Csitító morfium a fájdalomra

A Családi Kör a Képhistóriák című rovatában közli Szabó Palócz Attila jegyzetét.

*

Csitító morfium a fájdalomra

Molnár Ferenc a császári és királyi sereg főhadiszállásán írta meg A fehér felhő című mirákulumát

Molnár Ferencről, A Pál utcai fiúk szerzőjéről úgy tudjuk, nem volt egy kimondottan bátor ember, haditudósítóként sem merészkedett a harcok közelébe, leginkább csak a császári és királyi tisztekkel ferblizett a frontvonalaktól tisztes távolságban. Igaziakat tehát nem, csak kártyacsatákat vívott és látott…

A tisztektől gyűjtötte be azokat az információkat, amelyek alapján emlékezetes tudósításait megírta, s amelyek közül – ezt is feljegyezték róla – néhányat még az ellenséges lapok is átvettek. Tavaly volt száz éve, hogy kötetben Egy haditudósító emlékei címmel 1916-ban kiadta harctéri írásait, haditudósítói munkájáért pedig Ferenc József-renddel tüntettek ki.

Időközben az akkor már ismert drámaíró a sereg főhadiszállásán írta meg A fehér felhő című egyfelvonásos mirákulumát. A budapesti Nemzeti Színház 1916 elején mutatta be a darabot Hevesi Sándor rendezésében, a Színházi Élet című lap fotósa, ifj. Alexy pedig az egyik próba után készített a stábról csoportképet, amely aztán az újság 1916. február 20-i számában jelent meg. Balról jobbra: Bartos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Pataki József színművészek, Molnár Ferenc író, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Rajnay Gábor, Kürthy József, Tóth Imre, Bajor (akkor még Bayer) Gizi, Szőke Sándor színművészek.

„Csitító morfium a fájdalomra” – írta akkor Kosztolányi Dezső a bemutatóról. Molnár Ferenc A fehér felhőért megkapta a Tudományos Akadémia legrangosabb kitüntetését, a Voinits-díjat. A darabot 2004. szeptember 27-én mutatta be ismét a Nemzeti Színház Béres Ilona főszereplésével, Vidnyánszky Attila rendezésében.

(Családi Kör, 2017. szeptember 21.)