrá kiáltással előretörő tömeg a halottjait hátrahagyva nyomult előre, és elfoglalta a falut. Hogy mi jött utána? Birokra szálltak a gyengébbik nemmel. Raboltak, no és ittak, ittak, itták azt, amiben azt gondolták, hogy van némi szesz. A parancsnokok jóváhagyóan nézték a vedelést, és ők is versenyre keltek a beosztottjaikkal. A kölni különösen kedvelt volt, volt ugyan némi illata, de az nem számított, lehörpintették a győzelemre, „Gitler” halálára, no és a nagyvezérre, Sztálinra.
Hogy miért jutott ez eszembe? A hirközlő szervek közölték, hogy Irkutszkban mintegy negyvennyolc fő átadta lelkét a túlvilágnak, haláluk oka a testerősítő folyadék elfogyasztása. A hajdani jó elvtársak olcsóbbnak vélték a vodkánál, no meg talán volt valami különleges íze is. Hörpintették, kortyolgatták, majd álomra hajtva fejüket örökre elszunnyadtak. A hatalom ott kiadta az ukázt, hogy le kell tartóztatni a forgalomba hozót, hiába volt az üvegeken jelzés, az nem számit, Iván olvas, de nem gondolkodik.
Előjött a régmúlt, aligha változott a módi, a vodka, pontosabban a szesz az alapja a sztálini, brezsnyevi ideológián felnövekvő ifjuságnak. Negyvennyolc ember (eddig) elhunyt, kár értük. De valahogy mégis azokra gondolok, akik annak idején jó anyám félve őrzött kölnijét a torkukba öntötték. Igaz, az nem volt az a későbbiekben klasszikusnak számító „Moszkva kölni”, amit az ideiglenesen itt tartózkodó csapatok tagjaitól szereztünk be, s amellyel a  lányokat riasztgattuk a húsvéti locsoláskor, hisz a bűze napokig illatozott a ruhából. Az idő megy, a vodka, a szesz életszükséglet, feledtet, butít.

Matthaeidesz Konrád, újságíró

(Magyar Hírlap, 2016. december 21.)

Aktívan és aktuálisan

A Napút című folyóirat 2016/8-as száma közli Szabó Palócz Attila írását a Páncélgyűrű című képregényről.

* 

Aktívan és aktuálisan

Szubjektív morfondírozások egy ötvenhatos képregény ürügyén

A nyugati és a tengerentúli művészetben, de akár a tőlünk alig karnyújtásnyira lévő délszláv régióban is – az irodalomban, a képzőművészetben, a filmben, a színházban, a képregényben, a zenében – természetes, hogy az alkotók naprakészen reagálnak műveikben az aktuális társadalmi jelenségekre és különféle folyamatokra, politikai eseményekre, forradalmi földindulásokra. Nem is sejtem okát, miféle gyökerekre vezethető ez vissza, de csak itt, a Kárpát-medencének ebben a kis magyar szegletében ragadt meg az ettől való kategorikus elzárkózás, a kulturális lenézése, lebecsülése – az efemer megbélyegző jelzője mögé bújva – mindennek, ami már többé-kevésbé köszönő viszonyt alakított ki hétköznapjaink valóságával, s merészel aktívan reagálni is arra. Mintha a természetes részese lenne… Mert mije, ha nem része egyébként is, akkor is, amikor nem hajlandó ezt tudomásul venni? Értem én, persze, hogy a sokkos ébredés, feleszmélés a szovjet típusú világból, amelyben mindenkinek kötelezően meg kellett írnia a saját Sztálin-versét, ha érvényesülni akart, szinte természetes módon hozta magával a művészetek idegenkedését és elzárkózását a társadalmi-politikai aktualitásoktól a rendszerváltoztatás idején, de egyáltalán nem biztos, hogy helyesnek, sőt, hogy életképesnek látom ezt a magatartást. Hiszen, ha a magyar irodalom legnagyobbjaira gondolunk, akkor bizony Babits Mihálytól Ady Endrén át Tóth Árpádig és Kosztolányi Dezsőig mindenkinek vannak az életművében olyan remekművek, amelyek épp a napi politikai aktualitásokra reflektálnak.

Mint a művészetek teljes palettája, az Egyesült Államokban – ahol már a negyvenes évek legelején, egészen pontosan 1940 decemberében Amerika kapitány a róla szóló sorozat első részének borítóján is Adolf Hitlert pofozta – a képregény is azonnal reflektál a világpolitika aktuális eseményeire. Így egyáltalán nem meglepő, hogy az egyik epizódban Superman egy magyar menekült kisfiú, Sándor segítségére sietett az ötvenhatos forradalom és szabadságharc leverése után. S az sem, hogy a ma már Magyarországon is széles körben – de mégis elsősorban a nagy költségvetésű mozifilmek révén – ismert Marvel Comics kiadóház elődje, az Atlas gondozásában az üzletekbe került Battle című sorozat 1959 augusztusára datált, sorrendben hatvanötödik számában egy ötvenhatos képregénnyel tisztelgett a magyar forradalom hősei előtt.

Alig három évvel a szabadságharc brutális leverése után Amerikában tehát már képregény dolgozta fel a magyarországi eseményeket. Szerzőként pedig az alkotást az a Jack Kirby (1917–1994) jegyzi, akit ma már a tengerentúli képregény egyik legnagyobb, legendás alakjaként tisztelünk. Munkásságára jellemző, hogy a valóság fényképszerű utánzása helyett mindig is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a lendületességre, a mozgás, a különböző mozdulatsorok ábrázolására, de sokszor a torzulás határáig eltúlozta a szereplők méreteit is. Ugyanez jellemző a Páncélgyűrű című alkotására is, ahol épp ezek a rajztechnikai megoldásai adják meg a cselekmény nélküli történet lendületét, s ragadják magukkal olvasójukat. Ennek a képregénynek ugyanis nincs összefoglalható, elmesélhető cselekménye; ellenben épp a forradalmat meséli el a külső szemlélő szempontjából, egy-egy kiragadott motívum kidomborításával, érzékletesen, s mégsem érzelgősen, tényszerűen, s mégis megfelelő alkotói szabadsággal.

Mindezek összessége pedig, akárki akármit mondjon is, soha nem lehet efemer.

(Napút, 2016/8. szám)

 

 

 

Superman, Sándor és 1956

A Kötöttségek nélkül című blog közli egy Fedor nevű szerző (álnevű?) szerező írását egy, az ötvenhatos magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó Superman-képregényepizódról.

*

Superman, Sándor és 1956

Superman mindig is jófiú volt. Ha Amerika helyett a Szovjetunióban találták volna ki, ő lehetett volna a mintaúttörő: ahol tud, segít, és persze küzd a gonosz ellen. Ilyen tulajdonságokkal természetes, hogy használták propagandára is a karakterét. Hitlerrel még csak képregényben tudta összemérni az erejét, de pl. a Ku Klux Klán a valóságban is megroppant attól, hogy Clark Kent köpenyben repdeső alteregója egy aktivistának köszönhetően leleplezte a rasszista szekta röhejes rituáléit.

És hogy miért érdemes felidézni ezeket pár héttel a kvótanépszavazás után és két nappal október huszonharmadika előtt?

Hát mert hősünk (aki ugye maga is háborús menekültként érkezett a Földre szülőbolygójáról, a Kryptonról) az ENSZ által 1960-ra meghirdetett Menekültek Világévében az egyik képregényben az angolul még nem beszélő, és ezért magát kirekesztettnek érző 56-os menekült magyar kisfiú, Sándor segítségére sietett. A hőstett ezúttal abból állt, hogy elmagyarázta két jólszituált amerikai srácnak, miért érdemelnek együttérzést azok, akik kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat. Mivel Superman a szemléltető oktatás híve, a hóna alá csapta Jimet és a haverját, aztán lazán átrepült velük Európába (kész csoda, hogy a szülők nem jelentették fel gyerekrablásért), hogy megmutasson nekik egy olyan menekülttábort, amely ugyan négycsillagos hotel azokhoz a sátrakhoz képest, amelyeket Orbánék állítottak fel a rajtunk keresztülutazó szerencsétleneknek, de azért még így is sokkolóan hatottak az ötvenes évek amerikai kertvárosi idilljében felnőtt srácokra.

A sztori üzenete egyértelmű, még ha kissé szájbarágós is, a vége pedig természetesen happy end, Sándorunk barátokra lel. Bár ez az üzenet egyáltalán nem újkeletű (egy másik szuperhős, egy bizonyos Jézus lassan már 2000 éve hirdeti), elnézve azokat, akik bedőltek a fideszes uszítókampánynak, úgy látszik mégse jutott el még mindenkihez.

Lehet, hogy a kormány Lex Luthora, Habony Árpád rendelkezik némi Gucci mintás kryptonittal?

A teljes képregény a hajtás után:

Fedor

(Kötöttségek nélkül, 2016. október 21.)