Balatoni románc

A Családi Kör a Képhistóriák című rovatában közli Szabó Palócz Attila jegyzetét.

*

Balatoni románc

Móra Ferencet irodalmunkban egyedülálló módon – botlásai ellenére is – famíliacentrikus költőnek ismerjük, és akként is fogadjuk el

„Kis szivem, még az erdőnek se mondd: / Felgyújtogatná titkunk a vadont!” – ilyen pajzán, erotikus versekben szólította meg az idős Móra Ferenc balatoni szerelmét, Kalmár Ilonát. „Az 1879-es születésű, 1902 óta nős férfi ugyanis 1932 nyarán, balatonföldvári nyaralása során megismerkedett és rögvest intim kapcsolatot is létesített egy feltűnően vonzó és intelligens nővel, a nála huszonhárom, feleségénél, Walleshausen Ilonánál huszonkét évvel fiatalabb, leányuknál, Pankánál mindössze egy évvel idősebb Kalmár Ilonával” – írta nemrég kettejük liaisonjáról (Lengyel András kutatásaira hivatkozva…) Mórocz Gábor. A Móra Ferenc Múzeum tulajdonában lévő, Kalmár Ilonát és az írót együtt ábrázoló felvételt az Irodalmi Magazin tette közzé tavalyelőtti első, a Balaton és az irodalom kapcsolatait fürkésző/feldolgozó számában. Móra Ferenc néhány hónappal később már halálos kórral küszködött, így mindenki megítélheti magának, hogy utolérte-e méltó büntetése, vagy csak egy izgalmas irodalmi intermezzo volt ez a balatoni románc az író élete végén. Nagy valószínűséggel Sík Sándornak, az író halála után egy évvel, 1935-ben, a Katolikus Szemlében megjelent méltatása határozza meg a legpontosabban a költő karakterét: „Ha Móra költészetének központi ihletét keressük, azt kell mondani, hogy ő elsősorban és lelke szerint a család költője. Ha vannak egocentrikus költők, Mórát bízvást lehetne famílaicentrikus költőnek nevezni. A legjellemzőbb, amit egész lírájáról (…) mondani lehet: hogy a család ablakából nézi a világot.” S ezzel együtt neki is lehettek botlásai, vagy emberi gyengeségei, amelyek életművének nagyságát ennyi év után sem homályosítják el.

(Családi Kör, 2017. október 12.)