A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila Sziget-sorozatának
folytatását.
*
SZIGETI HISTÓRIÁK
2017
Ezeregy fesztiváléj legszebb meséi
Az idei, sorrendben immár
huszonötödik Sziget Fesztivál kevesebb látogatót vonzott ugyan, mint a tavalyi,
vagyis a huszonnegyedik, s ezzel elmaradt a 2016-os kimagasló rekordtól, de így
is voltak teltházas napok, és az egy hét alatt még így is több mint négyszázötvenezren
látogattak ki az óbudai Hajógyári-szigetre. Kádár Tamás, a Sziget cégvezetője,
aki Gerendai Károly alapítótól vette át a stafétabotot, úgy értékelte, hogy a
látogatók visszaesése abból is adódik, hogy ma már többen „klónozzák” a Szigetet,
ami bizony – felettébb sajnálatos módon – innen, a „forrástól” is elszippant vendégeket.
„Kétségtelen, hogy a line-up terén sem volt az idén nagy szerencsénk” – mondta,
de szerinte ez a nagyságrendű vendégsereg, ami az idén összegyűlt, nagyon
kellemes, „élhető” fesztivált eredményezett. Tehát még jó oldala is van annak,
hogy nem dőltek meg újabb látogatottsági rekordok – tehetjük hozzá (mondjam
úgy?...) akár nyugodt lélekkel is.
Százhárom országból érkeztek látogatók az idei Sziget
Fesztiválra, ami valamivel több mint a hasonló tavalyi adat volt. Legtöbben
Hollandiából zarándokoltak Budapestre, sorban utánuk pedig az angolokból, a franciákból,
a németekből és az olaszokból volt az idén nyáron a legtöbb Óbudán, de a világ
távolabbi pontjairól is érkeztek látogatók. Egy hongkongi házaspár például az
alig tizenegy hónapos csecsemőjét is elhozta, hogy idejekorán megérezze az
igazi Sziget-feelinget, hiszen valóban nem lehet ezt túl korán, elég korán
kezdeni.
De Ausztráliából is meglepően sokan váltottak jegyet az idei
fesztiválra…
A sztárallűrök bűvöletében
„Egyre több hollywoodi sztárt lehetett felfedezni a közönség
soraiban” – közölték rögtön a Sziget Fesztivál idei zárása után kiadott
közleményükben a szervezők. Úgy tűnik, hogy amíg az Amerikai Egyesült
Államokban a Coachellára járnak szórakozni – no és persze önmagukat a
„csillogásban” a kameráknak és fényképezőképeknek megmutogatni – a világhírű és
a világhírnév után ácsingózó filmcsillagok, addig Európában a Szigetet választották.
Így például a mínusz egyedik napon, a P!nk-koncerten már ott sorakozott a
nézőseregben Ashton Kutcher, Mila Kunis, Justin Theroux és Luke Evans is… De aztán
meg annyira rákaptak a Sziget ízére/ízeire, hogy több napon is kilátogattak,
visszatértek. Ashton Kutcherék eljöttek például Wiz Khalifa és a Chainsmokers
koncertjére is, mi több, egy kis előbulit is tartottak a fesztiválon, ugyanis
Mila Kunis születésnapja is erre az időre esett. Ashtonék persze nemcsak a
koncertet nézték meg, de benéztek a zenészekhez is az öltözőbe.
Engem ugyan soha nem nyűgöztek le a sztárallűrök, de azért
van valamiféle diszkrét bája ennek a fajta figyelemnek is…
Isten hozta hát őket
is idekint!
A mínusz egyedik napon, a P!nk-koncerten persze már mi is ott
sorakoztunk a nézőseregben. Addigra azonban már becsülettel ránk is esteledett szépen,
élményszerűen (sőt, Robika is befutott „hová a Mennybeli akarta”…), hiszen mi
még fényes nappal kezdtük az idei fesztivált. Igyekeztünk idejében kiérkezni a
Hajógyári-szigetre, ugyanis talán egy kicsit előnytelennek is mondható
időpontban, délután négykor – még a tűző és perzselő, az összes hőségriadót
megszégyenítő napsütésben – kezdődött a vajdasági frontemberrel és egyben
névadóval, vagyis Csorba Lócival színpadra lépő Lóci Játszik zenekar koncertje.
Utána pedig az összes, a környéken (s még távolabb…) fellelhető délvidéki
magyart egy helyre csődítő bosnyák Dubioza Kolektiv programja következett
háromnegyed hattól…
„Gizike drága, fogja már meg”
Arról meséltem a múlt héten, hogy korábban szokásommá vált
már, hogy az éveken át – különböző helyeken – vezetett Szigeti históriák című
sorozatomban minden egyes esztendő eseményeinek feldolgozását Uj Péternek az
abban az évben a Pesti Est című műsorújság Sziget-különszámában megjelent vezércikkének
idézésével indítottam… Egyfajta sajátos felütésként, intróként. Mert ennek a megírása
meg az ő feladata volt! Kényelmes halmazállapot volt ez így! Meg testhelyzet… Mert
hát szinte a kezdetektől a Pesti Est említett különszáma(i) volt(ak) a
fesztivál hivatalos műsorfüzete(i). Igen ám, de aztán néhány évvel ezelőtt –
egészen pontosan 2012-ben – Uj Péter épp egy ilyen vezércikkben mondott
egyszerre le is meg fel is, s habár akkor a Perspektívák
oldalain (http://perspektivak.blog.hu) azonmód megüzentem ugyan neki, hogy ácsi
van, kishaver!, meg hogy ezt semmiképp sem fogadhatjuk el tőle, nem
nagyon érdekelte a véleményem, a hozzászólásom, a mihaszna üzengetésem,
dünnyögésem, pánikrohamom… Talán el sem jutott hozzá.
„Az izét EZENNEL
megizé. Nyitom. Gizike drága, fogja már meg, leszszíves!” – írta akkor
nemcsak nekem, de minden visszajáró szigetes léleknek is üzenve.
Így történt hát, hogy nemcsak vezércikk, de Pesti Est nélkül
is maradtunk hamarosan, ugyanis a következő esztendőtől már nem ez a műsorújság
jelent meg a Sziget Fesztivál hivatalos műsorfüzeteként, hanem a rendezvényt
Fesztiválköztársasággá (át)keresztelve a szervezők egy szabályos – mintha csak valamely
hivatal állította volna ki! – útlevél formájú kiadványban foglalták össze a hét
várható (tervezett…) eseményeit. Húztuk is egy kicsit a szánk szélét emiatt, mint
aki citromba vagy vérnarancsba harapott, hiszen sok-sok megszokott tartalom így
már elmaradt, ebbe a formátumba már nem fért bele. Meg aztán 21. század van,
aki többet akar megtudni, töltse le mobiltelefonjára a Sziget appot… Másfelől
viszont örültünk is a változásnak, mert egy nagyon frappáns ötlet volt a műsorfüzet
ilyen kivitelezése. Szóval potyogtak a pontok ide is, oda is, húztunk „reckát”
a pluszos pozitív és a mínuszos negatív oszlopba is.
A merészség csimborasszója
Azóta egy kicsit bajban is vagyok minden évben – minden
esztendő eseményeinek feldolgozásakor – azzal, hogyan is tarthatnám meg a
szokásaimat úgy, hogy az ne jelentsen minőségi változást is egyben. Ez persze
így megoldhatatlan… Senki sem próbálta meg ugyanis átvenni Uj Péter feladott
helyét és szerepét a műsorfüzetben (és sem…). Merész vállalkozás is lett volna,
szót se róla. Így hát, mit volt mit tennem, többször idéztem azóta már évindítóként
Tarlós „Decibel” István korábbi óbudai polgármester, jelenlegi budapesti főpolgármester
beköszöntőjét a Sziget Fesztiválköztársaság hivatalos útleveléből, de hát ezek az
írások, ugye, egészen más jellegűek és szellemiségűek, kevés azonosságot vagy
legalább csak hasonlóságot mutatnak a megszokott Pesti Est-es vezércikkekkel.
Ezért hát most úgy döntöttem, hogy erre a különleges alkalomra valami egészen
újszerűt választok, így került tehát előtérbe az idén Bús Balázs,
Óbuda-Békásmegyer kerületi polgármesterének beköszöntője, ahogyan azt olvasóink
a múlt héten, sorozatunk előző részében már láthatták is…
S akkor itt illenék most szólnom néhány szót arról is, hogy
mitől ennyire különleges ez az alkalom. Legalábbis nekem… Szubjektíve. Nem
bánom, hát legyen… Lehet, hogy éppen ez lesz a merészség csimborasszója. Nemcsak
attól különleges ugyanis, hogy az idén volt huszonöt éves a Sziget Fesztivál,
és ez jelentős évforduló, de persze attól is… Mi ez a sorozat? Huszonöt év…
Ez tehát azt jelenti, hogy adott itt egy fesztivál, amelynek
a története már évszázadokban mérhető. Még ha egyelőre csak negyed évszázadról
beszélünk is!
De ezt már meg lehet így fogalmazni, s ez rettenetesen nagy
szó, hiszen gondoljunk csak bele, hány és hány más (de talán hasonszőrű…) fesztiváli
kezdeményezés indult, élte nagyszerű, csodálatos, máig is emlékezetes, csúcsra
járatott napjait, majd tűnt is el a naptárakból ugyanez a negyed évszázad
alatt, azonos időben, s igen, itt, nálunk, Vajdaságban is. És persze Magyarországon
is, de Európában meg aztán főleg…
Mindez azonban – szánjuk is, s bánjuk is bűnünket, de – a
legkevésbé sem befolyásolta a hangulatunkat (sőt, talán eszünkbe sem jutott…) az
idei Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján, sem a Lóci Játszik, még kevésbé a
Dubioza Kolekitiv koncertjén, hogy P!nk fellépéséről aztán már ne is regéljünk…
S közbeékelődött még a kanadai Billy Talent, a rendezvény
egyik, kiemelten nagy érdeklődéssel várt visszatérőjének nagyszínpadi produkciója
is.
(Családi Kör, 2017. szeptember 21.)
A Sziget Fesztiválköztársaság hivatalos útlevelének (vagyis
a műsorfüzetének) címlapja, 2017-es kiadás
A koncert látványelemekben is bővelkedett: P!nk valóban itt
repült a fejünk felett (Mohai Balázs felvétele)
A Sziget emeletnyi magas betűi már jelképpé váltak, s
akármilyen távolról érkezzék is, senki sem hagyhatja ki az előttük való
fényképezkedést (Mudra László felvétele)
A karszalag mindig különleges ereklye, sokan a fesztivál
után sem veszik le a karjukról, sőt, vannak, akik évek óta gyűjtik… (Mudra
László felvétele)
Lajkó Félix az idén a Sziget nulladik napján lépett fel a
világzenei nagyszínpadon (Fűrész Zsolt felvétele)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése