Önkiszolgáló kerékpárszervizt épített a Rotary klub

A TüKörkép című lap beszámol a gödi Rotary klub által létesített önkiszolgáló kerékpárszerviz üzembe helyezéséről.

*

Önkiszolgáló kerékpárszervizt épített a Rotary klub

Először tavaly ősszel vetődött fel az ötlet, hogy telepítsenek egy önkiszolgáló kerékpárszerviz-pontot városunkban, a bicikliút mellé – írta honlapján a gödi Rotary klub. Több lehetséges, kiszemelt terület megtekintése és felmérése után végül a Kincsem Park mögötti – néhány évvel ezelőtt parkosított – terület mellett döntöttek. Ekkor készítették el az első vázlatokat a szerelőoszlopról, illetve a látványtervet a területről.
A szerelőpont végül – az eredeti tervektől némileg eltérve – a terület déli végébe került, mivel leginkább itt állt rendelkezésre kellő szélességű hely, a kerékpártárolót pedig az eredeti helyéről az északi oldalra költöztették át.
Mivel a környék enyhén lejtett, mindenek előtt el kellett végezni a talaj úgynevezett planírozását ahhoz, hogy a szerelőoszlopot egyenes felületen állíthassák fel. Ehhez először a meglévő talajréteget kellett elkotorni, majd pedig flórakosár betonelemeket helyeztek el.
Május 6-án végeztek az alapozással, majd egy héttel később már az oszlopot is felállították. A Stahl-Volánspec Kft. felajánlásának köszönhetően néhány hét alatt elkészült a festett acélszerkezet, és beszerezték a szereléshez szükséges szerszámokat is. A szervizpont egyébként a mérőórás kézipumpa mellett csavarhúzókat, imbuszkulcskészletet, torx kulcskészletet, krovafejeket, láncbontót, küllőkulcsot, franciakulcsot és egy multiszerszámot is tartalmaz.
A gödi Rotary klub honlapján arról írtak, hogy a további terveik közt szerepel ugyanezen a helyszínen egy köztéri pad és egy információs tábla felállítása is, amelyen a Kincsem Park és udvarház történetéről lehetne majd olvasni.
Elsősorban a bringások, de igazából városunk egésze gondol szeretettel és köszönettel az önkéntes felajánlásban elvégzett közérdekű munka kezdeményezőire és kivitelezőire, valamint mindenkire, aki segítette őket terveik magvalósításában.

(TüKörkép, 2021. június)

Nagyon örülök annak, hogy végignézhettem a fejlődést

A gödi TüKörkép című lap A hónap arca című rovatában interjút közöl Kammerer Zoltán olimpikonnal.

*

KAMMERER ZOLTÁN MINDIG IS A SZÜLŐVÁROSAKÉNT TEKINTETT GÖDRE
Nagyon örülök annak, hogy végignézhettem a fejlődést

Három olimpiai aranyérem és egy ezüst, sok-sok világbajnoki helyezés és európai-bajnoki dobogó, felnőtt- és ifjúsági országos bajnoki cím jelzi a gödi Kammerer Zoltán pályafutásának legfontosabb állomáshelyeit. Városunk sportéletének kiemelkedő alakja azon kevesek közé tartozik, akik a koronavírus-járvány nyerteseinek vallhatják magukat: mint a lapunknak adott interjúban elmondta, az olimpiai esztendőre tervezte a visszavonulását, s így, az ötkarikás játékok elhalasztásának köszönhetően szinte ajándékba kapott plusz egy évet, amit aktívan tölthetett el szeretett sportjával, a kajakozással.

– Hogyan emlékszik Gödre a gyermekkorából?
– Én mindig is nagyon szerettem a várost, nagyon jó gyermekkorom volt itt, ahol egy csendes kis utcában laktunk Alsógödön. Én mindig is gödinek vallottam magam, még ha sokszor vácinak is tituláltak, mert ott születtem. De igazából soha nem voltam váci, csak hát Gödön nincs kórház azóta sem, és a gödi gyerekek nagy része ma is Vácon születik. Ezért engem egy ideig beskatulyáztak vácinak, de mindig is gödi voltam. Én ehhez a közösséghez tartozom és ehhez a városhoz kötődöm igazán. Nagyon megragadt bennem, hogy gyermekkoromban rengeteg gyümölcs volt az utcákon, és mindegyiknek megvolt a szezonja: Göd és Dunakeszi közt eperföld volt, Sződliget és Felsőgöd között málnaföld, és mi – a korabeli gyerekek –, mindig gyümölcsöt ettünk, még ősszel is kijártunk a homokbánya mellé szőlőt enni. Tehát mindig megvolt a gyümölcsíz a szánkban. Tavasszal alig vártuk, hogy virágozzon a cseresznye, aztán jött a meggy, a barack, az őszibarack, mindig volt valami. De igazából nem is ez a fontos, ugyanis ez csak azt jelzi, hogy mennyire más volt a mi gyermekkorunk, mint manapság: rengeteg bunkert építettünk, nagyon sokat játszottunk, mi még az a nemzedék voltunk, amelyik állandóan focizott. Aztán kilenc éves koromban elkezdtem kajakozni, és a szép gyermekéveket hamarosan felváltotta a még szebb sportélet.

– Az időközben eltelt évtizedek megszépítik az emlékeket?
– Nagyapámtól persze már akkor is azt hallottam, hogy bezzeg az ő korában mennyire más volt. Most pedig ezt mondom én is a mai fiataloknak. S mégis: szívesen újraélném! A Huzellába jártam, aminek akkor még Kilián György Általános Iskola volt a neve, földút vezetett az utcába, és az autók nem járhattak be. Akkoriban még nem volt rendesen vezetékes telefon sem minden háznál, nemhogy mobil létezett volna. Az egész utcában tizennyolcan voltunk gyerekek, és meg volt beszélve, hogy minden reggel hét óra tizenöt és húsz perc között találkozunk a sarkon a lámpa alatt. Ott volt az egész utca, és együtt vonultunk az iskolába. Nagyon szerettem gödi gyereknek lenni, és ez megmaradt később kamaszkoromban és felnőttként is, egészen mostanáig, amikor meg már középkorúnak mondhatom magam.

– A Duna közelsége egyenes utat jelentett a kajakozáshoz?
– Kilencévesen kezdtem kajakozni, de előtte focista akartam lenni. Akkoriban két klub is működött a városban: volt a Gödi TK a Rákóczi úton, és megvolt természetesen a ma létező csapat is. A salakpályán edzettünk, öten-hatan, de nekem annyira nem ment jól a foci, ezért nem erőltettem én sem, és az edzőm sem. A nővérem akkor kezdett el kajakozni, és ez nagy hatással volt rám is, lementem néhányszor, és ez egy életre megváltoztatta a sorsomat gyakorlatilag minden szempontból. Gyermekkoromban rengeteget futottam, télben, hóban, fagyban, s mindig irigyeltem azokat az embereket, akiknél a környező házakban égett a lámpa, hogy milyen jó nekik, nem kellett futniuk, ülhettek a meleg lakásban. Esik a hó, én meg szenvedek – durcás kisfiúként irigykedtem rájuk. Ma viszont már jó érzés azt látnom, hogy azzal szemben, hogy mi még alig hárman-négyen-öten lehettünk akkoriban kajakosok a városban, ma már, ha kinézek az ablakon, azt látom, hogy több száz gyerek űzi ezt a sportot Gödön. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez miattam van, de nagyon jó érzés, hogy a helyi csapat ennyire kinőtte magát.

– Most, hogy már országos és nemzetközi szinten versenyez, a helyi kajakozókkal tart még aktív kapcsolatot?
– Persze, nap mint nap lejárok hozzájuk, sőt, vannak olyan időszakok, amikor velük is edzek. Ki merem jelenteni, hogy szinte mindegyiküket ismerem, arcról és becenévről mindenképpen, még ha a teljes nevét, címét és telefonszámát nem is tudom mindenkinek. De akárhányszor lemegyek, mindig találkozom ismerős arcokkal, hiába huszonévekkel – némelyek akár harminccal is – fiatalabbak nálam. Az edzők közül Simi, vagyis Sinkó László már akkor is edző volt, amikor én még itt kajakoztam, és itt van még Putyuka, vagyis Németh István is, aki pedig a csapattársam volt, együtt kajakoztunk. Ez olyan, mint egy osztálytalálkozó, ha lemegy az ember, akkor otthon érzi magát: mindegy, hogy ötvenévesek vagy tizenöt, ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazok a témák foglalkoztatnak bennünket.

– A fiatalabbak példaképként tekintenek Önre?
– Nem szeretem azt érezni, sem éreztetni, hogy én bármiféle példakép lennék, egyszerűen csak le akarok menni és jól érezni magam. Az pedig nyilvánvaló, hogy szoktak kérdezgetni tőlem egykét dolgot. Lehet, hogy másképp néznek rám, de én nem figyelem, hogy ki hogy néz, hanem azt hiszem, hogy kölcsönösen jól érezzük magunkat egymás társaságában. És ez nekem pont elég.

– Melyik volt az első olyan sikerélmény, amit afféle fordulópontnak vagy akár mérföldkőnek is mondhatunk a pályafutásában?
– Még 1987-et írtunk, amikor elkezdtem kajakozni, és az 1988-as év így nagyon jól eltelt, de ennek akkor még tömegsport jellege volt, s nem is számítottam nagyobb eredményre. Akkor érkezett hozzánk a nevelőedzőm, Nieberl László – Stuci a beceneve –, és még csak egy hete edzettünk együtt, amikor elmentünk egy tíz kilométeres, budapesti versenyre. Ő mondta, hogy nézzük meg, mérjük fel, hogy mit tudunk. Addig még soha nem indultam hasonló versenyen, és kilencedik lettem ötven versenyző közül, amit hatalmas sikernek éreztem. Egy héttel később elmentünk egy versenyre a Velencei tóra, ott pedig harmadik helyezést értem el, és megszereztem életem első érmét. Iszonyatosan büszke voltam magamra, és akkor már éreztem, hogy ez az én sportágam. Akkor persze még nem gondoltam olimpiai bajnoki címre, nagyképűség lenne, ha ezt mondanám.

– De adott mindez egy olyan kellemes lökést, ami után már következhettek a nemzetközi és az olimpiai sikerek?
– Igen, és attól kezdve még jobban szerettem kajakozni járni.

– Melyik volt az első igazán nagy nemzetközi élmény?
– A legelső még tizenhat éves koromban történt, amikor serdülőkorú voltam, és kijutottam az 1994-es ifjúsági világbajnokságra, ahol szereztem két aranyérmet. Az egy nagyon nagy élmény volt, akkor már éreztem, hogy valami talán tényleg lehet belőlem. Ez volt az első olyan alaklom, amikor a dobogóról hallgathattam a magyar himnuszt, amit nekem játszottak.

– Voltak megfelelő körülmények, amelyek mellett készülni lehetett az egyre rangosabb versenyekre?
– Nyilvánvaló, hogy szegényesebben mentek a dolgok, mint manapság. Nem voltak kiemelkedőnek mondható feltételek a magyar sportban. Ha jobban megnézzük, csak az elmúlt tíz évben javultak jelentősebben a körülmények, ezt még a hülye is látja, nemhogy az, aki benne van. Ma már egy tizenéves gyereknek jobb és könnyebb dolga van, ha eljön edzésre: nekünk nem volt se vécénk, se kézmosónk, se zuhanyzónk, víz se volt akkor még a csónakházban. Volt egy pislákoló negyvenes izzó a mennyezeten, de a tető meg általában beázott. Előfordult, ha kondiedzés közben esett az eső, hogy lecsapta az automatát, akkor valaki kiszaladt, fölkapcsolta – ilyen körülmények voltak. Akkoriban még mindenfelé ez volt a helyzet az országban, ma már nem elégedne meg ezzel senki sem. Annak viszont nagyon örülök, hogy végignézhettem a fejlődést: mintha egy kis csírából kifejlődött volna egy hatalmas bokor. De egyébként a Duna akkor is itt folyt, a lehetőség megvolt, akkor is fárasztó volt lapátolni, akkor is bele kellett ülni a kajakba, tehát ember hajtotta eszköz volt a kajak akkor is – és most is az.

– A környezet hogyan fogadta az első sikereket?
– A szüleim természetesen büszkék voltak rám, de nem volt soha téma az ebédnél, hogy én mekkora nagy sportoló lennék. A közösség elismeréseként először 1995-ben kaptam egy városi kitüntetést. Akkoriban persze még vezetékes telefon sem volt minden házban, s bár megjelentek már a mobilok, de még nagyon korai fázisban jártak, elképzelhetetlen lett volna olyat szereznem. A szüleim még valamikor a nyolcvanas években igényeltek vezetékes számot, de már 1995-öt írtunk, és még mindig nem kapták meg. A világbajnoki cím megszerzése után Bognár László, az akkori polgármester meglátogatta a családunkat, és megkérdezte, hogy „Zolikám, hogy tudna neked segíteni az önkormányzat?”, nyilván nem pénzre gondolt, de én sem. Mondtam erre, hogy nagyon szeretnék már egy telefont. De én akkor még mindig a szüleim által igényelt vezetékes vonalra gondoltam. Két héttel később jött a városi kitüntetés, díjátadó ünnepség, és kaptam tőlük ajándékba egy – a mai készülékek méretéhez képest – hatalmas mobiltelefont. Boldogan elfogadtam persze, egy évvel később pedig jött a hálózatfejlesztés, és akkor már lett vonalas telefonunk is.

– Mit jelentett a pályafutásában az, hogy a koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradt az olimpia?
– Sok sportolónak egészen bizonyosan nagy törést jelenthetett, de nekem igazából nem. Öt olimpián vettem részt 1996-tól 2012-ig, 2016-ban pedig egy szerencsétlen verseny miatt nem jutottam ki. Akkor azt mondtam, hogy még egy vagy két évig szeretnék kajakozni, közben azonban mégsem hagytam abba. Már 2018-at írtunk, amikor úgy döntöttem, hogy jó, akkor mégis folytatom a következő olimpiáig. A 2019-es évem nagyon jól sikerült, de aztán jöttek az egyre rosszabb hírek, és végül elmaradt az olimpia, így hát akkor sem hagytam még abba. Ma már kimondhatom, hogy ezzel a koronavírussal és az olimpia elhalasztásával én tulajdonképpen nyertem egy évet pluszban. Még egy évig folytathattam a pályafutásomat. Tulajdonképpen kaptam egy évet ajándékba, mert különben már tavaly abbahagytam volna.

– Kimondhatjuk, hogy visszavonulásra készül?
– Gondolok rá, hiszen negyvenhárom éves vagyok, szeretnék most már egy kicsit hazatérni. Gödön lakom és gödinek vallom magam, nagyon szeretem ezt a várost, de eddig nagyon keveset lehettem itthon – többet voltam edzőtáborban meg külföldön. Ezzel szemben most már inkább többet szeretnék itthon lenni és élvezni az életemet. Tehát még nem vonultam vissza, de már azt nézem, hogy mihez kezdek majd magammal a pályafutásom után, a civil életben.

(TüKörkép, 2022. június)

Gödiekről gödieknek

A TüKörkép című lap első számának vezércikkét Csabai Márk főszerkesztő jegyzi.

*

Gödiekről gödieknek

Városunk egyik megbecsülést érdemlő, szép hagyománya a lakosság objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatása, ami sok éven át megkülönböztetett bennünket más településektől, más közösségektől, vagy akár az ország egyéb térségeitől is. Az elmúlt évek viharaiban és politikai tornádóiban azonban mintha felborult volna világunk megszokott rendje, mintha megváltozott volna ez is, s ennek következtében ugyanazok a tények, információk és adatok a politikai értelmezés más-más oldalán sokszor mást és mást jelentenek az embereknek. Most, amikor ezzel a bemutatkozó számmal az útjára bocsátjuk lapunkat, nem tartjuk magunkat mindenhatónak, nem reménykedünk abban, hogy épp mi leszünk azok, akiknek sikerül majd a visszájára fordítanunk az országos és nemzetközi tendenciákat. Szándékunkban áll azonban mindenkihez szólni és mindenkit egyformán megszólítani – és elsősorban: tájékoztatni! –, a pártállásától függetlenül: azért indítjuk most útjára közéleti és kulturális magazinunkat, amelynek első számát tartja kezében az olvasó, hogy helyreállítsuk azt a hagyományt, amely egykor megkülönböztetett bennünket, büszke gödieket, és tántoríthatatlan lokálpatriótákat más településektől, más közösségektől, vagy akár az ország egyéb térségeitől is, s amitől olykor – mi tagadás – többnek is érezhettük magunkat az „átlagnál”.
Olyan lüktető és aktív újságot szeretnénk letenni az olvasók asztalára, amely együtt mozdul, együtt lélegzik városunkkal, és rezonál a hétköznapi életünkre. Valódi gödi lapot a gödieknek – más megközelítésben pedig: Gödről és a gödiekről mindenkinek. Annak is, aki itt él, a városunkban – annak is, aki őshonos, és annak is, aki csak nemrég költözött ki az agglomerációba –, s annak is, aki „csak” érdeklődik afelől, hogy mi hogyan élünk ezeken az utcákon és tereken, vagy éppenséggel arra kíváncsi, hogy mihez kezdünk magunkkal a Duna-parton, itt, a Dunakanyar kapujában, ahogyan városunkat nevezni szokták. Ehhez kérjük olvasóink támogatását és bizalmát, az elmúlt évtizedek ugyanis megtanítottak bennünket arra, hogy van mire büszkének lennünk, és nagyszüleink is ezt az életérzést hagyományozták ránk – a Gödhöz való kötődéssel – a korábbi századokból. Természetesen nem áll szándékunkban megfutamodni vagy elzárkózni a mindennapi életünk és városunk továbbhaladásának, fejlődésének szempontjából fontos politikai témák elől sem, magától értetődik tehát, hogy ezekről is tudósítunk lapunk hasábjain, azonban mindenképp azon leszünk, hogy méltósággal megőrizzük objektivitásunkat és kiegyensúlyozottságunkat. S tesszük ezt annak ellenére is, hogy előre fel kell készülnünk arra, hogy afféle megbélyegző szándékkal, hol az egyik, hol pedig a másik politikai oldalhoz sorolnak majd bennünket, attól függően, hogy az adott lapszámban milyen témákat dolgozunk fel, illetve, hogy azokkal kapcsolatban melyik fél milyen álláspontot képvisel. Azt azonban nem fogjuk megengedni, hogy lapunkban túlsúlyba kerüljenek ezek a politikai csatározások, illetve, hogy a városunk valódi hétköznapi élete helyett ne Gödről és a gödiekről szóljon az újság, hanem az érdemtelen pozícióharcokról.
Az a célunk, hogy új szeleket hozzunk a gödi helyi tájékoztatásba: az összefogás, a megértés és egymás megbecsülésének hangját. Gödiekről gödieknek.

Csabai Márk

(TüKörkép, 2021. június)

Új, huszonnégy tantermes általános iskola épül Gödön

A gödi TüKörkép című lap ízelítőt mutat be a tervezett új általános iskola látványterveiből.

*

Új, huszonnégy tantermes általános iskola épül Gödön

CIKKÜNK A 6-7. OLDALON

(TüKörkép, 2021. június)

Új lap indul Gödön TüKörkép címmel

Megjelenik a gödi TüKörkép című helyi lap első évfolyamának első száma.

*

Kammerer Zoltán Gödről indult és feljutott a csúcsra – most már hazatérne
Az olimpiai és világbajnok a visszavonulását fontolgatja, a civil életre készül (4-5. oldal)

Látogatás a megújult Kincsem óvodában: egy fejlesztés eredményei
Tavaly szeptemberben adták át az intézmény új épületét, amely most zárja az első nevelési évét. A legérintettebbeket kérdeztük a tapasztalataikról (8-9. oldal)

Különösen fontos, hogy a gödi fiatalok megvalósíthassák álmaikat, vágyaikat
Tuzson Bence: Ma már az országos felmérések is azt igazolják, hogy hazánkban a legjobb térségünkben élni (6-7. oldal)

Gyermekeink és a tánc: egy sikeres karrier többszörös elismerése
Dézsi Yvett táncpedagógus, koreográfus húsz éves kiemelkedő szakmai pályájának elismeréseként miniszteri kitüntetést kapott a tánc világnapja alkalmából, és neki ítélték a Kóczán Mór-díjat is (10-11. oldal)

Erdőtakarítás: Nem a mi szemetünk, de a mi városunk!
Civilek számolták fel az illegális szemétlerakókat városunk csodálatos természeti szépségű és kellemes hangulatú, erdős, fás területein (16-17. oldal)

Bringások előnyben: önkiszolgáló szervizt épített a Rotary
A Kincsem Park mögötti, néhány évvel ezelőtt parkosított területen állították fel a szerelőoszlopot (6. oldal)

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

Balogh Csaba: Nem gondoltam volna, hogy ekkora kihívás lesz

A Gödi Hírnök című portál interjút közöl a város polgármesterével, Balogh Csabával.

*

Balogh Csaba: Nem gondoltam volna, hogy ekkora kihívás lesz

Balogh Csabával, Göd polgármesterével készítettünk nagyinterjút, amelyben kérdeztük az eddigiekről, a politikai csatározásairól, a különleges gazdasági övezetről, a fejlesztésekről, de cikkünkből megtudhatják azt is, hogy hívják a polgármester kutyáját és melyik a legújabb kedvenc társasjátéka.

– Másfél éve a város polgármestere. Hogyan értékeli az eltelt időszakot?
– Nem tudom, hogy került-e már polgármester hasonló kihívások elé, mint én. Biztos, hogy a kihívásokért jelentkeztem, de hogy ekkora mértékű lesz, azt nem tudhattam előre, hiszen a veszélyhelyzet, a politikai konfliktusok még rárakódtak az alapproblémákra. Ahhoz képest, amennyi kihívásom volt, úgy gondolom, hogy jól teljesítettem, de van bennem egy frusztráció, hogy sikereket akartam hozni a városba, és ahhoz képest sokkal többre lettem volna képes, ha nem ellenszélben kellett volna küzdenem.

– Ha jól tudom, közgazdász végzettséggel vállalatfejlesztési szakemberként dolgozott korábban. Ez a háttér hogyan segíti a polgármesteri tevékenységét?
– Kifejezetten jól jött, főleg a veszélyhelyzettel kapcsolatban derült ki, mert amikor megjelentem a városházán, akkor csak egy 15 MB-os e-mail-fiókom volt, mint polgármesternek. Megkezdtem a digitalizációs reformot. Egy telekommunikációs cégnél dolgoztam korábban, ahol a Microsoft 365 szolgáltatás volt az alap. Ezt bevezettük itt is. Megtanítottam a kollégáknak, hogy hogyan kell használni a Microsoft 10 projektszemléletű applikációkat, hogyan kell megosztani a felhőben a dokumentumokat. Mikor márciusban a veszélyhelyzet kialakult, ennek köszönhetően sikeresen tudott mindenki otthonról dolgozni. Ez nagyon hasznos volt, mert a közigazgatásban is megvan a helye annak, hogy a lakosokat a legjobban kiszolgáljuk, kielégítsük az igényeiket, figyeljünk az időpontok betartására.

– Valóban ön a legfiatalabb polgármester Magyarországon?
– Pontosabban fogalmazva, én vagyok a legfiatalabb a Göd lélekszámához hasonló nagyságú települések polgármesterei között. Az országban a negyedik legfiatalabb polgármesterként jegyezhetem magam.

– Hogy látja, az életkora miként befolyásolja a munkáját?
– A technikai, informatikai nyitottságom mellett talán az a nagy előnye a koromnak, hogy nagyon sok fiatal nem foglalkozik a politikával, mert nem tudnak azonosulni az előző generáció vezetési stílusával. Én nem a tekintélyelvűségre hajtok, hanem arra, hogy bevonjam a közösséget, a társadalmat, sok mindenkivel szót tudjak érteni polgármesterként. Ha kutyasétáltatás közben találkozok lakosokkal, akkor velük is szót tudok érteni, de ugyanúgy könnyen társalgok az általam nagyon kedvelt, komolyzenei koncerteken találkozott idősebb korosztállyal is. A korom miatt máshogy kommunikálok, talán közvetlenebb módon reagálok a környezetemre. 

– Az önkormányzati testületben az ön frakciója kisebbségben van. Ezt hogy viseli?
– Még a választás idején többen kérdezték tőlem, hogy mi lesz, ha kisebbségbe kerülök, mit tehet az ellenzék. Mindenki azt gondolta, hogy a Fidesz fog nyerni, mert nagyon jobbos a város. Ha kisebbségként jutok be, ez azt jelenti, hogy nagyon sokan arra szavaztak, hogy nem hisznek abban, hogy minden információ a rendelkezésükre áll. Ha én ezeket az eltitkolt információkat a felszínre tudom hozni, az már hasznos dolog. Amióta polgármester vagyok, volt egy ilyen eset, ami a gödi sírásók videójaként került nyilvánosságra. Ez egy nyílt testületi ülés, amit titokban tartott az előző városvezetés. Miután megválasztottak, én ki tudtam adni ezt az információt a lakosságnak. Igyekszem minden eszközzel biztosítani az átláthatóságot. A három frakció biztosíthatná annak a lehetőségét, hogy olyan politikai alkuk szülessenek, amivel a város érdekét szolgáljuk. A gond az, hogy a város érdekét én képviselem, de a másik két frakció csak névlegesen két külön frakció, mert a valóságban folyamatosan együtt szavaznak, s így maradok kisebbségben. A két frakció a város érdekével ellentétes érdekeket támogat, közösen obstruálnak azzal, hogy nem jelennek meg a testületi üléseken; ezzel azt bizonyítják be, hogy nem három, hanem gyakorlatilag csak két frakció szavaz. Azzal kell szembesülnöm, hogy bármit is csinálok, az nem jó. Most már nem a képviselőkkel kell küzdenem, hanem a lakosoknak kell megmutatnom, miért jó az, ahogy én szeretnék dönteni. Van, aki ezt elfogadja, van, aki nem. Vannak lakosok, akik azért támadnak, mert ők a zöldhulladék elszállítását növelni szeretnék, amivel én nem értek egyet. Ezt nem tudom hitelesen támogatni, mert abban gondolkodom, hogy egy kertvárosban tudunk kertészkedni a zöld környezetben. A környezettudatos életnek az is része, hogy komposztáljunk. A zöldhulladékból csak annyit lehetne elszállítani, amit már nem tud feldolgozni a terület. Gyakran az emberek nem gondolják át, hogy ha nem azt az életmódot követik, mint a többség, akkor az hasznosabb lehetne a köz érdekét tekintve. Az, hogy valaki minél több zöldhulladékot szeretne elszállíttatni a saját kényelme érdekében, az egy életmódfelfogás. Nekem pozíciómból nézve kötelességem a társadalom érdekeit képviselni.

– Az alpolgármesterek leváltása komoly országos visszhangot keltett, az ügy korántsem zárult le. Ilyen esetek után hogy jellemezné kapcsolatát a Göd Fejlődéséért frakció és a Fidesz frakció képviselőivel?
– Ezt nehéz elmagyarázni, mert elmondhatom azt, hogy nincs megértés azzal kapcsolatban, amiket én mondok, de valószínűleg a másik két frakció is ugyanezt mondhatja. Az alkudozásokon, a beszélgetéseken, a hónapokon át tartó szervezkedéseken nem tudnak részt venni a lakosok, én pedig nem tudok bizonyítékokat eléjük tárni, hogy mik hangoztak el, mert én hiába szerettem volna ezekről jegyzőkönyvet, hangfelvételt készíteni, ha ehhez a többi partner nem járult hozzá. Sajnos ezek hiányában nem tudom igazolni, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, pedig úgy érzem, hogy igen, minden tőlem telhetőt megtettem. Ha a konfliktust ennél jobban fel szeretném oldani, akkor olyan alkukba kellett volna belemennem, amik kifejezetten a város érdekeivel ellentétesek, vagy akár jogsértők lettek volna. Ezeket az alkukat én nem tehetem meg. 

– A koronavírus-járvány alapvetően megváltoztatta az életünket tavaly március óta. Mennyi pénzt tudott Göd a járvány kezelésre fordítani, és ez mire volt elég?
– Volt egy alap, amit létrehoztunk a COVID kezelésére, amit egyszer már feltöltöttünk, nagyjából ez 10 millió forint. A hivatali dolgozók és a lakosok gyors tesztelését támogattuk ezer, illetve kétezer forinttal. Az oltások óta ezt abbahagytuk, de több helyen kértünk közterületfoglalási engedélyt, hogy a tesztelés minél több helyen elérhetővé váljon. A fertőtlenítéseket folyamatosan megrendeltük. Nem volt olyan, hogy spórolásból nemet mondtunk a szükséges intézkedésekre, de szerencsére sok helyen a munka megfelelő átszervezésével költségeket spóroltunk meg. A hivatalban meg volt adva, hogy milyen napon, kik jönnek be dolgozni, zsiliprendszerként működtünk, ami nagyon hatékonynak tűnt. Statisztikailag azt tudjuk mondani, hogy a védekezés eredményes volt.

– A járvány miatt lesznek megszorítások?
– Nem túlzás azt mondani, hogy a kormányzati elvonásokkal tönkretették a költségvetésünket. 2019-ben még úgy vettük át az önkormányzatot, hogy kifejezetten sok maradvány állt a rendelkezésünkre, nagy reménnyel tekintettünk a Samsungból befolyó bevételeinkre. Mi hajlandóak lettünk volna arra is, hogy elfogadjunk egy olyan előterjesztést, amivel csökkentjük az adókat, ezzel a többi állampolgárnak is könnyítve a helyzetét. Mire ez az alku létrejöhetett volna, addigra elvették a különleges gazdasági övezetet. Gyakorlatilag megfosztottak minket azoktól a plusz bevételi lehetőségektől, amik által igazán értékes, a régi hagyományainkat megmutató, turisztikailag is izgalmas településsé válhattunk volna. Sajnos nem csak ez szűnt meg. Jelenleg már a maradványainkból élünk. A jövő évet 900 millió forint hiánnyal zárnánk, ha ugyanazt a szolgáltatást akarjuk nyújtani, amit idén év elején megígértünk. A bölcs városvezető nem jövőre kezdi el ledolgozni ezt a hiányt, hanem már idén a lehető legtöbbet kell spórolnunk, hogy minél több maradványt tudjunk átvinni a következő évre. Az biztos, hogy a szolgáltatásainkat alább kell adnunk, mert nem csak a Samsung iparűzési adója az, amit bevételként elvesztettünk, hanem az egész különleges gazdasági övezetnek az összes adóját. Ez gyakorlatilag akkora érvágás volt, hogy ha bármelyik önkormányzattal történik meg, akkor nem tudja ugyanazt a szolgáltatásminőséget produkálni. 

– Ez gazdasági döntés volt elsősorban, nem?
– Egyértelmű, hogy politikai döntés volt. Ha gazdasági döntés lett volna, akkor fel kellett volna mutatni, hogy milyen gazdasági eredményeket hoz ez az övezet. Viszont nem ez történt, hanem az, hogy a Samsung és az egész különleges gazdasági övezet konkrétan adókedvezményeket kapott. Kevesebbet kell adózniuk, így az államnak is kevesebb bevétele van, nem csak az önkormányzatunknak. Összességében rengeteg bevételt elengedtek.

– De kap is a település sokat. Mit gondol, várható-e valamilyen pozitív hozadéka annak, hogy településfejlesztési intézkedések formájában visszakapja a város a Samsungtól elvett pénzt?
– A töredéke várhatóan visszakerül, de ez csak egy elenyésző része annak, amit kapott volna a város. Mi azzal számoltunk, hogy több milliárdos bevételünk lesz ebből. Pest megyével történő tárgyalásaink során az derült ki, hogy 1 milliárd forint körüli támogatással a Magyar Közúthoz tartozó útnak a felújítását fogják megtervezni és támogatni, illetve egy 80 millió forintos védő erdősávot támogatnak. Ennek a mértéke eltörpül ahhoz képest, amit kaptunk volna. 

– Miért, ön szerint milyen fejlesztés maradna el?
– Az önkormányzatnak vannak műemlékvédelmi épületei, örökségvédelmi programban résztvevő épületei. Ezek régi épületek, amiket nem tudunk hasznosítani, melyeknek nagyon nagy a költsége, ha renoválni szeretnénk. Ezek biztos elmaradnak, mert a szükséges szolgáltatásainkat kell elsődlegesen biztosítani. Egy városközpont kialakítására is szükség lenne Gödön, mert jelenleg nincs rendes központja a városnak. A Kincsem Park a legforgalmasabb, legközpontibb hely. Egy ilyen városszerkezetű városnál úgy lehet városközpontot kialakítani, hogy kifejezetten erre a célra vásárol telket az önkormányzat, vagy már meglévő telek esetén átcsoportosításokkal, átminősítésekkel oldja ezt meg. Az a baj, hogy nem csak rövid távon nincs pénz ezekre a tervezésekre. Nagyon sok városszervezési program éveken keresztül tart. Ezért is örültem annak, hogy még korábban meghosszabbították, hogy öt évig tartson egy önkormányzati ciklus.

– Milyen a jelenlegi önkormányzatnak a kapcsolata a Samsunggal?
– Azt mondanám, hogy folyamatosan fejlődik a kapcsolatunk. Hlavács Judit alpolgármester asszony egyre gyakrabban értekezik a Samsung kapcsolattartójával, ami segíti annak az ügyét, hogy a gyár által tervezett, karitatív munkával megvalósuló játszótér kialakítása jól haladjon. Sajnos a vezetőséggel a veszélyhelyzet óta nem tudtam találkozni. A választás után sokkal erősebb volt a kapcsolatunk, a tárgyalások eredményeként olyan megoldások születtek, amelyek mind az önkormányzatnak, mind a városnak, és a Samsungnak is jók voltak. A különleges gazdasági övezet kijelölése után ez mintha megszakadt volna, s nehéz visszaállítani az eredeti állapotot. 

Beszélgetésünk közben a polgármester az ajtóhoz siet, és már egy ideje tartó folyamatos kaparászásnak véget vet azzal, hogy kinyitja az ajtót, amelyen egy kedves kutyus rohan be a szobába, és találja meg gyorsan a számára kijelölt, szokott helyet. Mi pedig folytatjuk beszélgetésünket, mintha mi sem történt volna.

– Mennyire érezhetik magukat biztonságban a gödiek a Samsung bővítése kapcsán?
– Ismereteim szerint minimális a kockázata annak, hogy tragédia történjen. Környezetszennyezés szempontjából a zaj a leghátrányosabb. Ha valaki toleráns azzal a zajjal, amit kibocsát a gyár, akkor beköltözhető a hely. Azok viszont, akik korábban költöztek a területre, nem arra fizettek be, hogy a folyamatos zajt elviseljék. Ez egy fura helyzet, mert a telkek ára nem csökken, hanem a kormányzati döntések miatt egyre nő. Mi keressük a megoldást. Terveztük, hogy létrehozzunk egy pertársaságot, hogy segíteni tudjunk abban, hogy a kártalanítási igényüket megfogalmazhassák a lakosok. A pertársaság megalapítását megakadályozta a többség a képviselőtestületben, mikor véget ért az első veszélyhelyzeti hullám, de az értékbecslés megrendelését sikerült átvinni a szociális lakásokra. Megvizsgáltuk, hogy ezeknél a lakásoknál történt-e értékcsökkenés, de az nem volt kimutatható. Tudjuk, hogy a polgári peres úton történő érdekérvényesítés egy nagyon jó ügyvéden és a befogadó bírón múlik, de ezt önkormányzati szinten nem érdemes átvinni, mert az önkormányzattal szemben sosem olyan melegszívű egy bíróság, mint az érintett lakosokkal szemben.

– Hogyan történhetett, hogy a Gödi Szolgáltató Nonprofit Kft. állítólag szabálytalanul működött, és milyen döntés született a cég ügyével kapcsolatban?
– Azért alakulhatott ki ez a helyzet, mert a kft. ügyvezetője nem kért útmutatást. Azt gondolta, hogy mindent jobban tud a hivatalnál, és a kommunikáció hiányát is ő generálta azzal, hogy nem kért tanácsot. Például olyan döntést hozott, hogy március 1-től az összes alkalmazott szerződésében a felmondási időt kilencven napra módosította. Ez azt jelenti, hogy három hónapi kifizetésre kötelezettséget vállalt úgy, hogy a szolgáltató kft. már nem tudta fedezni a számláit. Volt olyan alkalmazott, aki azért mondott fel, mert év eleje óta nem kapott fizetést. Ez botrányos helyzet, amit megpróbálunk orvosolni. A dolgozókat a végelszámolás során tudnánk kifizetni. 

– Ha már beszélt az elmaradásokról, nézzük azt is, milyen fejlesztések, beruházások várhatók a közeljövőben?
– Most zajlik a közbeszerzése, az általános keretszerződése az útfejlesztéseknek. Ez egy pénzösszegű keret lesz. A legjobb ár alapján meglátjuk, hogy hány méter fér bele a megrendelésekbe. Már vannak kész tervek a különböző útszakaszokra. Elkészült a terv az alsógödi csónakházra is, viszont fedezet nincs rá, hogy felépítsük, ezért pályázatokat kell benyújtani. Ez másra is igaz, hogy vannak kész tervek, amik már elkészültek, van, ami koncepció szinten, van, ami műszakilag is teljesen készen van, de pályázati forrásra van szükség a megvalósításához. Az M2 nyugati oldalán a naperőmű már elkészült, de ez nem önkormányzati beruházás. Az M2 túloldalán lévő naperőmű több tulajdonos kezében van, ez dél-koreai érdekeltségű. Jelentkezett egy harmadik vállalkozó, aki egy harmadik naperőművet szeretne létrehozni. Szerencsére napsütötte a város, ez a hely adottsága, amit ki kell használni.
Van egy Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) pályázat, amit még az előző városvezetés nyert meg a zödhulladék felhasználására, várhatóan idén valósul meg, de legkésőbb jövő év legelején. Hulladékedényeket fogunk kapni, amit a lakosok használhatnak.
A termálstrand fejlesztésére is nézünk alternatívákat, mert ötletek már voltak, de akkor még úgy nézett ki, hogy megvan rá a pénz. Most egy visszafogottabb tervben gondolkodunk, amit rögtön a vállalkozók bevonásával valósítunk meg, hogy ne közvetlen költség legyen, hanem gyakorlatilag a kivitelező kapna egy jogosítványt arra, hogy ő üzemelteti a büféket, amelyeknek egységes az arculata. Ilyen terveket próbálunk most kidolgozni, illetve a meglévőket ehhez átalakítani. 

– Milyen intézkedést hoztak a Feneketlen-tóba folyt szennyvíz kezelésére?
– A fertőtlenítés már megtörtént, a kár is elhárult. A legnagyobb problémát ott látom, hogy a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt-nek van egy kapacitása, de nem pontosan kaptam meg az információkat, hogy ez mekkora. Azt biztosan tudjuk, hogy a Samsung-beruházással megnő a terhelés. Jelenleg 2200 köbméter szennyvíz keletkezik naponta Gödön, mint kommunális szennyvíz. A Samsungnál, ha befejeződik a 2-es ütemterv beruházása, az 1700 köbméter szennyvizet fog generálni, majdnem a duplájára fog nőni a terhelés. Mészáros Lőrinc nyert egy tendert a Samsung körüli ipari fejlesztésekre, hogy kialakítsa a csatornahálózatot 30 milliárd forintért. Ha már megnyerte, akkor kérnénk, hogy minél gyorsabban valósítsa meg, mielőtt még túlterhelődik a rendszer, mert valószínű, hogy ezért vannak a kitörések. A körforgalomnál konkrétan ki szokott bugyogni a szennyvíz. Sürgetjük a csatornahálózat kiépítését, hogy minél hamarabb legyen meg, és csak ezután bővüljön a gyár. 

– 2018. január 1-jén 18 200-an laktak Gödön, ma 22 000-en. Az intézmények kapacitása, a közintézmények építése tud a lakosságnövekedésnek megfelelően fejlődni?
– Az agglomerációban ezzel a problémával sok önkormányzat küzd, nem véletlen, hogy gyakran a törvények szigorán enyhít a kormány. Az óvodákban, iskolákban egyre nagyobb létszámmal lehet felvenni a gyerekeket. Amikor megválasztottak, mi azt ígértük, és küzdök is ennek a betartásáért, hogy a csoportlétszám reális létszám legyen. Ehhez bővíteni kell a férőhelyeket, mert jelenleg az óvodákban nincs elegendő csoportszoba. Reméljük, hogy a Kék Duna Óvodában ezt meg tudjuk valósítani. A bölcsődék esetében nincs igény több férőhelyre. Valószínűsítem, hogy azok, akik Gödre költöznek, rászánják az időt a gyerekeikre, hogy nem mennek vissza dolgozni csak három év után. Az óvodákban viszont folyamatosan nő az igény. Ha lesz lehetőség intézmény megvásárlására, átalakítására, illetve olyan programok támogatására, hogy óvodák jöjjenek létre, akkor azokat mindenképp támogatni fogjuk.

– A felesége is képviselő. Otthon is beszélnek hivatali ügyekről vagy tudják függetleníteni magukat ettől?
– Képviselőként el tudunk határolni, de tény, hogy otthon hiperventillálunk a hivatali dolgokon. Amikor az irodában vagyunk és más is jelen van, akkor úgy beszélünk egymással, mint polgármester a képviselővel. Az az előnye, hogy mindketten itt dolgozunk, hogy könnyedén megértjük egymást. Ugyanazokat a szereplőket ismerjük, ugyanazokkal a szereplőkkel dolgozunk együtt, és nem kibeszélve, de megértve a másikat, jó azonos hullámhosszon lenni valakivel.

– Mióta élnek a városban?
– 2017 óta élünk itt. Főleg a zöld környezet miatt költöztünk ide. A diósdi és a fővárosi szüleinkhez közel szerettünk volna lenni. Budapestet nem találtuk gyereknevelésre optimális helynek. Sokan Dunakeszit ajánlották, mint agglomerációt, de nem szerettünk bele, mert túlságosan dobozszerű volt számunkra, viszont kinéztünk Gödre is. Fantasztikus volt az itteni látvány, a hangulat. Elbűvölt minket a madárcsicsergés, szerelem volt első látásra mindkettőnknek. Eldobtunk minden más alternatívát, eldöntöttük, hogy itt szeretnénk élni. Nagyon jó helyet találtunk, ami a Duna-parthoz is közel van. Minden megvan itt, amire vágytunk. Ezt a gyémántot, ami maga a város, csak csiszolni kell, hogy még tökéletesebb legyen. 

– Cerberus, a kutyája most is itt van a szobában. Gyakran vigyáz az önkormányzat rendjére?
– Igen, amikor csak tudom, behozom a munkahelyemre. Ezért is kapta a Cerberus nevet, mint a hivatal őre. Terápiás kutyának bizonyul, sokan örömmel fogadják. Amikor megjelenésem van és nem hozom magammal, akkor kifejezetten hiányolják, hogy hol van Cerberus. Mivel a polgármesteri hivatalba járunk be nap mint nap, ezért adtunk neki egy cuki nyakkendőt. Időnként illedelmesen kopog az ajtón, jelzi, hogy be akar jönni. Segít nekem is, mert a kutyasétáltatással én is kikapcsolódok. A reggeli sétákkal összeszedem a gondolataimat. Ha sok a gond, akkor is fogom a pórázt, megyünk sétálni, s kiszellőztetem a fejemet.

– A kutyasétáltatás mellett mivel kapcsolódik még ki?
– Mint a korombéli fiatalok, én is szeretem a társasjátékokat. A Disney Villainous az új kedvencem, ez egy stratégiai játék.

(Gödi Hírnök, 2021. május 16.)

A kettősségek csapdájában

 A Magyar Nemzet közli Szabó Palócz Attila tárcáját.

*

A kettősségek csapdájában

Jól van, mit bánom én, nyissanak ki a kocsmák, színházak, stadionok, de ne már a munkahelyek is – méltatlankodott mellettem a metrón hétfőn reggel egy nagyjából ötvenes férfi (bár nem szeretném ezúton sem öregíteni…), aki szemmel láthatóan munkába igyekezett. Bár ez az igyekezett azért a szavai nyomán némileg mégiscsak kétségbe vonható, és akár túlzásnak is tűnhet…
A joviális úriember nyilván kényelemesen érezte magát a hómofiszban, jól hozzászokott az otthoni munkavégzéshez – mint ahogy oly sokan mások is a járványidőszakban –, de hétfőn reggel vélhetően már a védettségi igazolványa is ott lapult a farzsebében, mindkét védőoltását megkapta, főnökei pedig éheztek már a személyes találkozásra.
A véletlenül kihallgatott idegen férfi szavai azért is keltették fel a figyelmemet, mert a maguk módján szimptomatikusak, és szépen jellemzik azt a helyzetet – azt a kettősséget –, amibe a járványidőszak alatt valahogy mindannyian belekényelmesedtünk: nagyon vártuk már a védőoltást, s igen sokan voltunk, akik már az elsők között regisztráltunk, amint lehetőség nyílt erre; nagyon vártuk már a tavaszt, és azzal együtt a kiülős vendéglői teraszok megnyitását; nagyon szerettünk volna már beülni egy étterembe, egy cukrászdába, egy halászcsárdába, hogy kényelmesen elfogyasszunk a barátainkkal, rokonainkkal, szeretteinkkel egy finom ebédet-vacsorát. Igen, hiányoztak ezek a dolgok az elmúlt hónapokban az életünkből.
Most, hogy a beoltott honfitársaink száma Magyarországon már nemcsak elérte, de meg is haladta a négymilliót, lassan kezdjük visszakapni korábbi életünk apró-cseprőnek tűnő, mégis jelentős kis darabkáit, elemeit, szilánkjait, csak hát időközben megtanultunk élni azokkal az előnyökkel is, amelyeket a kényszerű korlátozások tettek lehetővé a számunkra. Most, a fokozatos nyitás egymást követő lépéseivel, az enyhítésekkel egyidejűleg tehát meg kell majd tanulnunk össze is egyeztetni ezt a kettőt: a régi és az új életünket.
A nagyvállalati beruházási támogatási program keretében a napokban három, összesen 3,5 milliárd forint értékű fejlesztés valósult meg hazánkban, amiből az állami támogatás mértéke 1,2 milliárd forintot tett ki – olvastam aztán már a mozgólépcsőn a hírekben Varga Mihály pénzügyminiszter szavait. S nem mellékes persze az sem, hogy ezeknek a beruházásoknak köszönhetően több mint ezer munkahely megtartása vált biztossá. Arra persze nem tért ki a hírügynökségi jelentés, hogy a metrón méltatlankodó úriember munkahelyét is beleszámította-e a miniszter ezekbe az adatokba, azt azonban remélem, hogy az irodájába érkezve ez a számomra idegen férfi is örömét lelte abban, hogy találkozhatott a rég nem látott munkatársaival, kollégáival, akikkel az elmúlt időszakban csak a virtuális térben tarthatta a kapcsolatot. Mert, ha igen, s ha csak egy kellemes perce is volt a munkahelyén, akkor nem is mondhatunk mást: Egészségére!

(Magyar Nemzet, 20121. május 3.)