Csitító morfium a fájdalomra

A Családi Kör a Képhistóriák című rovatában közli Szabó Palócz Attila jegyzetét.

*

Csitító morfium a fájdalomra

Molnár Ferenc a császári és királyi sereg főhadiszállásán írta meg A fehér felhő című mirákulumát

Molnár Ferencről, A Pál utcai fiúk szerzőjéről úgy tudjuk, nem volt egy kimondottan bátor ember, haditudósítóként sem merészkedett a harcok közelébe, leginkább csak a császári és királyi tisztekkel ferblizett a frontvonalaktól tisztes távolságban. Igaziakat tehát nem, csak kártyacsatákat vívott és látott…

A tisztektől gyűjtötte be azokat az információkat, amelyek alapján emlékezetes tudósításait megírta, s amelyek közül – ezt is feljegyezték róla – néhányat még az ellenséges lapok is átvettek. Tavaly volt száz éve, hogy kötetben Egy haditudósító emlékei címmel 1916-ban kiadta harctéri írásait, haditudósítói munkájáért pedig Ferenc József-renddel tüntettek ki.

Időközben az akkor már ismert drámaíró a sereg főhadiszállásán írta meg A fehér felhő című egyfelvonásos mirákulumát. A budapesti Nemzeti Színház 1916 elején mutatta be a darabot Hevesi Sándor rendezésében, a Színházi Élet című lap fotósa, ifj. Alexy pedig az egyik próba után készített a stábról csoportképet, amely aztán az újság 1916. február 20-i számában jelent meg. Balról jobbra: Bartos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Pataki József színművészek, Molnár Ferenc író, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Rajnay Gábor, Kürthy József, Tóth Imre, Bajor (akkor még Bayer) Gizi, Szőke Sándor színművészek.

„Csitító morfium a fájdalomra” – írta akkor Kosztolányi Dezső a bemutatóról. Molnár Ferenc A fehér felhőért megkapta a Tudományos Akadémia legrangosabb kitüntetését, a Voinits-díjat. A darabot 2004. szeptember 27-én mutatta be ismét a Nemzeti Színház Béres Ilona főszereplésével, Vidnyánszky Attila rendezésében.

(Családi Kör, 2017. szeptember 21.)

Nemzetiségi izgatók a börtönökben

A Magyar Hírlap részleteket közöl Tamáska Péter megjelenés előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

*

Nemzetiségi izgatók a börtönökben

A politikai propaganda legjobb eszköze a gépfegyver – a vasgárdisták szerint

„Nemzetiségi izgatók” esetén szokásba jött, hogy egy stróman vállalta el az írástudók helyett a büntetést. Persze ezt csak kisebb esetekben engedhették meg maguknak, annyira elnéző azért nem volt a liberális magyar állam. Széll Kálmán miniszterelnök oda is vetette a Parlament folyosóján a nemzetiségi képviselőknek, hogy legalább írni tanítsák meg a strómanjaikat.

Szegeden ült 1898-ban Svetozár Hurban-Vajanskyra, aki a turóc­szent­mártoni - itt mondták ki később a szlovákok elszakadását Magyarországtól- Nemzeti Újság szerkesztőjeként oroszbarát politikai publicisztikájával nagy hatást gyakorolt a szlovák értelmiségre. Egyévi szegedi fogházéletét naplóban és versben is megörökítette. Ioan Slavici, a románok Világoson született ébresztője Vácott töltötte büntetését izgatásért, ahol műkedvelő szakácsként a párbajért elítélt Herczeg Ferenc kártyanyereségéből alaposan bevásárolt, és kiváló borjúpaprikást és túrós csuszát készített a házifegyenceknek.

„Slavici a fekete-sárga nagy­románok közé tartozott” – írta visszaemlékezéseiben Herczeg, aki fogságában lett íróvá. „Nem hitte, hogy Románia a maga erejéből el tudná foglalni és meg tudná tartani Erdélyt, és azért egy föderalista osztrák császárságról ábrándozott, amelynek egyik állama az Erdéllyel egyesített Románia lenne. Slavicitől tudom, hogy ennek a tervnek Bécsben nagyszámú és magas állású hívei voltak…”

Octavian Goga, költő és műfordító, Ady Endre barátja Szegeden ült, két hónapot kapott sajtóvétségért. (Adyt 1902-ben mindössze öt napra elzárták Nagyváradon, mert az Avram Jancu sírjánál beszédet mondó Novákoviciről, A mártír címen, glosszát írt. Jancu magyarok tömeges lemészárlásában volt bűnös 1848–49-ben.) Goga a naiv és részeges Adyval szemben vérbeli politikus volt: Budapest kultúrfölényét elutasította, és irodalmát New York provinciális, zsidó lerakatának nevezte. Az egészséges románságnak vissza kell húzódnia tiszta és erőt adó hegyei és fenyvesei közé – mondogatta. A románoktól elszenvedett 1919-es vereségünk és Erdély elcsatolása után előbb a művelődési tárcát kapta meg a  bukaresti kormányban, aztán államminiszter, 1926-ban belügyminiszter lett, és Románia második világháború előtti válsága idején ő lett a miniszterelnök.

Goga – aki Adyt, Petőfit és Az ember tragédiáját lefordította románra – a szélsőjobboldali Vasgárda ideológusaként halt meg 1938-ban. (Vasgárdistái mondogatták, hogy a politikai propaganda legjobb eszköze a gépfegyver. Verssor gyilkosok modorában.) Kolozsvárott 1894. május 17. és 25. között folytatták le az úgynevezett memorandumpert. A Román Nemzeti Párt vezetői az uralkodótól memorandumban kérték, hogy adjon védelmet a magyar „faji uralom” ellen.

Ferenc József az írást felbontatlanul megküldte a magyar miniszterelnöknek. Miután Vasile Lucaciunak és társainak nem sikerült, mint Budapesten mondták, „az osztrák császárnál bevádolni a magyar királyt”, a memorandumot kinyomtatták és Erdélyben terjesztették. A terjesztés során a román „ébresztők” és a hatóságok közt összetűzésekre került sor, és a kolozsvári perben izgatás miatt Lucaciu öt év, tizennégy társa pedig sajtó útján elkövetett vétség miatt két hónaptól két és fél évig terjedő államfogház büntetést kapott. Az „oláh mártírok” ügye nagy port vert fel, a Szegedi Napló is cikkezett róluk, hiszen Lucaciu, Ion Ratiu és Coroian büntetését Szegeden töltötte. (Ratiu szobra Tordán, szülővárosában áll, és Kolozsvárt, a főtér egyik sarkánál, a Groza utcánál emeltek a memorandumper elítéltjeinek emlékművet.) A millennium évére a szocialista, a földmunkás és az agrárszocialista mozgalmak is megerősödtek. Az 1896-ban az államfogházban megfordult nyolcvannyolc elítélt között volt a szegedi szocialisták egyik iparos vezetője is, aki szobája bútorába nemcsak fogsága idejét, hanem azt is bevéste, hogy „Éljen a szocializmus!” Századfordulói játékosság, merő tréfa – mondhatnánk.

Az első női államfogoly, az ugyancsak szocialista Almádi Mátyásné, született Retek Teréz 1899-ben érkezett. (Adán született, akárcsak Rákosi Mátyás.) Ekkor már kezdték elkülöníteni a szocialistákat a többiektől, főleg a párbajozóktól. A szocialisták többnyire szélsőséges kossuthisták és agrárszocialisták voltak, de jöttek az igazi „profik” is, mint Kun Béla, akinek 1908. májusi szabadulását Ady levélben üdvözölte. S voltak benn csípős nyelvű íróemberek, mint Békefi Aladár, a konferanszié Nagy Endre, Gonda József, Sass Elemér. És mért is maradt volna ki a sorból Molnár Ferenc? (Ő nem csípős nyelvéért, hanem párbajvétség miatt kapta ítéletét.) Molnár „látó” ember volt. A Nagy Háború második évének elején egy vita során azt mondta a sebesülteket önzetlen lelkesedésből ápoló Fedák Sárinak, a nemzet dívájának, hogy a hazafias hév sem segít az országon. A vég megíratott, ebbe pedig nyugodj bele! - üvöltött rá a Pál utcai fiúk szerzője. Mire Fedák:

– Mibe nyugodjak bele?

– Abba, hogy a hatvanöt vármegyéből összesen tizenegy megye fog megmaradni.

Részletek a szerző hamarosan megjelenő, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

(Magyar Hírlap, 2016. december 2.)

Az őrtoronyból rendszeresen lestek csípős nyelvű íróemberekre is