A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pirityiné_szabó_judit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pirityiné_szabó_judit. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 18., szerda

Topolyai fociakadémia – Hogy lesz ebből nemzeti ügy?

A Szabad Magyar Szó nagyobb terjedelmű cikkben dolgozza fel a topolyai fociakadémia több milliárd forintos anyaországi támogatásának témáját.

*

Topolyai fociakadémia – Hogy lesz ebből nemzeti ügy?

Vajdaságot is elérte az immár határtalannak nevezhető orbáni fociláz: Dunaszerdahely, Eszék, Munkács és Csíkszereda után egy vajdasági település is (több) milliárd forintos támogatásban részesül. Habár Tóthfaluban már működik egy fociakadémia, nem azt fejlesztik, bővítik, hanem egy újat építenek Topolyán, ahol a felnőtt csapatban mindössze egy magyar anyanyelvű játékos szerepel.

Ilyenkor persze jó néhány kérdés felvetődik: elsősorban kinek köszönhető, hogy Topolyán a magyar adófizetők 10 millió eurójából fociakadémia épül? Mi fog történni a tóthfalusi Nyers István Akadémiával? Mennyi pénzre lesz szüksége a topolyai TSC Labdarúgóklubnak és a fiókklubjának, a Bajsának, ha úgy sikerül a tavaszi idény, ahogyan eltervezték?

Amikor december végén közzétették azt a magyar kormányhatározatot, amelyből kiderült, hogy a Délvidék Sport Akadémia 3 milliárd forint (10 millió euró) támogatást kap Magyarországtól fociakadémia felépítésére, elkezdődtek a találgatások, hogy vajon melyik vajdasági település labdarúgóklubja ütötte meg a főnyereményt, s biztosította be a következő pár évben a gondtalan életet. A válaszra nem kellett sokat várni, ahogy azt megírtuk, Zsemberi János, a topolyai városi tanács gazdasági ügyekkel megbízott VMSZ-es képviselője, egyben a helyi TSC Labdarúgóklub elnöke a képviselő testület ülésén bejelentette: a magyar állam 2-3 millió euróval támogatja egy topolyai fociakadémia megépítését.

A tóthfalusi akadémiát a Fradi tarthatja életben
Sokan már korábban is a TSC-re gyanakodtak, s ezt a klubot tartották biztos befutónak, függetlenül attól, hogy Vajdaságban már működik egy fociakadémia. Tóthfaluban öt évvel ezelőtt kezdte meg működését a Nyers István Akadémia, amelyet úgy néz ki, hogy a jövőben csak a második helyen jegyeznek majd. A magyar kormány azzal, hogy Vajdaságban csak a topolyai akadémia megvalósulását támogatja, igen nehéz helyzetbe hozta a tóthfalusi akadémiát. Nagy kérdés, hogy mi lesz a nemrég fennállásának ötödik évét megünneplő, Nyers István nevét viselő akadémiával, amely a legjelentősebb magyar klubbal, a Ferencvárossal és a Coerver® Coaching Srbija céggel kötött együttműködési szerződést. A tóthfalusi akadémia mozgatórugója Volford Tibor edző, valamint Bontovics István koordinátor, aki a magyarkanizsai önkormányzatban a hatalmon levő VMSZ-szel szembehelyezkedő UKROK – Községi Összefogás képviselőcsoport tagja. Az intézmény mintegy hatvan gyerekkel foglalkozik négy korosztályban (U13, U15, U17, U19). Azt, hogy a magyar kormány egyelőre nem mondott le teljesen a tóthfalusi akadémiáról, az is jelzi, hogy az októberi ünnepségen jelen volt Schmitt Pálné Makray Katalin, olimpiai ezüstérmes tornász és Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője is. A Fradi-vonal elég erősnek ígérkezik, hogy ne kezdjük el temetni a tóthfalusi akadémiát, annál is inkább, mert az utóbbi időben igen komoly újításokat vezettek be a játékosokkal kapcsolatban, s ha a Ferencváros besegít, akkor – amíg a topolyai el nem készül – ez az akadémia továbbra is működőképes lesz.

Miért éppen Topolya?
Mi azonban kanyarodjunk vissza a 14 ezer embert számláló Topolyához és a III. ligás TSC-hez, hogy kiderüljön, elsősorban kinek köszönhető az, hogy ők kapták meg a 10 millió eurót.
A legtöbb érdeme ebben Árok Ferencnek van, aki pár évvel ezelőtt megismerkedett Orbán Viktorral, s nyugodtan mondhatjuk, a magyar miniszterelnöknek szimpatikus lett a korábban ausztrál szövetségi kapitányként dolgozó, jelenleg Újvidéken élő Árok. Az 1932-ben született edző szókimondása és egyéni stílusa bejött Orbánnál, olyannyira, hogy amikor Szerbiában járt, még a lakására is ellátogatott. Néhány Orbán–Árok találkozó után az utóbbi Zsemberi János üzletembert, aki korábban a belgrádi Partizan Labdarúgóklub elnökségében is helyet kapott, is magával vitte Pestre. Ennek az lett az eredménye, hogy 2015 novembere óta a TSC szerződött partnere a felcsúti labdarúgó-akadémiának. Innen aztán egyenes út vezetett a 10 millió eurós támogatásig, mivel más labdarúgóklub nem rúghatott labdába. Hogy miért nem, arra is pofon egyszerű a válasz: Vajdaságban Zentán, Topolyán és Magyarkanizsán van magyar polgármester, vagyis elmondható, hogy ezek a magyar önkormányzatok. A Zenta csapata éveken át a III. ligában szerepelt, azonban a 2016/2017-es idényt – a főszponzor támogatásának csökkenése miatt – a Szabadkai Ligában kezdte meg, ami az ötödik osztálynak felel meg. Egy osztállyal feljebb, a Vajdasági Ligában szerepel a magyarkanizsai Potisje és az adorjáni Tisza is, de az már végképp kínos lett volna, ha a magyar kormány az adófizetők pénzét egy negyedik vagy egy ötödik ligás fociklubba fekteti (a harmadik ligás is ciki, de ha nincs ló, jó a szamár is). Az észak-bácskai klubok közül a szabadkai Spartacus Ždrepčeva krv jöhetett volna talán még szóba, de ott magyar szót csak azért hallani elvétve, mert a csapatnak a tagja a felsőhegyi Farkas Dániel, aki az egyetlen magyar anyanyelvű játékos a szerbiai Szuperligában.

Árok mellett természetesen nagy szerepe volt Zsemberi Jánosnak is, aki jókor volt jó helyen, megérezte a lehetőséget és élt is vele. Nem szabad elfelejteni, hogy Zsemberit a topolyai sportélet mecénásaként emlegetik a városban, hiszen a topolyai és a bajsai labdarúgás mellett egyéb sportrendezvényeket és sportklubokat is támogatott, a Sat-Trakt nevű cége a fővédnöke a minden évben megrendezésre kerülő rangos utánpótlástornának, amelyen a szerbiai és a magyarországi élvonalhoz tartozó klubok korosztályos csapatai is pályára lépnek.

Értesüléseink szerint, a magyarországi támogatás jóváhagyása után Topolyán megnőtt az étvágy. A TSC bajnok szeretne lenni a III. ligában, s a következő idénytől már egy osztállyal feljebb szeretne versenyezni, a Bajsa együttese a Szabadkai Ligában végezne az első helyen és, ha ez sikerülne, ősztől a III. Ligában szerepelne. Az első lépések már meg is történtek, mivel edzőnek szerződtették Branislav Bulatovićot, aki korábban a Zentával és az adorjáni Tiszával is szép sikereket ért el. Szintén bajnoki címről álmodik a topolyai utánpótlás, s az ő esetükben ez nagyon könnyen valósággá is válhat, hiszen a kadétok megnyerték a Bácskai Liga őszi idényét, s nyolcpontos előnyük van a szabadkai Spartacusszal szemben. Ha ezt megőrzik a tavaszi részben is, akkor ősztől már az ország legjobb kadét csapataival szerepelhetnek egy ligában. Gyors fejszámolást követően a II. liga havonta 10 ezer euróba kerül, a III. liga egy hónap alatt mintegy ötezret emészt fel, a kadétok legfelső osztályban való szerepeltetése pedig mintegy 2500 euróba kerülne. Ez egy hónapban 17500, egy évben 210 ezer euró, de, ha belegondolunk, ez még mindig csak töredéke a 10 millió eurós támogatásnak, úgyhogy egyáltalán nem elképzelhetetlen ez a forgatókönyv.

Új stadion is szerepel a tervek között
Ami a támogatást illeti, Zsemberi 2-3 millió eurós támogatásról beszélt, miközben a kormányhatározatban tízmillió eurónak megfelelő, hárommilliárd forint szerepel. A Szabad Magyar Szó értesülései szerint négy pálya épül majd Topolyán, de ezen kívül egy új stadion felépítése is a tervek között szerepel. Ezt az információt erősítette meg az is, hogy nemrég Zsemberi János és Palágyi Szabolcs, a TSC sportigazgatója meglátogatták a dunaszerdahelyi DAC stadion tervezőjét. Ami az akadémiát illeti, nem valószínű, hogy az intézmény csak a magyar anyanyelvűeket fogadja majd, ugyanis Vajdaságban folyamatosan csökken a magyarok (idősek és fiatalok) száma, s ezt bizonyítja az is, hogy a TSC-ben két magyar vezetéknevű játékos szerepel, közülük azonban csak Boros Csongor beszéli a magyar nyelvet, az újvidéki Szilágyi Vladimir (de inkább Vladimir Silađi) már a szerb nyelvet tekinti anyanyelvének. Mivel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az RTL Klub kérdésére elmondta, hogy a kormány nemzetpolitikai célja a határontúli magyarok segítése, a nemzeti összetartozás erősítése, a fiatalok sport iránti elkötelezettségének növelése, ezért a sport nemzeti ügy, ezen a ponton felmerülhet az a kérdés, hogy lesz ebből nemzeti ügy, ha a felnőtt csapatban mindössze egy magyarul beszélő játékos kap helyet…
A topolyai akadémia a Mezőgazdasági Iskola utáni területen épül majd meg, a Krivaja folyó mentén, de a fiatal játékosoknak nem kell aggódniuk az elviselhetetlen bűz miatt, mivel azon a részen a folyó még olyan, mint a pénz: nincs szaga.

Megoldották sportstratégia nélkül
Nem fér hozzá kétség, a topolyai akadémia megépülése lendületet adhat a helyi és a környékbeli labdarúgásnak, de a foglalkoztatásnak is, mivel ahhoz, hogy egy akadémia működjön, labdarúgópályák, edzőterem, kollégium, étterem és egyéb helyiségek is kellenek, s ezek esetében ember kell a fenn- és karbantartásra. Ami miatt viszont keserű szájízzel tekinthet az ember erre az elképzelésre, az pedig nem más, mint az, hogy – habár Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke egy interjúban beharangozta – nem készült el a vajdasági magyar sportstratégia, nem készült el semmiféle elaborátum, hogy mely sportágakat kellene kiemelni, hol van lehetőség több magyar gyereket bevonni a birkózásba, a kajak-kenuba, a vízilabdába…
Ehelyett a Délvidéki Sport Akadémia kap 10 millió eurót, hogy fociakadémiát építsen és lehetőség szerint jusson feljebb egy vagy két osztállyal. Persze lehet azt mondani, hogy így több esélye lesz egy vajdasági magyar gyereknek megmutatnia és bizonyítania a tehetségét, de senki ne kergessen hiú ábrándokat: amint feltűnik egy jó képességű fiatal, a topolyai akadémia partnere, a felcsúti azonnal le fog rá csapni. És ha így nézzük, akkor a fociakadémia kérdése már nemzeti üggyé is vált. Arról viszont, hogy ez még jobban meggyorsítja a vajdasági magyarok távozását az országból, ugyanúgy nem kívánatos szólni, mint ahogyan azt is el kellett hallgatniuk a vajdasági magyar tájékoztatási eszközöknek, hogy nagyon sokan a magyar állampolgárságnak köszönhetően hagyták el Szerbiát.

(Szabad Magyar Szó, 2017. január 18.)

Tóthfaluban öt évvel ezelőtt kezdte meg működését a Nyers István Akadémia

Az 1932-ben született edző szókimondása és egyéni stílusa bejött Orbánnál

2016. december 21., szerda

Odaítélték a vajdasági magyar művelődési díjakat

A Magyar Távirati Iroda jelentést ad ki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség díjainak odaítélésről.

*

Kultúra-ünnep-évforduló-magyarság-Szerbia
Odaítélték a vajdasági magyar művelődési díjakat

Markovics Annamária, az MTI tudósítója jelenti:
Belgrád, 2016. december 21., szerda (MTI) – A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) Pirityiné Szabó Judit nemzetpolitikai kapcsolattartási főosztályvezetőnek és történésznek ítélte oda a szövetség Aranyplakettjét a Kárpát-medencei, ezen belül „a délvidéki magyarság megmaradásáért végzett több évtizedes, mérhetetlen és elhivatott munkájának” elismeréséül – tájékoztatta a VMMSZ az MTI tudósítóját szerdán.

A VMMSZ december 16-án döntött az általa alapított életmű- és pályadíjakról, amelyeket a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén adnak át januárban Zentán.
A döntés értelmében Magyar Életfa-díjjal ismerték el Dormán László fotóriporter, újságíró, Faggyas József citerás, Hódi Éva nyugalmazott magyartanár és könyvtárvezető, valamint Silling István néprajz- és nyelvjáráskutató munkásságát.
A szövetség plakettjével jutalmazták Lőcsei Ilona művelődésszervezőt és újságírót, Regécz László művelődésszervezőt, Tóth Ágnest, a magyarkanizsai Tisza Néptáncegyesület elnökét, a csókai Rákóczi férfikórust, valamint a 70 éves pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületet
„Az elismerésekkel azt a hiteles őrző és teremtő munkát, a vajdasági és a Kárpát-medencei magyar közösségek összefogásáért és formálásáért, a nemzeti összetartozás erősítéséért, kulturális identitásunk gazdagodásáért, a nemzettudat fejlesztéséért végzett tevékenységet és teljesítményt ismeri el az alapító, amely nélkül értékrendünk és értékszeretetünk messze került volna, messze kerülne álmától, vágyaitól, erejétől” – írta szerdai közleményében a VMMSZ.

kma \ ksb \ gte
MTI 2016. december 21., szerda 11:12

(Magyar Távirati Iroda, 2016. december 21.)

2016. október 30., vasárnap

Pásztor István: A magyar-szerb történész vegyes bizottság munkáját elő kell mozdítani

A Magyar Távirati Iroda jelentést tesz közzé a csúrogi megemlékezésről, ahol a beszédekben szó esik a magyar-szerb történész vegyesbizottság munkájáról.

*

Szerbia-Vajdaság-magyarság-megemlékezés
Pásztor István: A magyar-szerb történész vegyes bizottság munkáját elő kell mozdítani

Markovics Annamária, az MTI tudósítója jelenti:
Csúrog, 2016. október 30., vasárnap (MTI) - A magyar-szerb megbékélési folyamatnak még az elején van a két nép, az a fontos, hogy ma már nyíltan és világosan lehet beszélni az 1940-es években történtekről, ugyanakkor elő kellene mozdítani a történész vegyes bizottság munkáját, amihez politikai segítségre van szükség - hangsúlyozta Pásztor István, a vajdasági tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke az MTI-nek vasárnap a délvidéki Csúrogon, ahol az 1944-1945-ben ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek.

Hozzátette: a történészek munkájának befejezése fel tudná gyorsítani a társadalmak múlttal való szembenézését. A megbékélés ugyanis - a politikus szerint - hosszú folyamat, annak a lelkekben kell lezajlania, „a köztudatban kell a dolgokat helyre rakni”.
Az áldozatok emlékművét  Csúrogon három éve állították, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt.
Vasárnap politikai pártok, önkormányzatok, civil szervezetek, valamint a magyar diplomácia képviselői és magánszemélyek koszorúzták meg az emlékhelyet.
Teleki Júlia túlélő, a csúrogi megemlékezés szervezője beszédében kiemelte: 72 évvel ezelőtt Csúrogon összeszedték a magyar férfiakat, és kivégezték őket, egyetlen bűnük az volt, hogy magyarok voltak. Hozzáfűzte, hogy sokáig emlékezni sem volt szabad, három éve viszont a túlélők már tisztességes emlékhelyen róhatják le kegyeletüket, ugyanakkor hátra van még a bocsánatkérés, és az elkobzott vagyon visszaszármaztatása.
Mina Jurišin, a Razzia 1942 Emlékbizottság titkára azokról a hétköznapi hősökről szólt, akik szomszédaikat mentették meg azzal, hogy életükkel kezeskedtek értük. 1942-ben a magyarok tudták így megmenteni szerb társaikat, 1944-1945-ben pedig a szerbek magyar ismerőseiket.
Egy eszmerendszert nem lehet egyetlen néphez sem kapcsolni - hangsúlyozta Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, majd úgy folytatta: egy eszmerendszernek nincs nemzeti vagy etnikai hovatartozása. Ezért az adott eszmerendszer nevében bűnöket elkövetőket sem lehet kizárólag egy, vagy akár több néphez kötni.
Pirityiné Szabó Judit, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője beszédében a történelmi léptékű francia-német megbékéléshez hasonlította a magyar-szerb megbékélést, amellyel a két nép számtalan európai nép számára nyújthat példát.
A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben közel 3-4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem térhettek vissza otthonaikba. A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település (Csúrog, Mozsor és Zsablya) magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot.

kma \ ktl \ sag
MTI 2016. október 30., vasárnap 17:42

(Magyar Távirati Iroda, 2016. október 30.)

2016. október 3., hétfő

Jubilált az első vajdasági magyar labdarúgó-akadémia

A Magyar Szó közli Jenei Klementina tudósítását.

*

Jubilált az első vajdasági magyar labdarúgó-akadémia
Ötéves a tótfhfalusi Nyers István Akadémia

Fennállásának ötödik évfordulója alkalmából kiállítással és alkalmi műsorral egybekötött ünnepséget tartottak szombaton a tóthfalusi Nyers István Akadémia és a Kaszap István Kollégium vezetői és tanulói a magyarkanizsai Cnesa Oktatási és Művelődési Intézményben.
Az eseményt eminens vendégek is megtisztelték jelenlétükkel, többek között a tartományi kormány alelnöke, Nyilas Mihály, Schmitt Pálné Makray Katalin, olimpiai ezüstérmes tornász, Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője, Lisztes Krisztián, a Ferencváros Torna Club képviselője, Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány képviselője, Nyilas Leonov Anita, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Magyarkanizsa önkormányzatának vezetősége.
A labdarúgó-akadémia hivatalosan 2011. október 10-én alakult meg kis tehetséggyűjtő központként, amelyből mára első osztályú akadémiává nőtte ki magát országon belül és a határokon túl is. A tehetségek kibontakoztatása és kinevelése a legfőbb célja, hogy a Vajdaság területén élő, a sportban kiemelkedő fiatalokat tömörítse és szakemberek segítségével még magasabb szintre emelje. A labdarúgás mellett a kosárlabda, röplabda, kézilabda és az asztalitenisz is szerepet kap Tóthfaluban, de a legnagyobb sikerekkel és a legtömegesebb jelenléttel a focisták büszkélkedhetnek. Napjainkban a teljes szakmai stábban hét edző van, akik hatvan gyerekkel foglalkoznak u-13, u-15, u-17 és u-19-es csapatokban. A Ferencvárosi Torna Clubbal és a Coerver® Coaching Srbija céggel együttműködve az ide járó kis tehetségek minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy kiváló szakmai gárda mellett tudjanak fejlődni és továbbjutni a ranglétrán, néhány hete pedig új videoelemző szoftvert, a Match-meetinget is alkalmazzák, melynek segítségével a szülők is nyomon tudják követni gyermekeik tevékenységét.
Az alkalmi műsor előtt az érdeklődők kiállítást tekinthettek meg, amely bemutatta az elmúlt öt év eseményeit, sikereit, bepillanthattak a kollégium mindennapjaiba, illetve a névadóról, Nyers Istvánról is átfogó képet kaphattak.
Az ünnepség Utasi Jenő tóthfalusi plébánosnak, az akadémia megálmodójának a köszöntőjével kezdődött. Elmondta, hogy amikor megalapították az intézményt és kezdték felvirágoztatni a diákotthont, tíz évet tűztek ki maguknak terveik megvalósításához. Ebből az első félidő lejár.
– Alkalmas pillanat ez, hogy visszatekintsünk az elmúlt öt évre, az eddigi történésekre a kiállítás és a műsor részeként bemutatásra kerülő rövidfilm által. Továbbá alkalmas pillanat, hogy köszönetet és hálát adjunk a Jóistennek az adott kegyelmekért és a sok lelki erőért, amire szükségünk volt mindannyiunknak. Köszönetet mondok támogatóinknak, akik nélkül nem tudtuk volna felvirágoztatni ezt a kis közösséget, és megvalósítani elképzeléseinket, és persze a szülőknek, akik ránk bízták legnagyobb kincsüket, a gyermekeiket.
Üdvözlő- és bíztató beszédet intézett a gyerekekhez és a résztevőkhöz a példaképnek tekinthető, sikeres focista, Lisztes Krisztián, a Fradi-utánpótlás vezető helyettese. Elmondta, hogy ő is salakos pályán kezdte egykor, és mindig az volt a vágya, hogy a sok tapasztalatot és tanítást, amit kapott, egyszer vissza tudja adni a fiataloknak, és bízik benne, hogy a Ferencváros és Tóthfalu együttműködése az eddigiekhez hasonlóan jól fog alakulni, és megfelelő időben a megfelelő helyre tudják vinni az akadémiáról a gyerekeket.
Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere is arról beszélt, hogy egy kis közösség életében és megmaradásában a legfontosabb az összefogás, mely ha megvan – úgy, mint Tóthfalu esetében –, megéri belefektetni az önkormányzati, országos és nemzetközi fejlesztéseket, támogatásokat, és így tudnak lépésről lépésre haladni. Tősgyökeres magyarkanizsaiként, fejlesztési szakemberként még emlékszik arra, mi volt tíz-húsz évvel ezelőtt Tóthfaluban, és elmondható, ahhoz képest hatalmas lépéseket tett meg a fejlődés útján a község egyik legkisebb települése.
Az edzők közül Volford Tibor és a segédedzői funkciót betöltő, még tanuló Kiss Róbert mondta el tapasztalatait és terveit, továbbá Pirityiné Szabó Judit is ösztönző beszédet intézett a diákokhoz és vezetőkhöz, de Bata Ferenc, a tóthfalusi helyi közösség elnöke, illetve Vajda Antal nevelőtanár is megosztotta gondolatait a közönséggel.
A műsor záró részében Berec Katinka nevelőtanár, a tóthfalusi Tutti gyermekzenekar vezetője által betanított zenés összeállításban felléptek a sportegyesület, a diákotthon és a zenekar tagjai egy jól komponált, néhol megható elemekkel tarkított összeállítással.
Tóthfaluban nincs megállás! Már a következő öt év tervei körvonalazódnak. Közéjük tartozik az edzők, nevelők továbbképzése, sőt, az önfenntartó életmód reményében facsemeték ültetésén és kis gazdasági udvar létrehozásán munkálkodnak, valamint állattartás gondolatával is kacérkodnak. Ahhoz azonban, hogy mindez létrejöhessen, igen komoly társadalmi összefogásra van szükség, akkor talán a megálmodott műfüves pálya, az öltözők és a tornaterem sem lenne többé álom a faluban, mint ahogy a sportturizmus fellendítése is megvalósulhatna.

(Magyar Szó, 2016. október 3.)