Hitelességi kullogóversenyben

 A Magyar Nemzet közli Szabó Palócz Attila jegyzetét.

*

Hitelességi kullogóversenyben

Boross Péter, volt magyar miniszterelnök egykor rég – ma már a rendszerváltoztatás történelmi korának a közelmúltunk homályába vesző idején – elhangzott szavai jutottak eszembe a minap az egyik ellenzéki párt közleményét olvasva. Mert Boross fogalmazott egy alkalommal úgy, hogy politikai szempontból sokkal jobb hatással van egy párt vagy egy politikus népszerűségére, ha fejet hajtva beismeri tévedését és bocsánatot kér, mintha konokul kitartana az igaza mellett, s egyúttal tovább halmozná a tévedéseket. Mert ez utóbbi a legnagyobb tévedés…
Olvastam hát ennek az ellenzéki közleménynek a nemzettragédiát vizionáló műkedvelő bölcselkedését, és jutott eszembe, hogy ha csak egy fikarcnyival is alaposabban megnézzünk a tavalyi adatokat – amit a közleményt kiadó szervezet ugyan „elfelejtett” megtenni –, akkor azt kell látnunk, hogy nemzetgazdasági szinten a bruttó és a nettó keresetek 9,7 százalékkal növekedtek a januártól október végéig számított időszakban. A koronavírus-járvány legnehezebb esztendejében is az októberi növekedés 8,8 százalékos volt. A fogyasztói árak átlagosan 3,5 százalékos növekedését figyelembe véve ez a reálkeresetek hat százalékos emelkedését eredményezte az előző év azonos időszakához képest.
Mindezt csak így, kapásból, a számok és a közgazdaság nyelvezetével.
A múlt héten nyilvánosságra hozott statisztikák szerint ugyanis 2013 eleje óta, vagyis nem kevesebb, mint kilencvennégy hónapja töretlen a reálkeresetek emelkedése Magyarországon. Hogy micsoda?! – vonják fel szemöldöküket Gyurcsány Ferenc követői. Hát csak annyi, hogy tavaly október végéig a tíz évvel korábbihoz viszonyítva a bruttó keresetek kilencvenhét százalékkal, a nettó keresetek kedvezmények nélkül 99,7 százalékkal, a családi kedvezménnyel számolt nettó keresetek pedig 106,4 százalékkal emelkedtek. Nem vagyok statisztikus, s nem is szeretnék ilyen színben tündökölni; nem hivalkodnék azzal sem, hogy ilyesmit én ki tudnék számolni. Az adatok viszont nyilvánosak, bárki számára elérhetőek. S mégis…
Egyszerűbbnek tűnik holmiféle hazugságokkal takarózni, gazdasági összeomlást és végzetes recessziót vizionálni, riogatni a potenciális szavazókat, persze, meg egyszerűbb csak úgy hányaveti módon belekeseregni a kamerákba, mikrofonokba, billentyűzetekbe, ahelyett, hogy egy kicsit utána olvasnának. Például talán annak is, hogy a bérek az elmúlt évtized eleje óta megkétszereződtek hazánkban, a foglalkoztatás folyamatos bővülésével együtt pedig ez így jelentősen javította a magyar családok életminőségét. Ezt mondják a statisztikusok. S ennek ellenkezőjét állítja a fent hivatkozott ellenzéki közlemény.
Ezért jutottak hát eszembe Boross Péter szavai: mert a történetnek ez a része már nem is csak a siránkozásról és nem is az ellenzéki politizálásról szól. Ez utóbbit leginkább csak minősíti…
Mert vannak bukott politikusok, akiknek nem számít, hogy hányszor buknak el, a megszokott módszereikkel halmozzák tovább a tévedéseket. Ebben az egy dologban következetesek. A népszerűségük pedig ott kullog valahol a hitelességük szintjén, csak a hangjuk dübörög, de az aztán maximális hangerővel.
Fejet hajtani vagy a tévedésüket beismerni képtelenek, bocsánatot kérni pedig már az óvodában sem tudtak.

(Magyar Nemzet, 2021. január 18.)