[Vita az Új Symposionról és Sziveri János költőről, a Sympó egykori főszerkesztőjéről, akit 1983-ban menesztett az akkori kommunista hatalom...]

Dormán László egy fotósorozatot tesz közzé Facebook-profilján.

*

Vita az Új Symposionról és Sziveri János költőről, a Sympó egykori főszerkesztőjéről, akit 1983-ban menesztett az akkori kommunista hatalom. Az időpont napra pontosan 1989. január 11, a helyszín pedig az újvidéki városi könyvtár a Duna utca sarkán. Ekkor már elkezdett fújdogálni a rendszerváltozás szellője. Ki mindenki volt ott, lehet szemezgetni. Sokan bizonyára saját magukra, harminchárom évvel ezelőtti fiatal arcmásukra ismernek és vannak köztük olyanok is, akik már az égi irodalmi, társadalmi, politikai viták, tanácskozások magaslatából tekintenek le erre az eseményre is. A vitát, ha jól emlékszem, a Vajdasági Írószövetség kezdeményezte, amelynek abban az időben a legtöbb arra érdemes íróember tagja volt, szerbek, magyarok, szlovákok, románok, ruszinok. A jelenlévők között például ott volt és föl is szólalt az az ismert újvidéki szerb ügyvéd, aki a titói korszakban ingyen védte a nagyvezért bíráló, perbe fogott ellenzékieket, s én magam nem tudom eldönteni, hogy kit s mit gyűlölt jobban: magát Titót, aki horvát volt, vagy az egész rendszert és a horvátokat s bennünket magyarokat is. Arra emlékszem, hogy 1991-ben, a háború kezdetén katonaruhát öltött, beállt egy lövészárokba, jobb kezének hüvelykujjával hátrafelé bökött és azt mondta: Mögöttem Eszék, még néhány nap és elesik. A szerb tévéhíradóban láttam. Aztán Eszék mégsem esett el. Messze elkanyarodtunk a témától. Ez a vita 1989 januárjában kapóra jött, hogy kemény kritikával illessék az azóta letűnt rendszert és nem kimondottan a Sympó és Sziveri iránti rokonszenv vezérelte, én legalábbis így érzékeltem. Másfél év múlva meg kitört a háború.

Diskusija o časopisu na madjarskom jeziku "Új Symposion" (Novom Simposionu) i pesniku Janošu Siveriju, bivšem glavnom uredniku, koga je tadašnja komunistička vlast smenila1983. godine. Datum ovog skupa "rehabilitacije" časopisa je tačno 11. januar 1989. godine, a mesto održavanja je Biblioteka grada Novog Sada na uglu Dunavske ulice. U to vreme je već počeo da duva vetar promene režima. Ko god da je bio tu može da se vidi. Mnogi su verovatno upoznati sa svojim mladim licima od pre trideset i tri godine, a ima i onih koji na ovaj događaj gledaju sa visine nebeske književnosti, društvenih i političkih rasprava i promišljanja. Raspravu je, ako se dobro sećam, pokrenulo Udruženje književnika Vojvodine, od kojih su tada većina zaslužnih pisaca bili članovi Srbi, Mađari, Slovaci, Rumuni, Rusini i drugi. Među prisutnima je, na primer, bio i poznati srpski advokat iz Novog Sada, koji je u vreme Tita besplatno branio opozicione lidere koji su kritikovali Velikog vođu, a ne mogu sam da odlučim koga je i šta više mrzeo: samog Tita, koji je bio Hrvat, ili ceo sistem i Hrvate i Mađare takođe. Sjećam se kako je 1991. godine, početkom rata, nosio vojnu uniformu, stajao u rovu, bockao unazad palcem desne ruke i govorio: Iza mene Osijek, još par dana pa će pasti. Video sam to na TV vestima. Tada Osijek nije pao. Daleko smo od teme. Ova debata je izašla na videlo u januaru 1989. kako bi se kritikovao sistem koji je tada već počeo da se menja i nije bio posebno vođen simpatijama prema časopisu "Új Symposion" i Siveriju, meni se barem tako činilo. Godinu i po kasnije izbio je rat.

(Facebook, 2022. január 22.)