Tisztelgés a művésznő emléke előtt

A Családi Kör a Képhistóriák című rovatában közli Szabó Palócz Attila jegyzetét.

*

Tisztelgés a művésznő emléke előtt

Maria Helena Vieira da Silva emlékezete

Az itt látható, Hommage a Vieira da Silva című mail-art alkotásával emlékezett 1994-ben az akkor már két éve elhunyt portugál festőnőre Kádár József – vagyis a nagyvilágban ismertebb nevén: Joseph Kadar – magyar festő, grafikus, szobrász és fotóművész.

Kádár József 1936-ban született Debrecenben, s harminchárom évesen, 1969-ben költözött Párizsba. Magyarországon akkor már erősen expresszív, figurális festőként ismerték. Korai párizsi korszakában inkább a szürrealizmus felé fordult, de hatással volt rá a konstruktivizmus és a különféle absztrakt irányzatok is.

Az első mail-art borítékait és könyvtárgyait (livres objets) 1969-ben alkotta meg, majd 1979-től készített művészi fotókat és fotogramokat, amelyeken izraeli, indiai, itáliai, görögországi és spanyolországi élményeit dolgozta fel. Ezeket a műveit igen nagyra értékelve Lucien Hervé méltatta munkásságát. Később, a nyolcvanas évek elején, tovább kísérletezve az ekkor már rendelkezésre álló modern technikákkal, a fénymásoló gépet is elkezdte művészeti célra használni: fotóit, kollázsait ezzel az eljárással másolta és sokszorosította, időközben pedig a gép megfelelő beállításainak alkalmazásával hol megnyújtotta, hol pedig zsugorította a képeket. Ezzel a beavatkozással ért el olyan művészi hatást, amely lenyűgözte fantáziáját. Talán éppen ezzel indokolható az is, hogy röviddel ezután, 1985-ben felhagyott a hagyományos értelemben vett festészettel, s ezután már csak fénymásolóval, számítógéppel hozta létre fekete-fehér vagy színes elektrografikáit. Olyan műveket is alkotott, amelyeket a hagyományos sokszorosító technikákkal nem lehet előállítani, köztük például háromdimenziós releif-elektrografikákat is.

Érdemes kiemelnünk, hogy Kádár Józsefnek az ebben az időszakában alkotott műveiben jelentős szerep jutott a fénymásoló hibás működésének is, amivel újabb vizuális hatásokat sikerült elérnie. Egy-egy kisebb nagyobb technikai hibát igyekezett tehát a művészi kifejezésmód szolgálatába állítani, mintegy a masina meghibásodását alkotói eszközzé, kellékké változtatva át.

(Családi Kör, 2017. szeptember 7.)