Egyes nagy autógyárak hibrid autói jobban szennyezik a környezetet, mint azt tesztjei alapján állítják

A Magyar Távirati Iroda ismerteti a brit The Guardian cikkét.

*

Tudomány-környezetvédelem-közlekedés-Nagy-Britannia

Egyes nagy autógyárak hibrid autói jobban szennyezik a környezetet, mint azt tesztjei alapján állítják

Budapest/London, 2023. február 8., szerda (MTI) – Egyes nagy autógyárak népszerű plug-in hibrid (PHEV) autói a való életben jobban szennyezik a környezetet, mint a gyártók által elvégzett tesztek alapján megadott adatok – írta a legújabb tanulmányokra hivatkozva a Guardian brit lap online kiadása szerdán.

A népszerű, külső hálózatról tölthető plug-in hibrid autók jóval több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint amennyit a gyártók hivatalos méréseikben állítanak, derült ki kutatók által a való életben elvégzett tesztek során.

A Grazi Műszaki Egyetem kutatói szerint a BMW, a Renault és a Peugeot plug-in hibrid autói sokkal jobban szennyezik a környezetet, mint a gyártók által megadott értékek, különösen a BMW 3-as sorozata, amely több mint háromszor annyi káros anyagot bocsát ki, mint a hivatalos adat.

A külső hálózatról tölthető plug-in hibrid autók egy kisebb akkumulátort is használnak a hagyományos benzin- vagy dízelmotor mellett, és rövid távon tisztán elektromos módban is tudnak közlekedni, de alapvetően kombinálják a két meghajtási módot. Az autógyárak szerint ezek a járművek a két technológia legjobb tulajdonságait ötvözik, mivel lehetővé teszik, hogy zéró károsanyag kibocsátás mellett hosszabb utat tegyenek meg velük.

A technológia ellenzői szerint ezek a járművek a hivatalos értékeknél jóval nagyobb mennyiségben szennyezik a környezetet. A grazi kutatók mérései szerint a BMW 3-as sorozata kilométerenként 112 gramm szén-dioxidot bocsát ki, ami több mint háromszorosa a hivatalosan megadott 36 grammos értéknek. A tesztben vizsgált Peugeot 308-as modellje 20 százalékkal, míg a Renault Megane modellje 70 százalékkal haladta meg a gyártók által megadott értéket.

A Transport & Environment nemzetközi civil szervezet azután bízta meg a grazi egyetem kutatóit, hogy a 2020-ban mért eredmények jóval nagyobb károsanyag-kibocsátást mutattak a hivatalos adatoknál, különösen akkor, ha az autó akkumulátorát nem töltötték fel. A legújabb mérések is arra utalnak, hogy egyes új plug-in hibrid modellek még mindig jóval nagyobb mértékben szennyezik a környezetet, mint azt a hivatalos adatok állítják.

A T&E szerint a legújabb mérési eredmények miatt a kormányoknak a hibrid autók helyett inkább a teljesen elektromos járművek vásárlására kellene ösztönözni a lakosságot.

„A plug-in hibrid járműveket úgy kínálják, mint az akkumulátor és a benzin- vagy dízelmotor tökéletes kombinációját, mely szerint elektromosan a városi felhasználást segítik, a motorral pedig a hosszú távú közlekedést. A való életben elvégzett tesztek alapján ez egy mítosz. A jogalkotóknak a plug-in hibrid autókat a valós károsanyag-kibocsátásuk alapján kellene megítélniük” – mondta Anna Krajinska, a T&E kibocsátási szakértője.

Nagy-Britannia már bejelentette, hogy több évtizedre szóló környezetvédelmi program keretében 2035-től csak elektromos, valamint egyes hibridüzemű autók és kisteherautók kerülhetnek forgalomba az országban. A brit kormány az új kutatások hatására azt is fontolgatja, hogy 2035-től teljesen megtiltják az új hibrid járművek értékesítését.

A Wich? brit független fogyasztói érdekvédelmi csoport által elvégzett mérések megállapították, hogy a plug-in hibrid járművek több üzemanyagot égetnek el, mint ahogy azt a gyártók által megadott laboratóriumi adatok sugallják. A több üzemanyag elégetése növeli az üzemeltetési költségeket, és a szennyező szén dioxid-kibocsátást.

Az autóipar károsanyag-kibocsátásának csökkentését a globális felmelegedés lassításának létfontosságú részének tekintik. A szakértők egy része viszont úgy véli, hogy az autóipar még messze jár attól, hogy olyan kibocsátáscsökkentést érjen el, amely összeegyeztethető lenne a 2015-ös párizsi klímavédelmi megállapodás szerinti 1,5 Celsius-fokos korláttal.

A gépkocsik üzemanyag-kibocsátási tesztjeit egy szigorú emissziómérési eljárás (WLTP) szerint végzik, de a kutatók szerint ezek a mesterséges laboratóriumi körülmények nem mutatják meg a valós körülmények között történő vezetés hatásait. A grazi egyetem mérnökei a WLTP helyett egy hordozható tesztrendszert használtak, és az autókat a városban vezették.

Az autógyártók azzal érvelnek, hogy nincs más választásuk, mint a WLTP adatok feltüntetése a reklámokban.

A BMW autógyár szóvivője szerint a járművezetés végtelen számú lehetőséget kínál, ezért nem meglepő, hogy a WLTP-adatoktól némi eltérés mutatkozik. Szerinte a plug-in hibrid autók fontos szerepet játszanak a teljes elektromos hajtásra való átállásban, mivel a tulajdonosaik a jövőben nagyobb valószínűséggel térnek majd át a tisztán akkumulátoros járművekre.

A Kearney tanácsadó cég új elemzése szerint az autóipar 2035-re kifut a fennmaradó „szén-dioxid-keretéből”, 2050-re pedig akár 75 százalékkal is túllépi majd azt. A Polestar és a Rivian elektromos járműgyártók megbízásából készült elemzés szerint a globális autóparkot szén-dioxid kibocsátásmentes elektromos energiával kell majd működtetni ahhoz, hogy a párizsi klímacélokat elérjék, de ez azt is jelenti, hogy az autógyártóknak drasztikusan csökkenteniük kell ellátási láncuk szén-dioxid-kibocsátását.

kkg \ pbe

MTI 2023. február 8., szerda 13:49

(Magyar Távirati Iroda, 2023. február 8.)

Megkapta utolsó bőrkezelését a világ egyik leghíresebb fényképén szereplő „napalm lány”

A 444.hu beszámol egy történelmi vonatkozású tengerentúli eseményről.

*

Megkapta utolsó bőrkezelését a világ egyik leghíresebb fényképén szereplő „napalm lány”

Ha meghallják azt a szót, hogy vietnámi háború, sokaknak talán rögtön az a fénykép jut eszébe, amin egy kislány meztelenül, zokogva, láthatóan kínok között szalad egy úton, miután napalm bombát dobtak a falujára. Az 1972-ben készült képen szereplő kislányt Phan Thị Kim Phúc-nak hívják, már 59 éves, és most, 50 évvel a fénykép elkészülte után kapta meg az utolsó, a napalm okozta sérülések miatt szükséges bőrkezelését Miamiban.
Phúc 9 éves volt, amikor súlyos égési sérüléseket szenvedett a délvietnámi erők bombázása során, a kép elkészülte után egy évig kórházi kezelésre szorult. A támadás viszont egész életében elkísérte, a lelki trauma és öngyilkos gondolatok mellett állandó fájdalommal élt, a sérülései miatt pedig mozogni is csak nehezen tudott.
A „napalm lányként” is ismert Phúc az 1990-es években Kanadába költözött, onnan járt Miamiba bőrkezelésre. Miamiban találkozott Nick Ut-al is, az amerikai fotóssal, aki a később Pulitzer díjat nyert képet készítette. Phúc azt mondta, hálás Ut-nak, aki lényegében megmentette az életét, de a képet nagyon sokáig utálta, mert azt gondolta, csúnya és megalázó helyzetben szerepel rajta. A képen amúgy azért meztelen, mert a ruháit lényegében leégette róla a testét is egész életére megsebző napalm. Phúc Kanadában egy nemzetközi segélyszervezetet alapított, amely háborúban megsérült gyerekeknek nyújt orvosi és pszichológiai segítséget. (Guardian)

Csurgó Dénes

(444.hu, 2022. július 1.)

Phúc 2019-ben, az Unesco központjában (Fotó: GEOFFROY VAN DER HASSELT/AFP)

Phúc az őt ábrázoló világhírű kép előtt. (Fotó: ROBIN VAN LONKHUIJSEN/AFP)

Moszuli gondolatok

A Második Nyilvánosság közli Vataščin Péter jegyzetét.

*

Moszuli gondolatok

Még valamikor 2015-ben a MNY-n egy kommentelő azt írta: miért kell, hogy ezen emberek problémája Magyarkanizsa problémája is legyen? Akkor és azóta sem könnyű erre választ adni, de az kétségtelen, hogy a mai világban egy akár több ezer kilométerre ledobott bomba (vagy egy alattomos és elhúzódó környezeti katasztrófa!) a mi otthonunk számára is következményekkel járhat, legyenek ezek gazdasági hatások, a kertek alatt elvonuló menedékkeresők, vagy csak a közhangulat romlása. Vannak tehát olyan tényezők, amelyek jól látszanak, és még csak fantáziálni sem kell közben.

Aztán még egy dolgot érdemes megfontolni, amely szintén megkerülhetetlen gránittömbként magasodik elénk: Irak egy olyan ország, amely – Afganisztánhoz hasonlóan – nagyjából 1980 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan háborúban áll. Szerbia és térsége 10 évnyi háború után is olyan tátongó sebeket visel, amelyek gyógyulása még évtizedekig fog tartani. Nehéz akár megközelítőleg is megérteni, hogy mi lehet a helyzet egy olyan országban, ahol ez a folyamat – nem kevés nyugati, így pl. lengyel, magyar vagy szlovák katonai hozzájárulással is – már lassan 40 éve állandóan szétszántja a társadalmat... (Érdemes itt abba is belegondolni, hogy mennyire cinikusak azok az érvek, amelyek az „előzmények hiányáról” szólnak.) Mondhatnánk, hogy Szíria kivétel: ott viszont a konfliktus rövid időn belül olyannyira magas hőfokot és bonyolultságot ért el, hogy pusztításban „méltán” csatlakozhat az előző példák sorához...

Ghaith Abdul-Ahad, a The Guardian riportere nagyon érzékeny riportfilmet készített a most is folyó moszuli ostromról. Habár azóta az iraki hadsereg és rendőrség elfoglalta a Tigris menti város teljes keleti felét, a harcok jó része még hátra van. A kritikus szem felróhatja az újságírónak, hogy túl sok a szinkron az iraki katonák részéről, de azt már kevésbé, hogy mennyi autentikus képsor szerepel a civilek életéről és véleményéről. És az utcák sarkaiban is megbújó kísérteties hangulatról. A válság sújtotta országokból többszörösen is szűrni érdemes a híreket, egy pillanatra sem szabad abbahagynunk a tamáskodást, de azért lassan-lassan néhány hónap alatt kialakulhat egy széles körű benyomás az egészről. Az általános állapotot egyébként szerintem jól ragadja meg Ghaith, amikor a riport végén azt mondja: „Nem hiszem, hogy a béke könnyen fog megérkezni. Nem a terület felszabadításáról, nem az ISIS elfogásáról és legyőzéséről van szó, hanem arról, hogy mennyi gyűlölet létezik a társadalomban”. Mint mondja, sokkal kevesebb reménnyel hagyja el a várost, mint amennyivel megérkezett.

A konfliktusok eredetének és mindennapi következményeinek a figyelmen kívül hagyása mellett a gyűlölet táplálásában mi sem állunk rosszul... Az elmúlt hónapokban az irreguláris migránsok és menedékkeresők elleni ellenszenv eddig nem látott magasságokba hágott magyar, szerb és horvát kommentekben, vagy akár köznapi beszélgetésekben is. „Rühes vadállatok, patkányok, férgek...” Felfogjuk-e ezen szavak valódi súlyát? Rájövünk-e, hogy ezek a regiszterek alig különböznek attól a gyűlölettől, amelyet az emlegetett országokban az egyébként méltán elítélhető iszlamista szélsőségesek használnak ellenségeikkel szemben? Vagy attól a fasiszta szótártól, amely őrületes vérszomjjal keresett és talált elpusztítandó célpontokat a múlt század harmincas és negyvenes éveiben... Egyáltalán ki látott már olyat, hogy a gyűlölet bármit is ténylegesen megold a világban? Tévedés ne essék: ne „őket” okoljuk, ezt a gyűlöletet „mi” keltjük és tápláljuk, és szinte már készen emeljük le a stelázsiról, számos etnikum ellen használjuk és használtuk már a jelenben és múltban egyaránt. Ghaithoz hasonlóan én is úgy látom, csak a folyamatok nyugati oldaláról, hogy a remény apad, az ódium pedig egyre csak nő. Hol lesz a végállomás?

(Második Nyilvánosság, 2017. február 13.)