Szigeti históriák – 2017

A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila Sziget-sorozatának folytatását.

*

SZIGETI HISTÓRIÁK

2017

Ezeregy fesztiváléj legszebb meséi

„1996-ban lettem nagykorú. Ebben az évben utaztam el életemben először Szarajevóból és Boszniából, ahol épp csak, hogy befejeződött a háború. Anyámmal és a tesómmal elindultunk meglátogatni nagynénémet Murakirályon, a Muraközben, Horvátország északi részén, a magyar határ közelében. Jártunk Varasdon és Csáktornyán, martak bennünket a szúnyogok, de mi élveztük a nyári síkvidéki létet, mindez azonban nem is fontos történetünk folytatása szempontjából” – ezekkel a szavakkal vezette fel az idén nyáron a Sziget Fesztiválról készült kis hangulatjelentését Brano Jakubović, a bosnyák Dubioza Kolektiv formáció tagja.

A Facebook internetes közösségi portálon közzétett jegyzetében Brano Jakubović – immár a lényegre térve – így folytatta: „Igazából ugyanis arról akartam mesélni, hogy mi történt akkor, amikor átmentünk bevásárolni egy határmenti kis magyar városba. Kolbászt, vajkrémet, Traubisodát akartunk venni, meg persze minden mást, amit abban az időben, amikor Magyarország még elég olcsó volt, mindig onnan hoztunk. Fiatal rocker voltam, így különösen felkeltette a figyelmem egy óriásplakát, amelyre azt írták fel, hogy SZIGET, alatta pedig néhány akkori és mai kedvencem neve állt: Sonic Youth, Prodigy, Iggy Pop… Az akkori ifjonc énem azt sem tudta, mi az a Sziget, s azt sem, hogy néz ki egy igazán nagy fesztivál, hiszen épp csak, hogy kijutottam a háborús Szarajevóból, ahol a legnagyobb rock esemény egy-egy koncert volt a Sloga klubban.

Ma, huszonegy évvel később, ismét nagykorú lettem, és úgy adódott, hogy most én léphetek fel a Sziget nagyszínpadán. A Dubioza Kolektiv nevét ugyan még nem írják csupa nagy betűkkel, de egyszer talán majd harmadszorra is nagykorúvá válhatok, hogy a mi nevünk is nagybetűkkel szerepeljen a Sziget óriásplakátjain” – osztotta meg a világháló szorgos népével gondolatait Brano Jakubović. S habár így egyértelműen ugyan nem mondtuk ki, az elmúlt hetekben mindenképp utaltunk már rá, hogy az idei Sziget Fesztiválnak (2017. augusztus 9-16.) az úgynevezett mínusz egyedik volt a legfontosabb napja. Persze ez a megítélés így mindenképp szubjektív, annyiban tehát talán nyugodt lélekkel pontosíthatunk is itt most sebtében, hogy minden bizonnyal ez volt az egész hetes programnak az egyik legfontosabb napja, gyakorlatilag még a hivatalos kezdés előtt… No, s ebbe már nem csúszhat be semmiféle tévedés!

A nap fontossága pedig nem is csak a Dubioza Kolektivben, de a Lóci Játszikban, a Billy Talentben és természetesen P!nkben is mérhető… Kinek-kinek ízlése és meggyőződése szerint.

A kerítés szimbolikája

Brano Jakubović rövid kis jegyzetéből még aznap Szekeres W. István készített magyar fordítást, amely valós időben, vagyis gyakorlatilag szinte azonnal megjelent a Facebookon is, s tulajdonképpen ennek köszönhetően terjedt el a magyar internetezők között… Régi ismeretség ez, Szekeres W. ugyanis, akkor még a Figyelő című lap munkatársaként, néhány évvel ezelőtt egy másik – hozzánk, vajdaságiakhoz földrajzilag némileg közelebb is eső – fesztiválon interjút készített Jakubovićtyal. Ebben így fogalmazott: „Rendhagyó módon ért véget a Dubioza Kolektiv augusztus 27-i koncertje a Szegedi Ifjúsági Napokon: a zenekar vezetője, Brano Jakubović arra bíztatta a közönséget, hogy döntsék le a színpad előtti kerítést, sőt, a lefagyott biztonságiak megdöbbenésére maga is leugrott a színpadról, hogy segítsen. Az első sorokból 50-100 rajongó termett a színpadon, hogy a zenekarral közösen »játssza el« a ráadás számot, majd a koncert közös integetéssel és szelfizéssel zárult.

Brano Jakubović: Az egész koncert alatt ezen gondolkodtam, hogy meg kéne csinálni. Szegeden úgy oldották meg a biztosítást, hogy nemcsak a színpadot választották el a közönségtől, de a keverőpulttól a színpadig is húztak egy kerítést, gyakorlatilag kettéválasztva a közönséget. Ez a színpadról nagyon furcsán nézett ki. A kerítés, az elválasztó vonalak szimbolikája igen erős, pláne a jelenlegei helyzetben, itt Szegeden, alig pár kilométerre a magyar határon húzott kerítéstől.

● Ezek szerint követitek a menekültkérdést?

– Nekünk, boszniaiaknak ez egy nagyon élő emlék. Én még szerencsés vagyok, azon kevesek közé tartozom, akinek a háború alatt végül nem kellett költöznie, de szarajevóiként 14-15 évesen azért átéltem a város ostromát. Senkinek sem jó érzés olyan képet látni, amin egy nincstelen menekült a gyerekét a karjában tartva gyalogol, de nekünk, boszniaiaknak ez különösen felkavaró. Mi ismerjük azt az érzést, amikor muszáj menekülni, mert az élet elvesztette az értelmét ott, ahol élsz. Másfelől azt érezzük, hogy a kérdés még mindig nem kap elég figyelmet, az európai társadalmak bezárkóznak a saját problémáikba. A kép, amin a nincstelen menekült a gyerekével a karjában gyalogol, bekerül két Bajnokok Ligája meccsösszefoglaló közé, ahol millió eurókért szerződtetett focisták játszanak. Miközben azt a helyzetet, ami miatt ezek az emberek menekülnek, részben éppen az európaiak kreálták.” (Szekeres W. István: Interjú a menekültekről, a boszniai politikáról és az ingyen zeneletöltésről, Figyelő, 2015. augusztus 31.) Így hát…

Volio bi’ da za Bosnu zaigra Ronaldo

na svadbi da mi pjeva Amadeus Rambo

Volio bi’ da nam djecu ne dijele po vjeri

na TV da se vrate Šilja, Tom i Jerry

…üvöltötte együtt augusztus 9-én a Sziget Fesztivál nagyszínpada elé a szélrózsa minden irányából, a világ szinte minden tájáról összesereglett közönség az őrült bosnyákokkal együtt. Ebben a kórusban pedig jelentős túlsúlyban voltak a vajdasági magyarok…

Azt pedig akár a törvény előtt is bizonyítani tudom, hogy aki aznap objektív okok által akadályoztatva mégsem tudott eljönni Szabadkáról az óbudai Hajógyári-szigetre, az internetes élő közvetítést követhette… „Mintha együtt buliztunk volna” – írtam akkor sebtében én is a Facebookon.

A fej és annak a fogékonysága

Arról regéltem a múlt héten ugyanezeken az oldalakon, hogy a Sziget Fesztivál történetének első negyed évszázada alatt hány és hány más (de talán hasonszőrű…) fesztiváli kezdeményezés indult, élte nagyszerű, csodálatos, máig is emlékezetes, csúcsra járatott napjait, majd tűnt is el a nyári programnaptárakból ugyanez a negyed évszázad alatt, azonos időben, s igen, itt, nálunk, Vajdaságban is. És persze Magyarországon is, de Európában meg aztán főleg… Felemelkedésük nagyszerű volt, és fájdalmasan vettük tudomásul a bukásukat. Amikor pedig ezt mondom, gondolok itt a sorban olyanokra is, amelyeket egy-egy adott közegben/közösségben az adott pillanatban sokkal többre is értékeltek, mint a Sziget Fesztivált. („Nekünk, vajdasági magyaroknak sokkal fontosabb a zentai Nyári Ifjúsági Játékok, mint a Sziget” – emlékszem máig is erre a bölcsnek vélt, bölcsnek és megcáfolhatatlannak szánt gondolatra, „alapigazságra” – valójában: hórihorgas butaságra –, amelyet olyan fellengzősen, oly hangzatosan és persze oly nagyképűen sulykoltak néhány éve még. Megfelelő helyről. Az ilyen gondolatoknak cseppet sem megfelelő fejünkbe. Az ilyen gondolatokra cseppet sem fogékony fejünkbe… Pedig félreértés ne essék, a zentai nyári játékok csődjét én is tragédiaként éltem meg, ha másért nem, hát egyebek mellett azért is, mert a kezdetek kezdeténél is jelen voltam, végignéztem, sőt, kis híján versenyeztem is… s azóta is az a véleményem, hogy sokkal jobban – mint a családi ezüstre!, úgy – kellett volna vigyáznunk erre a rendezvényre, és sokkal jobban meg kellett volna becsülnünk. A Nyári Ifjúsági Játékok megbecsülésével ugyanis saját magunkat becsültük volna meg! S éppen ezért mondom azt is, hogy nem nekünk, egyénenként, személyenként, egyesével, névsor szerint lett volna a dolgunk sokkal jobban vigyázni rá – hanem nekünk, közösségként. Viszont ez is szépen és szemléletesen példázza, hogy ilyen esetekben, ilyen megközelítésben még véletlenül sem szabad semmiféle szembeállításokban sem gondolkodnunk.) A Szigeti históriák sorozata azonban sohasem egyszerű fesztiváli beszámoló, tudósítás vagy összefoglaló volt. Mint ahogy az már a jelen sorokból, az újraindulás óta számított eddig három részből is nyilvánvalóan látható…

Tégy a szembeállítások ellen!

Ahogy huszonöt év, vagyis negyed évszázad már fesztiváltörténelemnek tekinthető, ugyanúgy a vele foglalkozó széria is fesztiváltörténeti, kultúrtörténeti célzattal, vagy legalábbis ilyen elképzelésekkel készült. Eredendően… (No, az meg már nem az én tisztem, dolgom és feladatom, hogy megítéljem, milyen sikerrel, eredményességgel tette ezt…) Sohasem „csak” a Szigettel (lásd még: Diákszigettel, Eurowoodstockkal, Pepsi Szigettel, Sziget Fesztivállal…) foglalkozott, hanem mindig – szándékosan! – hagytunk benne teret magunknak a kitekintésre más fesztiválokra, a kor jellegzetes, időnként sorsfordító és meghatározó eseményeire, rendezvényeire. És a továbbiakban is így teszünk majd…

(Folytatjuk)

(Családi Kör, 2017. szeptember 28.)

Brano Jakubović, szinte még alig nagykorúan, az 1996-os Pepsi Sziget óriásplakátja előtt (bevásárlás közben)

Brano Jakubović második nagykorúságát ünnepelve az idei Sziget Fesztivál backstage-ében: azért rangos névsor, meg kell hagyni, semmi oka sem lehet a panaszra…

Duboiza Kolektiv két évvel ezelőtt a Szegedi Ifjúsági Napokon – Szekeres W. István a koncert után készített interjút Brano Jakubovićtyal

Szédítően röpködnek a kérdések és a válaszok: Brano Jakubović interjú közben

Dubioza Kolektiv, avagy az őrült bosnyákok eljövetele