Végel László rendhagyó irodalmi estje a budapesti Müpában

A Szabad Magyar Szó összeállítást közöl Végel László budapesti irodalmi estjéről.

*

Végel László rendhagyó irodalmi estje a budapesti Müpában
Egyedi, olykor talán szokatlannak is mondható megközelítések

Végel László, a Kossuth-díjas vajdasági író hétfőn este Budapesten, a Művészetek Palotájában lépett fel a Keresztury Tibor szerkesztette Literárium-estek keretében. Ezeken az esteken az irodalom, elhagyván a könyvespolcok papírszagú lapjait, eleven, mozgalmas eseménnyé válik, ahol a szerzők és műveik új oldalukról mutatkoznak meg, köszönhetően az egyedi, olykor talán szokatlannak is mondható megközelítésnek.
Végel irodalmi estjén ezt a fajta újszerű megközelítést Szorcsik Kriszta, Czitrom Ádám és Vicei Zsolt színművészek igyekeztek felvillantani, hiszen a szerzőről már egyébként is meglehetősen sokat tud a budapesti közönség, annak ellenére is, hogy nem túlságosan gyakoriak a külhoni magyar íróknak megmutatkozási lehetőséget biztosító rendezvények a magyar fővárosban.
„Végel László a vajdasági Új Symposion első generációjának tagjaként az 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be a magyar irodalomba, amelynek élvonalában azóta számos regénnyel, elbeszéléssel, esszével, drámával és naplójegyzetekkel van folyamatosan jelen. Az első három regényét egy kötetben közreadó Újvidéki trilógiát (1993) követően 2000-ben emlékezetes esszéregényt jelentetett meg a testközelből megélt délvidéki NATO-bombázásokról (Exterritórium). A szülőföldjéhez ezer szállal kötődő író ugyanis azok közé tartozik, akik nem menekültek el, nem települtek át a jugoszláviai háború borzalmainak közepette sem. Ez a hűség és a lokalitásokat tágabb kontextusba helyező européer nézőpont adja elsőrangú írásművészetének aranyfedezetét. Legutóbbi művei, a Bűnhődés című berlini naplóregény (2012), az Újvidékről szóló városregény (Neoplanta, 2013) és a Balkáni szépség (2015) érzékletesen tükrözik a helyi sajátosságokból, tapasztalatokból merítő író széles horizontját” – írta róla a Müpa beharangozója, hozzátéve, hogy Végel mindemellett heti gyakorisággal van jelen a vajdasági magyar közéletben: 1991 és 2014 között írt naplójegyzeteit közreadó tavalyi kötete az erős közéleti indíttatású szövegeket mindenkor irodalmi vonatkozásokkal keresztezi.
A 2016/17-es évad Literárium-sorozatában a határon túli magyar irodalmat több meghatározó alkotó is képviseli. Az erdélyi irodalom egyik legjelentősebb költőjének tartott Markó Béla, a kortárs magyar költészet egyik legkifinomultabb hangú lírikusa zárta tavaly a naptári évet, illetve a magyar lírai nyelvet megújító vajdasági Tolnai Ottó nyitotta az új esztendőt január 23-án, így aztán mindkét Kossuth-díjas szerzőnket láthatta a Müpa közönsége a sajátos sorozatban.

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 21.)

Végel László

Kilenc színész közönséget keres(ett)

A Szabad Magyar Szó közli Szabó Palócz Attila írását Kilenc színész közönséget keres(ett) címmel.

*

Kilenc színész közönséget keres(ett)

Pirandello nyomán szabadon, avagy egy előadás, egy nagyon komoly játék, amelyben a színészek a közönségük, a publikum felett tartottak szemlét

„Színpadon vagyunk, édesem! Hogy mi a színpad? Hát ez itt, ni, olyan hely, ahol komolyan játszanak” – a Mostohalány szavai ezek, amelyekkel a kishúgát szólítja meg Luigi Pirandello (1867–1936) olasz író Hat szereplő szerzőt keres című színművében. Az úgynevezett „műhelydrámát”, amely régóta ismert és jelen van a magyar színpadokon, nagy sikerrel játszotta 1999-ben az Újvidéki Színház társulata a román George Ivaşcu rendezésében. S valóban nagyszerű előadás készült. Megízlelve talán a siker ízét, egy remek ötlet nyomán a következő évadban úgy döntött a színház vezetése, hogy elkészíti a darab folytatását, George Ivaşcut visszahívták Romániából, s így született meg a Kilenc színész közönséget keres című – akár alkalminak is mondható – produkció William Shakespeare Hamlet és Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című műve alapján. A két világhírű színmű Gyarmati Kata dramaturg keze alatt olvadt nemes eggyé… A nagyon komoly játék tehát, amelyről a Pirandello-darabban a Mostohalány beszélt, így folytatódott. Felvételünkön a második előadás egyik jelenete látható – balról jobbra az álló sorban: László Sándor (a társulat akkori művészeti vezetője), Szorcsik Kriszta, Magyar Attila – Öcsi, Simon Melinda, Szabó Attila – Hugi, Balázs Áron és Németh Attila – Dodó. Középen guggol: Nagypál Gábor és Faragó Edit. Színpadon vannak mind, s mégis oly elveszettek, oly magukra maradtak, mintha senki sem figyelné őket, akárha nem lenne közönségük… Mintha tanácstalanok lennének. Most aztán mitévők legyenek? Az Újvidéki Színház ezzel a produkcióval nyitotta a 2000-2001-es évadát, a bemutatót 2000. szeptember 4-én tartották, s habár a kritika nem fogata egyöntetű lelkesedéssel – hangsúlyozván, hogy „nincs olyan sodrása, s talán tétje sincs”, mint az egy évvel korábbi Pirandello-premiernek –, ennyi év után talán vitatkozhatunk már vele annyiban, hogy de, igenis volt tétje. Csak egészen más, mint az olasz szerző darabjának… A kritikusnak abban azonban valóban igaza lett, hogy a Kilenc színész… nem ismételte meg a Hat szereplő… sikerét, a szövegkönyv alkalmi összeszerkesztettsége azonban olyan tartalmakat hozott elő mindkét műből, amelyek egyébként, nagy általánosságban rejtve maradnak bennük, akárhányszor tűzzék is műsorra világszerte különféle társulatok, jószerivel fel sem tűnnek a nézőnek – olykor talán még a rendezőnek sem. A dramaturgiai beavatkozások tehát leporolták egy kicsit mindkét drámát, megnyitották a tőlük szokatlan tartalmak felé is. A színészek pedig parádézhattak egy kicsit, mintha mindnyájuknak a jutalomjátéka lett volna ez a szép emlékű, különleges előadás. Ha figyelembe vesszük a brit Peter Brook, a kortárs színházművészet egyik legnagyobb alakjának elméletét az üres térről, akkor itt egy kicsit visszájára fordult a helyzet. Ha valaki áthalad egy üres téren, s valaki nézi azt, az már színház… Ezúttal azonban a csoda azáltal keletkezett, hogy az üres térből pillantottak ki a színészek a nézőtérre, a publikumra, így teljesítve ki a színjátszás örök és egyedi misztériumát. Ha valamije, hát tétje, méghozzá igen nagy tétje, ennek egészen bizonyosan – volt!

(Szabad Magyar Szó, 2016. december 7.)

A Kilenc színész közönséget keres című előadás bemutatója

A Újvidéki Színház társulata megtartja a Kilenc színész közönséget keres című előadás bemutatóját.

Készült William Shakespeare Hamlet és Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című műve alapján.

Dramaturg: Gyarmati Kata

Rendzete: George Ivaşcu