Az elvarázsolt kis kastély Szabadkán. 💗

Farkas Zsuzsa két szabadkai fényképet tölt fel a Facebookra.

*

Az elvarázsolt kis kastély Szabadkán. 💗

A magyar kultúra él

Farkas Zsuzsa egy idézetet tesz közzé a Facebook-profilján.

*

A magyar kultúra él

Részlet Móricz Zsigmondnak a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén mondott beszédéből

„A magyar kultúra munkásai ezennel síkra szállnak a magyar kultúráért.

Mit jelent ez a harc?

Ez a harc éppen ellenkezője a militarizmusnak: nem öl: teremt.

Ez a harc csak azt jelenti, hogy a magyarság nem engedi magát elsodortatni magasabb álláspontjáról. Ez a harc azt ígéri, hogy a magyar faj nem engedi magát belesodortatni a gyűlölködésbe, alávalóságba, a sötétségbe. a magyarság felemelt fővel, dalos szájjal vidám szívvel akarja tovább folytatni azt a kultúrmunkát, amelybe oly szépen beleigazodott.

(…)

A nép nem akar harcolni: a népek nem akarnak egymással harcolni. A magyar paraszt sohasem akarta leigázni a tót parasztot, a román, a szerb, a horvát paraszt testvért, s a magyar nép kezét nem is fertőzi ezer év alatt soha testvérvér.

A népek nem harcolni akarnak: hanem élni.

A népek nem barbárságot akarnak: hanem kultúrát.

A népek nem azt akarják, amit a gyilkos, kardos, gázbombás katonák csinálnak: hanem azt akarják, amit mi, a kultúra szerény s egyszerű munkásai csinálunk.

A mi kötelességünk tehát fenntartani a kultúra folyamatosságát. A mi kötelességünk tovább mívelni a lelkek kiskertjét. A mi rendeltetésünk ébren tartani a fogékonyságot, a kultúra üdítő s éltető hatásával, számára.

(…)

A magyar kultúra él, s mikor a magyar kultúra védi életét, ezzel előharcosa az emberiség új kultúrkorának.”

Hóhérokról és hóhérságról

Barlog Károly egy korábbi dedikáció megosztásával emlékezik a Facebook internetes közösségi portálon a most elhunyt Fehér Kálmán költőre. A fotó alatti kommentekben izgalmas párbeszéd alakul ki a vajdasági magyar közélet tisztázatlan kérdéseiről.

*

Szilárd Mezei: Hiába akarok, akkor se tudok elvonatkoztatni attól, ki és mi volt FK és mi volt a szerepe Sziveriék kinyírásában. Egy hóhérral kevesebb. A hóhér is ember, persze. Legyen neki könnyű a föld.

Barlog Károly: Nem is kell elvonatkoztatni. A kérdés számomra az, hogyan nyerhet egy hóhér bűnbocsánatot?

Szilárd Mezei: Az attól függ, tanúsított-e megbánást.

Csaba Pressburger: „– Mi az, ami bánt?

– Amikor azok az emberek, akiket a barátaimnak gondolok, átvernek, magadra hagynak, elárulnak. Példának okáért ami örökkön bánt: a Symposion körüli történések. A Symposionnak én alapító tagja vagyok, Konczal, Domonkossal, Bányaival együtt, mindent megtettem azért, hogy legyen és virágozzon. Küldtem Magyarországra, Kassáktól Weöres Sándorig, Eörsi Pistától a Párizsi Műhelyig... Közöltettem az írásokat, Bori Imrét angazsáltam mindjárt kezdetben, nem mindenki tetszésére, hogy indítsa el az avantgárd írásait, így keletkezett az egész sorozata... Sziverinek is én adtam ki az első könyvét, mért akartam volna rosszat annak az embernek, aki akkor éppen olyan helyzetben volt, hogy segíteni kellett volna neki. De nem volt megértés iránta se a Magyar Szó, se a Könyvkiadó főszerkesztője, se a laptanács elnöke részéről. Engem toltak be, mint egy trójai falovat, olyan dolgokba, amelyekhez semmi közöm nem volt. Az inkriminált szám nem is az én nevem alatt jelent meg. Mégis próbáltam segíteni. Csorbának mondtam, írja meg, mi történt, majd közli az írását a Magyar Szó, de Erdélyi hallani sem akart róla. A vezérigazgatónak akkoriban nem volt olyan hatalma, mint ma, hogy ezt megparancsolhatta volna..." (Farkas Zsuzsa beszélgetése Fehér Kálmánnal; Hét Nap, 2013.)

Szilárd Mezei: Láttam, ez minden, csak nem megbánás, maszatolás és hárítás, azaz hazugság

Csaba Pressburger: Minden szereplő hárít, tagad vagy nem nyilatkozik.

Szilárd Mezei: Nem minden szereplő, csak azok, akik a másik oldalon álltak, a hóhérok. De ez mindig is így volt, s így is lesz – kivéve a te esetedben, ami ritka, hogy 5 év után megbánást tanúsít az azóta már alkotmánybíró géniusz

Csaba Pressburger: Az se volt épp a szó szoros értelmében véve megbánás, csak annak beismerése, hogy hiba volt. Persze ez se lebecsülendő.

Szilárd Mezei: Igaz, de azért messze több, mint amit Sziveri hóhérjai tettek

Szilárd Mezei: De, jaj, ezt egy Istenért se az alkotmánybíró géniusz védelmében írtam!! Csak a két ügy hasonlósága mentén

Laskovity Ervin: A hóhérság kapcsán, Balázs Attila: „Sajnálom nagyon a barátomat, Sziveri Jánost, és nagyon is hiányoltam egész maradék életén át, de soha nem voltam úgy vele, hogy azt gondolnám, ő konkrétan ebbe halt volna bele.”

Szilárd Mezei: Ő így gondolja