A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila sajtótörténeti
sorozatának folytatását.
*
SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK
A partizándumák kontextusa
Az olvasók leveleinek tömege borította be a távozó
főszerkesztő íróasztalát – Volt egyszer egy Buksi (10. rész)
„Az újvidéki Forum a Buksi
fennmaradása érdekében tárgyalásokat indított és folytatott ugyan a belgrádi
Borba lapkiadó vállalattal, de mindannak ellenére, hogy az addig Újvidéken
szerkesztett és kiadott szórakoztató lap magyar kiadványa a magyarok körében
nagy népszerűségnek örvendett, a Borba lapkiadó vállalat sajátos érdekei
megakadályozták a további megjelenést magyar nyelven. A Buksi megszűnésekor az
olvasók leveleinek tömege borította be a távozó főszerkesztő íróasztalát. Az
állam a Buksi helyett inkább a szocialista ifjúságot központosítottan nevelő Jó
Pajtás, majd a Képes Ifjúság hetilap kiadását irányozta elő. E két lap,
valamint a legkisebbeket megcélzó Mézeskalács lett a magyar ifjúságot »nevelően
szórakoztató« magyar nyelvű kiadvány. E kiadványok a mai napig is léteznek, értékelésüket
bízzuk az olvasókra” – írta a horgosi Nagygyörgy Zoltán kilenc évvel ezelőtt, a
Magyar Szó mellékletében, az Üveggolyóban 2008. szeptember 25-én megjelent Ötvenéves
(lenne) a Buksi című, sorozatunk előző részében már idézett cikkében.
Mielőtt továbblépnénk, tisztázzunk gyorsan néhány – egyre
fontosabbnak tűnő – apróságot az elmondottakkal kapcsolatban. Jómagam nem
vagyok az efféle „szembeállítások embere”, nem szeretem az ilyen
viszonyrendszereket. Vagyis – meggyőződésem szerint – nem azért volt jó a Buksi,
mert rossz lett volna a Pionírújság, vagy fordítva, dehogyis! A Jó Pajtás
elődje egyébként 1947-ben indult, s a Buksi első lapszámának megjelenésekor,
vagyis 1957. december 26-án még így került a kisgyermekek kezébe. A Pionírújság
nevét viszont már a következő évben Jó Pajtásra változtatta. Hasonló a helyzet
az itt említett másik lappal, a Képes Ifjúsággal is: nem azért volt jó a Buksi,
mert az Ifjúság rossz lett volna – vagy fordítva… Ez a lap ugyanis a Képes
előtagot csak 1967-ben, tehát már jóval a Buksi megszűnése után vette fel
nevébe, 1945 és 1951 között pedig az Ifjúság Szava címet viselte a fejlécében. Olyan
szempontból pedig végképp nem tehetünk különbségeket, hogy mindegyiknek
egyértelműen az adott korszakra jellemző pártirányelveket kellett követnie,
különben „egyszerűen csak” nem jelenhetett volna meg. Ideológiailag azokban az
évtizedekben, még a keleti, szovjet tömbtől sok tekintetben akár demokratikusan
is elkülönülő titói Jugoszláviában egyetlen nyomtatott kiadvány sem
függetleníthette magát az ilyesmitől, hiszen itt is volt azért egy Goli otok,
ugye…
Így hát erős túlzásnak tartom, hogy két laptársával, a
Pionírújsággal és az Ifjúsággal szemben a Buksi képviselte volna a korabeli
Vajdaságban a „nyugati” szabad szellemiséget. De ugyanilyen túlzásnak tűnik
azonban az is, hogy rátelepedett volna a Harcos Szövetség, s ezért vált
dögunalmassá az unalomig ismételt partizándumák miatt…
A partizándumák valóban hangsúlyozottan jelen voltak a
lapban, mint azt már láthattuk is sorozatunk korábbi epizódjaiban (épp ezt
igazolandó és alátámasztandó teljesen szándékos volt a hosszadalmas, s
alkalmasint talán feleslegesnek is tűnő Dobrica Ćosić-idézet, vagyis
regényrészlet…), ezektől pedig nem lehetett mentes a korabeli Pionírújság, vagy
az Ifjúság című lap sem. Mindezek azonban a kalandtörténetek, a szórakoztató
tartalmak kontextusába ágyazódtak. A partizánhősök ugyanis odahelyeződtek Davy
Crockett, Vakarcs és Pöttömke, Clifton ezredes, Valiant herceg, Till
Ulenspiegel, Csapa és Gru-gru történetei mellé, a jóért küzdöttek a gonosz
ellen, s így váltak pozitív, követendő, példaképként állítható ideálokká az
ilyesmire fogékony gyermekek szemében. Az adott korban elvárt
ideológiai-politikai nevelés elvárt eszköze volt ez, amit tulajdonképpen mai
szemmel nézve sem kell egyértelműen elvetnünk, megbélyegeznünk, elítélnünk, még
ha az adott politikával és ideológiával semmi szín alatt sem vállalnánk
közösséget.
Csak, hogy egy példával illusztráljam, vagyis magyarázzam mindezt:
2017-et írunk, eltelt időközben hat évtized, hatvan esztendő, fiatalabbak már
nem leszünk… Mindahányan nézünk (ha akarunk, ha nem…) mindenesti, mindennapi
sorozatokat a megszámlálhatatlan tévécsatornák tömkelegében, az NCIS-től kedve
a mindenféle Helyszínelőkön és a Gyilkos elméken át nem is tudom
tulajdonképpen, hogy meddig. S kevés kivétellel ezek javarészt tengerentúli
sorozatok. Belegondolt már bárki is abba, hogy mennyi amerikai hazafias dumát
hallunk ezekben a produkciókban? Olykor pedig nagyon zavaró tud lenni… A
tengerészgyalogosok a megkérdőjelezhetetlen hősök, akik a jó oldalán szálnak
harcba, rettenthetetlenül, az életveszélyt is vállalva a gonosz ellen, legyen az
bár iszlamista terrorista vagy sorozatgyilkos, észak-koreai kém vagy öngyilkos
merénylő.
Hat évtized alatt tehát csak a dumák kontextusa változott. A
dumák maguk nem. De ezek a mai hazafias szövegelések és az ötvenes évek
partizándumái között gyakorlatilag semmi különbség sincs, pontosan ugyanazt a
célt szolgálják, csak a körülmények változtak meg időközben. Azonban a szólamok,
közhelyek és frázisok rugalmasságát és kézenfekvőségét jelzi, hogy csodálatosan
képesek idomulni, igazodni mindig az épp adott szükségletekhez. Ha tehát
összehasonlítanánk, egymás mellé raknánk a mai amerikai hazafias szövegeléseket
és az egykori partizántörténeteket, kísérteties volna a hasonlóság. S csak
azért mondom itt mindezt, mert aki mai szemmel nézve ítélkezik a szocializmusban
megélt ötvenes évek vajdasági magyar sajtója felett, annak ezt is érdemes
figyelembe vennie.
Ezzel azonban elérkezetünk sorozatunk átmeneti felfüggesztéséhez
is. Egyelőre… Most ugyanis nem írjuk ki cikkünk végére, hogy:
(Folytatjuk)
De ugyanúgy azt sem biggyesztjük oda, hogy:
(Vége)
…hogy vége volna. Dehogyis!
A Buksi igazi születésnapja december 26-án lesz, ezért 2017.
december 28-án, az idei utolsó csütörtökön, az idei utolsó Családi Kör
megjelenésének napján – az igazi évfordulóhoz lehető legközelebb eső dátumon – folytatjuk
majd sorozatunkat, s a tortán a gyertyákat is akkor gyújtjuk meg. Addig pedig pihentetjük
egy kicsit Vakarcs és az összeesküvők történetét is, amely ugyancsak akkor
folytatódik majd…
Azonban időközben is érdemes lesz figyelmesen olvasni
lapunkat, mert teljesen váratlanul és kiszámíthatatlanul, időről időre bemutatunk
majd addig is egy-egy rövidebb, egy-két oldalas képregényt, amely eredetileg a
Buksi régi számaiban jelent meg.
(Családi Kör, 2017. szeptember 28.)
Nem ellenségek, hanem testvérlapok voltak: a Pionírújság és
a Mézeskalács hirdetése a Buksi 1958. február 6-án megjelent hetedik számában
A Buksi tizedik számában, 1958. február 27-én jelent meg
Vakarcs és társai történetének folytatása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése